Mielőtt a Yardbirds és a Led Zeppelin tagjaként világhírűvé vált volna, Jimmy Page, a mázsás gitárriffek mestere az egyik legkeresettebb brit session zenésznek számított a fiatal muzsikusok közül. Pengetett a Who első sikerdalában, az I Can’t Explain-ben, a Goldfinger című James Bond film főcímdalában, sőt a Beatles főszereplésével készült Egy nehéz nap éjszakája soundtrack-jén is (a nem a Gombafejűek által írt és előadott számokban, például a Ringo's Theme-ben), valamint Petula Clark nagy slágerében, a Downtown-ban. 1965-ben, 21 évesen jelentkezett először saját nótával: a Fifth Avenue nevezetű garázs rock formáció adta elő Just Like Anyone Would Do című szerzeményét egy kislemezük B-oldalán. És ugyanebben az évben jelent meg immár Page neve alatt a She Just Satisfies, amelyben nem csupán ő játszott minden hangszeren a dob kivételével, de – először és utoljára – énekelt is.

Page ezt nyilatkozta a szóban forgó dalról 1977-ben, a Trouser Pressnek adott interjúban: 

Egyszerűen csak kedvem támadt végre előrukkolni valamivel, ami teljes mértékben a sajátom. Mindent én csináltam a dalban − kivéve a dobolást, mert ahhoz nem értek. Úgyhogy Bobby Graham segített ki e téren.

A kislemez B-oldalára egy – némi „bekiabálást” leszámítva – instrumentális tétel, a Keep Moving került, amelyben Page már nem csak a gitárosi, basszusgitárosi és szájharmonikázási feladatokat vállalta magára, hanem az orgonista szerepkörét is. Mindkét dal kellemes hallgatnivaló, Led Zeppelin gyűjtőknek pedig kötelező a beszerzésük.