Egy meglehetősen kínos földrajzi hasonlattal élve, az USA-ban Dunát lehet rekeszteni a hollywoodi színészkarriert építgető testvérekkel. Általában csak a család egyik sarja viszi sokra: így történt például Baldwinéknál (Alec lett a befutó, William, Stephen és Daniel kevésbé sikeresek), Swayze-éknél (Patrick világsztárrá vált, Don nem), Travoltáéknál (Johnnak öt testvére keresi színészként a kenyerét, de csak róla hallunk), és végezetül Sylvester Stallone (a bálványozott Sly) és öccse, Frank esetében is. Az utóbbi úriemberből ugyan nem lett a bátyjával egyenértékű filmsztár, énekes-gitárosként azonban felkeltette az Old Time R’N’R blog stábjának figyelmét.
1978-ban Sly egy showműsorban adott interjúja során egyszer csak felkonferálta öccse csapatát, a Valentine-t, majd a srácok elnyomtak egy húzós, Chicago-jellegű dalt. Noha ez volt az első tévészereplésük, a zenekar már 1973 óta létezett: eleinte John Oates volt a szólógitárosuk, ő azonban kiszállt, hogy Daryl Hall nevű barátjával megalapítsa a 70-es és 80-as évek egyik legnépszerűbb pop-rock formációját, a Hall & Oates-t.
A showműsorban elhangzó Valentine-dal – Take You Back − „ének only” formában már szerepelt az 1976-os első Rocky film soundtrackjén, majd a bátyus kasszasikerének hatására az öcsi zenekara is szerződéshez jutott, és kiadták kiváló bemutatkozó albumukat, amelyet sajnos nem követett több. A Beatles, a Beach Boys, a Wild Cherry és Elton John szellemiségét tükröző, elsőrangú többszólamú vokálokat felvonultató anyag valószínűleg nem kapott kellő promóciót (bár egy szám bekerült róla az Édenkert a sikátorban című Sly-filmbe), így hamar feledésbe merült. Mindenképp újrafelfedezésre méltó anyag, a kíváncsiak a CD Baby oldalán rendelhetik meg.
Frank a nagy áttörés elmaradása ellenére nem adta fel énekesi karrierjét, a dalai helyet kaptak bátyja több filmjében is: a Rocky 2. és 3. részében, a Rambo 2-ben, a Túl a csúcson-ban…
Az éneklő Stallone karrierjének csúcspontja 1983-ban érkezett el, amikor az Életben maradni (a Szombat esi láz Sly által rendezett folytatása) című filmben felcsendülő, Far From Over című szerzeménye a 10. helyig jutott az amerikai slágerlistán, valamint Golden Globe- és Grammy-jelölésben részesült. 1984-ben jelent meg első szólóalbuma, 2007-ig pedig további héttel bővítette az életművét.
Kétségtelen, hogy Frank is legalább akkora akciósztári mivoltról ábrándozott, mint amilyen a bátyjáé, úgyhogy egyre több időt töltött színészkedéssel. Eleinte a testvére mellett tűnt fel nyúlfarknyi szerepekben, majd 1982-től önállósult. Hamar megtalálta a skatulyája, ugyanis az olcsó B- és C-filmek producerei rájöttek, hogy a jól csengő Stallone nevet immár ők is kiírhatják a plakátjaikra: ha nem tudják megfizetni Sly-t, majd elvállalja a főhősködést Frank.
Az ifjabb Stallone tesó a 80-as évek második felétől a 90-es évek közepéig a futószalagról a mozik helyett egyenesen a videotékákba gördülő filléres akciófilmek tucatjaiban mutathatta meg színészi tehetségét, amelyet elképesztő jóindulattal is csupán szerénynek nevezhetünk. Sly-t még legelvakultabb rajongói sem tartják Marlon Brando vagy Donald Sutherland kaliberű művésznek, Frank-hez képest azonban komoly drámai alakításokra képes és sokoldalú játékost ismerhettünk meg személyében.
Frank Stallone kétes értékű, ám néha a maguk trash módján kifejezetten szórakoztató filmjei közül néhány gyöngyszemet a magyar közönség is megcsodálhatott. A 2013-ban megszűnt Hálózat TV napközben ásításra késztető regionális műsorokkal bombázta a nézőit, éjszakánként pedig a boldog békeidők ócskácska, ám a jelenkor méregdrága mozis CGI-orgiáinál mégis élvezetesebb, „totálisan tékás” bűnügyi, akció- és horrorfilmjeivel. Így került adásba egyenként legalább két tucat alkalommal a Frank főszereplésével forgatott 1988-as Agatha Christie-adpatáció, a Tíz kicsi indián (amely ezúttal egy afrikai szafarin játszódott, így szerencsésebb lett volna magyar részről a Tíz kicsi néger címváltozat használata, de sebaj…), valamint egy teljesen elmebeteg módon modernizált Edgar Allan Poe-átirat, A vörös halál álarca 1989-ből. Aki látta őket, annak maradandó agykárosodást, akarom mondani, igen nagy örömöt okoztak.
Az új évezredben Frank egyre ritkábban áll kamera elé, de azért nem adta fel teljesen a filmezést, és néha elugrik a kedvenc gitárboltjába is, ahol egy rokonszenves és nem túl méretes egójú ember benyomását kelti.
Idén várható a róla készült dokumentumfilm bemutatója, mely a Stallone: Frank, That Is címet viseli, és Sly mellett olyanok méltatják majd benne, mint Arnold Schwarzenegger, Billy Zane és Joe Mantegna.
Ráadás:
Frank Stallone VHS-borítógyűjtemény. A főleg egyetlen kaptafára készült művek sorából kiemelkedik a maga korában formabontónak számító 1986-os W. A. R.: Women Against Rape, melyben Charles Bronson helyett a bosszúvágytól fűtött megbecstelenített nők tanítják móresre a törvényes büntetést elkerülő erőszaktevőt.
