Megtisztelő, hogy lehetőséget kaptam, és írhatok a rám nagy hatást gyakorló muzsikákról. Bár ez eléggé összetett, de próbálom dióhéjban kifejteni.

A legendás rockbanda egy igazi különlegességgel készült a rajongók számára: pénteken egy élő koncertfelvétel-lemezt dobott piacra. A ’Book of Souls Live’ az elmúlt két év koncertjeinek legemlékezetesebb pillanatait gyűjti egy lemezcsokorba.

Az együttes 2016-ban és 2017-ben összesen hat kontinens 39 országában lépett fel, ennek az eredménye a most megjelenő két lemezes csomag, amely 15 élő felvételt tartalmaz.

Az album producere Tony Newton és az Iron Maiden alapítótag Steve Harris volt, a végleges verzió hat dalt tartalmaz az együttes legutóbbi ’The Book of Souls’ című lemezéről, és kilenc további közönségkedvencet.

„Hihetetlen mennyiségű időt töltöttünk azon, hogy olyan anyagot adjunk ki, ami a lehető leginkább tükrözi a Maiden élő élményt, és hogy bemutassuk a rajongóinkat a világ minél több pontjáról.”

A koncertanyag dupla CD, dupla deluxe CD és tripla vinyl formátumokban kerül a polcokra, ezenkívül napvilágot lát még egy koncertfilm is, amelyet online és digitálisan letölthető verzióban is meg lehet tekinteni. A lemezről már megjelent a „Speed of Light” élő felvétele, amely ideális beharangozó a hamarosan debütáló rockalbumhoz! Tegnap érkezett a hír, hogy a zenekar - a rajongók legnagyobb örömére - 2018-ban újra hazánkba látogat, a VOLT Fesztivál színpadán találkozhatunk velük legközelebb.

Fazekas Richie, az ország legmenőbb rockandroll-gasztro bloggere, Pintér Miki, a Grungery blog atyja, és a szerző, vagyis jómagam.

Ernie Banks, a Chicago Cubs baseball csapatának  legendás játékosához fűződik egy mondás: Let's Play Two. A háttérsztoriról a ITT olvashattok egy picit a Grungery.hu oldalán. De hogy jön mindez ide, egy rock-oldalra?

Úgy, hogy 2017.11.11.-én a Pintér Miki vezette Grungery nem csak írt arról, hogy játszunk kétszer egymás után, hanem ennek jegyében egy felejthetetlen estet is szervezett a hazai grunge szerelmeseknek.

Először az azonos című film anyanyelvű vetítését nézhették meg az érdeklődők az Urániában, majd a Flop zenekar jóvoltából egy Pearl Jam tribute estet élvezhettek a rajongók a Kassa Hajó gyomrában.

Dupla beszámoló egy szombat esti Pearl jam túladagolásról.

Először is , kezdjük a  filmmel: Eddie Vedder, a PJ énekese óriási szurkolója a csapatnak, így amikor hosszú idő után sikerült a Cubs-nak megnyernie a nemzeti bajnokságot, a banda egy alig két hónappal azelőtti, kiadásra szánt dupla chicagoi koncert anyagát "összevágta" a csapat erre az eseményre szánt filmjével. 

A felejthetetlen, speciális setlistet és vendégeket felsorakoztató koncert -és a róla készült rock-documentary movie- nem egy egyszerű koncertfilm. A sport és a zene összekapcsolódásából egy meglehetősen sajátos hangulatú, nagyon-nagyon emberközeli mozi született, amit már csak azért is ajánlok mindenkinek megtekintésre, mert nem nagyon van még csak hasonló sem a világon.

A zenei élményen túl a filmben megszólalnak a Pearl Jam tagjai, játékosok, szurkolók, és akarva akaratlanul nagyon inspiratívak, még a vásznon keresztül is -és nem mellékesen nagyon sok érdekes háttérinfót kapunk mind a zenekarról, mind a városról. 

