Jimi Hendrix, Jimmy Page, Ritchie Blackmore… Megannyi közismert gitárvirtuóz akad a rock univerzumában, akitől a műfaj minden rajongója rögtön fel tud idézni legalább két-három riffet. És persze vannak olyanok, akik, bár népszerűek, mégis kevésbé ismertek náluk – ez azonban nem jelenti azt, hogy kevésbé tehetségesek is egyben. Az utóbbiak táborába tartozik a kanadai Pat Travers, aki 12 évesen, egy Jimi Hendrix-koncertet követően döntötte el, hogy az elektromos hathúrosnak szenteli további életét.
A torontói születésű Travers pontosan tudta, hogy a nemzetközi áttörés érdekében vagy az USA-ban, vagy az Egyesült Királyságban kell sikereket elérnie. A hetvenes évek közepén ezért Londonba tette át a székhelyét, ahol rögtön saját bandát alapított, amelynek idővel egy bizonyos Nicko McBrain is tagja lett – a dobos 1982-től az Iron Maiden kötelékében írhatja folyamatosan a rocktörténelmet. 1977-ben Travers már a harmadik nagylemezét készítette a brit fővárosban: ez volt a Putting It Straight, amelyet sokan máig a legjobb stúdióalbumának tartanak. A csupa kitűnő, blues és funk alapú hard rock tételt felvonultató anyagon két sztárvendég is közreműködött: Scott Gorham, a Thin Lizzy gitárosa a Speakeasy, Tony Carey, a Rainbow billentyűse pedig az Off The Beat című dalban mutatta meg, mit tud. Pat Travers játékstílusa olyanokra gyakorolt nagy hatást, mint a Rush Alex Lifesonja, a Metallica Kirk Hammettje és a Mr. Big Paul Gilbertje (az utóbbi csak „istenként” szokott hivatkozni kedvencére), és épp itt az ideje, hogy a fiatalabb hazai rockrajongók is felfedezzék a munkásságát.
