Fausto Papetti altszaxofonos mester (1923−1999) komoly jazzmuzsikusként kezdte a karrierjét, és a lemezborítóin a ’60-as évek elején vagy a hangszere, vagy ő maga (plusz a hangszere) díszelgett, amivel azonban nem ért el kirívóan nagy sikert. Faustónk fizimiskája ugyanis pont olyan volt, mint a nyúzott kisemberek eljátszására specializálódott búsképű olasz komikusé, Alberto Sordié, és ez nem épp a legmegfelelőbb reklámarc, ha az ember fülledt hangulatú jazzt szeretne rásózni a közönségre. Ezért az élelmes zenész úgy döntött, taktikát vált…
FIGYELEM! Egyes illusztrációk meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóink kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.
A ’60-as évtized második felében Papetti, aki gyertyafényes vacsorák utáni ágyjelenetekhez való kísérőzenét kezdett gyártani, már csinos nők portréit választotta lemezborítóul. Amikor az 1969-es Sexy Slow For Lovers című nagylemezét a korábbiaknál lényegesen merészebb fotóval látta el, megtörtént a várva várt áttörés.
Miután konstatálta, hogy ebből az albumából minden addiginál több fogyott, igencsak felbátorodott, és innentől fogva élete végéig szinte kizárólag olyan borítójú anyagokkal jelentkezett (néha évente akár négy-öttel is), amelyek révén fedetlen keblű hölgyekben gyönyörködhetett a nagy valószínűséggel hímnemű potenciális vásárló. Papetti elsősorban világhírű soul, funk, pop és soft rock slágerek instrumentális átdolgozásait fújta lemezre, legnagyobb sikerét Barry White soul istenség Love’s Theme című örökzöldjének 1974-es interpretációjával aratta. Fénykorában, a ’70-es évek közepén, akkora itáliai nemzeti kincsnek számított, hogy számos imitátora is akadt, akik szintén „cicis rézfúvós” albumokkal kívántak érvényesülni a farkastörvények uralta zenebizniszben.
Természetesen arról szó sem lehetett, hogy Papetti meghódítsa produkciójával az USA vagy Nagy-Britannia füstös lokáljait, pikáns borítójú albumaiból ugyanis az előbbi országban a fundamentalista vallási őrültek raktak volna máglyát, utóbbiban pedig a lenyelt karóval a szervezetükben születő lemezipari cenzorok tették volna tiltólistára mindet. Úgyhogy leginkább hazai terepen és Dél-Amerikában szerzett magának rajongókat, ahol a férfiak többsége sosem szégyellte, hogy szeret hódolni a testi örömöknek és alaposan szemügyre venni a csinos hölgyeket, a nők pedig örömmel hangsúlyozták ki nőiességüket. Most pedig következzék egy vérpezsdítő retro válogatás a mester borítóterméséből!
