Amikor Roger Waters basszusgitáros-énekes, Nick Mason dobos és Richard Wright billentyűs először elkezdték törni a fejüket azon, minek is nevezzék a közös bandájukat, a lehető legfurább ötletek merültek fel. A kezdeti időszakban The Screaming Abdabs-nek hívták őket (ez nem valamiféle folyton üvöltő titokzatos őserdei törzset jelent, hanem arra utaló szlengkifejezés, hogy az embert mindjárt szétveti az idegesség), amely hamarosan Abdabs-re rövidült, de voltak The Meggadeaths (ha ez ragad rajtuk, Dave Mustaine-nek egészen máshogy kellett volna hívnia világhírű thrash metál csapatát), valamint The Spectrum 5 és The Tea Set, azaz Teáskészlet is.

Syd Barrett énekes-gitáros a Teáskészlethez csatlakozott, és neki köszönhető a zenekar végleges neve: 1965-ben egy katonai légi támaszponton adtak koncertet, és amikor a helyszínre értek, kiderült, hogy egy másik Teáskészlet is akad a fellépők között. Barrett ekkor, a pillanat hevében eszkábálta össze két kevésbé ismert blues zenész (Pink Anderson és Floyd Council) nevéből a The Pink Floyd Sound-ot, amivel már nyugodt szívvel állhattak színpadra, majd némi idő elteltével megszabadultak a Sound-tól. Mindenesetre érdekes belegondolni, mennyire furcsa lenne, ha a The Piper At The Gates Of Dawn, a The Dark Side Of The Moon vagy a The Wall című klasszikus elvont albumok egy Teáskészlet nevű alakulat produktumainak számítanának – ennél unalmasabb kisugárzású és ódivatúbb brit zenekarnevet ugyanis keresve sem lehet találni.