Rod Stewart a BBC Two Reel Stories című műsorában nemrég azt nyilatkozta, hogy a 60-as években rendszeresen részt vett a CND (Campaign for Nuclear Disarmament) által szervezett, a nukleáris leszerelést sürgető tüntetéseken, de nem politikai meggyőződésből, hanem pusztán azért, mert ezeken lehetett akkoriban a legjobb nőket felcsípni. A leendő világsztár mindent megtett, hogy az atomfegyvereket és a háborút ellenző brit csajok felnézzenek rá, aminek következtében 1965-ben többször is letartóztatták néhány „csoportosan elkövetett ülősztrájk” miatt.

A haverjaimmal majdnem minden CND megmozduláson ott voltunk. Az üzenet azonban hidegen hagyott minket, kizárólag azért jelentünk meg, hogy kefélhessünk utánuk. A korszak összes csinos lánya óriási lelkesedéssel állt ki a nukleáris leszerelés nemes ügye mellett, így a CND tüntetéseken lehetett a legnagyobb eséllyel jó nőket felszedni. Szóval nem érdekelt a háború, kizárólag a szex… Viszont egyvalamivel nehezen barátkoztam meg: a csajok csakis a szakadt és büdös szélsőbalos hippikre buktak; amelyik pasi normálisan öltözött és naponta tisztálkodott, az rögtön burzsoának minősült. Úgyhogy én és a cimboráim sosem mostuk ki a kordgatyáinkat, az alsónadrágjainkat pedig csak akkor, ha már tényleg elviselhetetlen szagot árasztottak. Viszont a megfelelően belőtt haj rettentő fontos volt, úgyhogy amikor tüntetésre mentünk és a metrómegállókban mozgólépcsőztünk, mindig egy halom mocskos és undorító krapekot lehetett látni, akik két kézzel fogták a tupírozott frizurájukat, nehogy szétrombolja az e helyeken szokásos, arcon vágó szél. Biztos rendkívül mókás látványt nyújtottunk…