Azt minden Star Wars és Indiana Jones fanatikus tudja, hogy Harrison Ford többek közt asztalosként dolgozott, mielőtt az űrháborúnak és az életveszélyes régészetnek köszönhetően a legjobban fizetett mozicsillagok közé emelkedett volna. Az azonban kevésbé ismert tény, hogy 1968-ban egy röpke kitérő erejéig botcsinálta operatőrként is kipróbálta magát, méghozzá egy olyan turné-dokumentumfilm forgatásán, amely a Doorsról szól.
A Feast Of Friends-et a Doors fotósa, Paul Ferrara rendezte, vagyis inkább „felügyelte”. A végeredmény egy nem épp Oscarra érdemes kotyvalék lett, amelyben a zenekar 1968 áprilisa és szeptembere közt lefilmezett fellépéseinek részletei, a csapat tagjainak beszélgetései és mindenféle backstage-béli történések váltják egymást, viszont mozgóképes kordokumentumnak elsőrangú. Ferrara nem sokkal korábban újíttatta fel a házát, és az építkezésen egy Harrison Ford nevezetű fiatalember is dolgozott, aki ekkoriban már kapott kisebb filmszerepeket, de a nagy áttörést még nem sikerült végrehajtania. 1968 a „bármi megtörténhet” éve volt, így Ferrara annak ellenére szívesen meghívta a filmsztárságról álmodozó asztalost másodoperatőrnek a Doors-film hónapokon átívelő forgatására, hogy Ford addig még soha az életben nem kezelt kamerát.
A későbbi csillagharcos és kalandor nem akart teljesen felkészületlenül érkezni a forgatásra, úgyhogy részt vett egy operatőri gyorstalpalón Agoura Hillsben, majd egyenesen a mélyvízbe vetette magát: 1968 májusában ő vette filmre a Doors fellépését a San Joséban tartott Észak-Kaliforniai Folk Rock Fesztiválon. Noha a turnéfilm forgatása öt hónapon át tartott, az ekkor 25 éves feltörekvő színész-asztalos nem sok időt töltött a bohém kompániával. Az alábbi interjúrészletben ironikusan megjegyzi, hogy a Doors-meló végeztével úgy érezte, legszívesebben csatlakozna egy jezsuita kolostor papjaihoz, valamint utal arra is, hogy képtelen volt tartani az iramot a fiúkkal. Ezek alapján valószínűsíthető, hogy a turnén zajló kicsapongás igencsak megfeküdte Ford gyomrát, és elég nehezen regenerálódott utána szegény. Na és persze operatőrként sem brillírozott – állítása szerint minden egyes képkockája életlenre sikeredett −, ám ez senkit sem zavart, így aztán több is bekerült a filmbe az általa elkapott pillanatok közül.
Hollywoodi körökben régóta pletykálják, hogy Harrison Ford talán nem is asztalosi teljesítményével lopta be magát Ferrara szívébe, hanem alkalmi fűárusként, aki minőségi termékkel házalt. Állítólag a fotós Morrisonéknak is adott Ford portékájából, és mivel Jim elégedett volt vele, nem tiltakozott, amikor Ferrara hamarosan másodoperatőrként hozzácsapta protezsáltját a rigalánc lazaságú stábhoz. Idén jelent meg Lili Anolik könyve Eve Babitzról (afféle sztárgroupie, aki azzal kérkedik, hogy ugyanúgy viszonya volt Jim Morrisonnal, mint mondjuk Steve Martinnal vagy magával Harrison Forddal) Hollywood’s Eve – Eve Babitz And The Secret History Of L. A. címmel, amelyben szerepel egy idézet Michelle Phillipstől, a The Mamas & The Papas énekesnőjétől, aki szintén Ford kuncsaftjai közé tartozott:
1977-ben én is elmentem megnézni a moziba a Star Wars-t, és legnagyobb meglepetésemre a díleremet láttam viszont a filmvásznon. Egészen addig fogalmam sem volt róla, hogy Harrison színész.
