A hatvanas-hetvenes évek progresszív kultúrájának van egy alig feltárt területe: a magyar pop-rock underground vonulata. Elhallgatott, de nem elfeledett zenekarok mint az Atlas, a Taurus, a Syrius és Kex keltek életre egy CD és egy film erejéig.
Nem naiv a kérdés: vajon miért kellett elhallgattatni ezeket a zenekarokat? Miért nem tudtak nagylemezt kiadni, miért nem kerülhettek be az akkori médiába?
Az okok megértéséhez az akkori korszak történelmébe kell mélyen visszanyúlni, hiszen az okok ott keresendők. 1968 és 1975 között volt 10-13 zenekar, akiknek minden fellépésére, Budapesten és vidéken több ezer ember ment el. Ezek közül is kiemelkedő volt a Taurus, akiknél 5-10000 ezer ember tombolt a koncerteken. Első fellépésük alkalmával a Budai Ifjúsági parkban több mint 10000 ember zsúfolódott össze, és a koncert végén a szűnni nem akaró tapsban, őrjöngésben az emberek a Clark Ádám térre mentek, ahol megállítva a közlekedést, már a készülő rendőri intézkedés közepette azt üvöltötték föl az ég felé: „Radics Bélát a pártba! Taurust a kormányba!” Ennek a 10-13 zenekarnak az akkori jelenléte, fellépései, a zenéje, koncertjei, magukban hordozták a szabadság eszményét, az akkori ifjúság lelkében tartották a tüzet. Többüknek teljes nagylemezre való anyaga volt, mégsem jutottak el oda, hogy egy LP-n megjelenjenek. Mert az akkori párvezetés, élén Erdős és Bors elvtársakkal mindent megtettek azért, hogy megállítsák ezeknek az együtteseknek egyre növekvő népszerűségét. Az elhallgattatott zenekarok sora: Kex, Syrius, Bajtala, Taurus, Liversing, Atlasz, Scampolo, Aligátor, Tűzkerék, Atlantisz. Ezek közül a Kex fele, a Syrius egésze, Bajtala János és a dobos, az egész Atlasz Flamm Ferivel, a Scampoloból hárman, a Taurusból Brunner Győző még a 70-es évek elején disszidáltak. Radics Béla (Taurus), Faragó Judy (Scampolo), Váradi Vadölő János, a Liversing gitárosa Szendrődy Zsolt, a Tűzkerék basszgitárosa Kun Tamás, vagy a Kex-es Somló Tamás 2016-ban, vagy Bianki Iván és Imre Attila idő előtt, a negyvenes éveik végén, meghaltak. Így utólag úgy tűnik sikeres volt az MSZMP ifjúsági kultúrpolitikája, már ami a tiltást és a rombolást illeti.
Az említett zenekarok végleg elhallgattak, de visszhangjuk még a fülünkben cseng. A versek, novellák és képzőművészeti alkotások nagyobb része megmaradt, túlmutatva egy korszakon, amely akadályozta a puszta létrejöttüket is. Elszállt egy hajó a szélben, de hullámverő barázdáját felidézi Kisfaludy András két filmje és a kortársak emlékezete.
Most jött el végre az elhallgatott zenekarok ideje: Készült egy dokumentumfilm a témáról, tartottak egy nagy koncertet a MOM Kulturális Központban 2016-ban, és készült egy lemezfelvétel, amit most CD-n is kiadnak. Kiegészültek a zenekarok új, fiatal tagokkal és a régi ismert számokat, új hangzással, új tartalommal átdolgozva adják elő. A 3 darabból álló (2CD és 1 DVD), exkluzív szett megvásárolható az ismert értékesítő helyeken és online is.
