A Led Zeppelin csillaga 1969 nyarán emelkedőben volt, a Doors azonban − kizárólag önpusztító frontemberüknek, Jim Morrisonnak köszönhetően − szép lassan megindult a lejtőn. A lefelé tartó alakulat 1969 júliusában félúton találkozott a feltörekvővel, és közös koncertet adtak, amelyen az erőtől duzzadó brit négyes annak rendje és módja szerint túlszárnyalta aznapi teljesítményével a gyengélkedő amerikait.
Az egyik zenekar számára kínos, a másiknak viszont szép győzelmet jelentő eseményre a Seattle-i Popfesztiválon került sor: a három napig tartó rendezvényen olyanok léptek még fel a két említett nagyágyú mellett, mint Carlos Santana, a Guess Who vagy a jazz rock fenomén Chicago. Jim Morrison a rajongói nagy bánatára borús hangulatban és – ne szépítsük a történetet – merev részegen lépett színpadra. A Jim Morrison: Life, Death, Legend című biográfiájában foglaltak szerint a tömeg már igencsak unta a bandát a When The Music’s Over című dal alatt, és a nemtetszésének hangot is adott. Morrison ezek után a Light My Fire-t szinte rappelve adta elő éneklés helyett, mire valaki a közönségből hozzávágott egy söröspoharat. A frontember erre felmutatta a középső ujját az egybegyűlteknek, ekkor pedig valaki elküldte melegebb éghajlatra. Morrison elkeseredetten ezt kiabálta a mikrofonba:
Gyerünk, te nagyszájú rohadék, folytasd csak, mondj el mindennek! Add ki az összes mérgedet, hadd zúduljon rám!
Egyre többen kezdték szidalmazni Morrisont, aki a színpad közepén olyan pózba vágta magát, mintha kereszten lógna, a zenésztársai pedig megszégyenülten abbahagyták a játékot, és levonultak. Robert Plant, a Led Zeppelin énekese tragikusnak érezte a helyzetet:
Morrison olyan szinten elkezdett magába fordulni és tenni a külvilágra, hogy végül a külvilág, vagyis a közönsége is leszarta őt. Többször is majdnem leesett a színpadról, és az egy-két évvel korábban érzékinek és polgárpukkasztónak tűnő mozgása az elhízása meg az ápolatlansága miatt nevetségesnek hatott. A feleségemmel a színpad széléről néztük végig a Doors műsorát, és alig hittünk a szemünknek.
A Doors elbaltázott fellépését egy ereje teljében lévő és sikerre éhes Led Zeppelin koncertje követte, amelyről a kritikusok nem győztek áradozni a másnapi cikkeikben. Egyikük a következőket írta:
A Doors alaposan lehűtötte a kedélyeket az amúgy is hideg éjszakában, a Led Zeppelin viszont mindenkit jólesően megizzasztott utána. Robert Plant tegnap leemelte Jim Morrison fejéről a koronát, és könnyedén a sajátjára rakta.
Miközben a Led Zeppelin az elkövetkezendő időszakban a csúcsra tört, Jim Morrison egyre mélyebbre süllyedt a drog- és az alkoholfüggőség mocsarában, és alig két évvel a félresikerült seattle-i koncert után elhunyt. Plant állítása szerint az ominózus közös fellépésükig a Doors rajongója volt, de utána kiábrándult a csapatból:
Egészen 1969 júliusáig nagyon tiszteltem őket. A lemezeikkel nincs baj, Morrison a stúdióban jól teljesített, a When The Music's Over például hatalmas dal. Kár, hogy Jim teljesen tönkretette magát és a zenekarát is.
