Magyarországon a ’90-es évek első felében a hagyományos heavy metált és hard rockot a grunge váltotta a népszerűségi rocklista élén. Közben az USA-ban és Nyugat-Európában lezajlott egy úgynevezett nyers, ’70-es éveket idéző rockreneszánsz is, amely olyan bandákat tett híressé, mint a Black Crowes vagy a Quireboys, akik a Rolling Stones, a Humble Pie a Lynyrd Skynyrd és a Faces nyomvonalán haladtak. Eddig azt hittük, hazánkban nem létezett efféle csapat (pláne angol dalszövegekkel), ám nemrég kiderült, hogy Kőváry Péter, a retro rockban utazó Peter Kovary & The Royal Rebels énekes-gitárosa pont egy ilyenben ügyködött ekkoriban a testvérével, Kőváry Zoltánnal, aki pedig a garázs rock favorit Trousers énekes-gitárosa. Az alábbiakban Peti saját szavaival meséli el nektek korai csapata, a RagDoll történetét.
A The RagDoll-t 1990-ben alapítottuk a gimnáziumban (Rózsa Ferenc Gimnázium, Békéscsaba) öcsémmel, Kőváry Zoltánnal (gitár) és Simon Tibor „Simcával” (dob). Simcával mi harmadikosok volt, Zoli pedig másodikos. Már csak egy basszusgitáros kellett, Grósz Attilával, egy békéscsabai (talán Sing-Sing) koncerten haverkodtunk össze. Zenélni még annyira nem tudtunk, de elkezdtünk próbálni a nagyszüleimnél az udvari hátsó épületben. Első fellépésükre a békéscsabai Ifiházban került sor 1991. augusztus 31-én, a Szilánkok nevű zenekar előtt. Az említett, egyébként nagyon népszerű békéscsabai együttesnek ez volt a búcsúkoncertje, a banda ezután Budapestre költözött szerencsét próbálni. Bár befutniuk nem sikerült, a dobos és gitáros Csányi testvérek Pesten később megalapították a Black-Out nevű csapatot, akik viszont meghatározó zenekar lettek a ’90-es évekbeli budapesti rockéletben.
A RagDoll ebben az 1990-1996 közötti „klasszikus” első időszakban leginkább hobbi jelleggel működött, az akkori kedvenceink dalait játszottuk (AC/DC, Guns N’ Roses, Cult, Rolling Stones), és csak néhány saját nóta került be a repertoárba. Rövid időre (1991-93) zenekartag volt Ollár Tamás billentyűs, Pribojszki Mátyás, az ismert szájharmonikás, illetve 1993-ban a később szintén híres session zenész, gitáros Dajka Krisztián is, aki nálunk billentyűzött.
A zenénk rock and roll és blues alapú retro rock volt, amelyet a klasszikusok (Beatles, Rolling Stones, Lynyrd Skynyrd) mellett ’90-es évekbeli bandák (The Black Crowes, The Quireboys) inspiráltak. ’92-től sok déli hatás (pl. The Allman Brothers Band) is beépült a zenénkbe. Sajnos a klasszikus korszakban keveset voltunk stúdióban, összesen két dalt rögzítettünk, és koncertfelvétel is kevés maradt fent. Ekkoriban elsősorban az ország déli felében koncerteztünk (Békéscsaba, Szarvas, Szolnok, Szeged, stb.). Békéscsabán viszont elég nagy népszerűségre tettünk szert, mi voltunk a csabai Guns N’ Roses. Már működésünk első évében cikk jelent meg a minket követő népes lány-rajongótáborról, RagDoll cicák címmel. Minden évben megtartottuk a szülinapi bulinkat, ami nagy esemény volt Csabán, ezekre általában meghívtuk a haveri bandákat (a budapesti Stevenson’s Rocket a debreceni Bugs, stb.)
1992-ben szerepeltünk a Metal Hammerben is. 1994-ben bekerültünk az Új Könnyűzenei Katalógus című kiadványba nagy fotóval, interjúval, és ezzel némi országos népszerűségre is szert tettünk, ebben az évben játszottunk a Diákszigeten is. Leginkább úgy emlegettek minket, mint a magyar Black Crowes-t, az imidzs is hajazott erre. Ahol megjelentünk, mindig nagy feltűnést keltettünk, de az angol nyelv és a teljesen amerikai stílusú zenénk miatt végül mégsem futottunk be igazán itthon. 1996-ban kivált a zenekarból Grósz Attila, és helyére Such Tamás lépett, aki a fent említett Szilánkok zenekarnak volt korábban a basszusgitárosa.
1996-tól fokozatosan eltávolodott a zenekar a korábbi rock and roll irányvonaltól, és egyre több stílust kipróbált ( funk rock, indie), 2003-ban pedig feloszlott. Az 1990 és 1996 közötti első felállás (Kőváry Péter – ének, gitár, Kőváry Zoltán – gitár, Simon Tibor – dob, Grósz Attila – basszus) tekinthető a zenekar klasszikus korszakának, ekkor mind a zene , mind az imidzs jól behatárolható volt, és bár történtek időközben személyi változások (rövid időre csatlakoztak zenészek a bandához, pl. 1992-ben 6 tagúra bővült a zenekar), a 6 évig működő szilárd alapfellállás felbomlása után, 1996-tól a zenekar arculata megváltozott, és utólag úgy gondolom, egy névváltozás is jót tett volna.
Az Ol’ Man Shake ’Em Down egy 1994-95 körül íródott dal, John Lee Hooker ihlette, akkoriban már nagyon sok bluest és southern rockot hallgattunk. A szöveg arról szól, hogy az öreg blues zenész hogyan veri kenterbe a fiatal muzsikusokat mind tudásban, mind attitűdben. A hangfelvétel 1996-ban készült, ezen már Such Tomi basszusozik, zongora utólag került bele, és kapott agy 2020-as mastert. A videót az 1990 és 1996 közötti időszak megmaradt VHS felvételeiből vágtam össze, borzasztóan rossz minőségű, de hűen visszadja a hangulatot, a rendszerváltás utáni eufóriát, amikor még vidéki kisvárosokban is komoly koncertélet volt. Békéscsaba amúgy a 90-es években nagyon népszerű volt a budapesti zenészek körében, rengeteg koncert és fesztivál helyszíneként úgy könyvelték el a muzsikusok, mint az egyik legjobb vidéki várost.
A RagDollnak elindult a facebook emlékoldala is, ahol rendszeresen fogunk posztolni régi fotókat, videókat és egyéb relikviákat.