Hogy ki mit "vesz ki" magának a filmből,, az egyénenként lehet eltérő, -és spoilerezni sem akarok, -de számomra a legelgondolkodtatóbb momemntum az, amikor Eddie Vedder a koncert vége felé azt mondja: "Kis srácként innen kaptam inspirációt, és most örülök, hogy visszatérhetek ide, és visszaadhatok ebből valamit."

A grunge nagyjainak történetét ismerve különösen nagy jelentősége van ennek: Kurt Cobain, Layne Staley, vagy Andy Wood -sőt, most már Chris Cornell is- elégtek, legendává váltak, de nem tudnak ilyen mondatokat, ilyen lelki fröccsöt megosztani senkivel. Ilyenkor teszi fel a kérdést magának az ember: mi lett volna, ha nem szakad meg az életük fonala, és kicsit érettebben, egy teljesebb élet kiteljesedésében a mai napig tudnának nekünk üzenni. 

Mert ez a koncert, ez a film, ettől a zenekartól, és ettől a baseball csapattól egy olyan motivációs üzenet volt, ami energiát ad a szürke hétköznapokban...

Röviden annyitt, hogy mindenképpen nézzétek meg a Let's Play Two-t: akkor is ha a Pearj Jam nem a kedvenc zenekarotok, vagy ha fogalmatok sincs a baseball-ról. Ez a film ugyanis jóval túlmutat önmagán.

És persze, ha már Let's Play Two, akkor játszunk egy este kétszer: az Uránia Filmszínházban véget ért a vetítés, de az érdeklődők máris átvonulhattak a Kassa hajóra, hogy a -gyakorlatilag erre az alkalomra újjáéledt- Flop zenekar Pearl Jam tribute koncertjét ÉLVEZHESSE. Így, nagybetűvel. Írom ezt úgy, hogy nem vagyok túl nagy barátja a tribute műfajának. Persze meg kell jegyezni, hogy a zenekar alapvetően egy "rendes" csapat, akik valamikor a legendarikus, ködbe vesző múltban egy feldolgozásokat és saját nótákat egyaránt felvonultató banda voltak-ezen az estén csak és kizárólag a Grungery felkérésére, nagyon rövid idő alatt készültek fel erre az estére-erről ITT olvashattok bővebben. Úgyhogy nagy pacsi a srácoknak. Reméljük, egy aktívabb időszak követi majd ezt a bulit  a részükről. Az pedig külön piros pont, hogy azt az embert, aki nélkül sem a filmvetítés, sem a koncert nem jöhetett volna létre - nevesítve, Pintér Miklóst- felengedték a színpadra, hogy "A-Live" is rajonghassunk érte. Egy este a "bloggerek a bloggerekért" jegyében, köszönjük.

"Every Picture Tells a Story", ahogy a jó öreg Rod Stewart énekelte: ez a kép  mindent el is mond, de ha nem érzitek elég kifejezőnek, akkor gyertek el a legközelebbi ilyen estékre, és hanyagoljátok a valóságshow-kat.

Kiss Ákos

Nem mindennapi itthon, hogy egy energiáktól duzzadó punk csapat legnagyobb slágereit egy teljesen más konteksztusba helyezve, akusztikus formában adjon elő egy zenekar. A Cuki Presszó a C.A.F.B. egykori és aktuális tagjaival közösen működik 2014 óta. A zenekar megálmodójával, Sütivel beszélgetünk a formációról.

Szia Süti, köszönjük, hogy rendelkezésünkre állsz. 2014-ben alakult meg a Cuki Presszó. Milyen ötlet vezérelt, hogy összehozzátok ezt a formációt, és ha már itt vagyunk kérlek mutasd be a csapatot!

Mindig szerettük volna más formában, más aspektusban is kipróbálni a CAFB dalokat. 2014 őszén teljesen belelkesedtünk azon, hogy olyanokhoz is eljuthatnak így a dalok, akik idáig a hangerőre hivatkozva passzolták őket. Az akkori CAFB legénység örült a feladatnak és egy jó hangulatú koncert lett belőle a Kós Károly MH-ban. Utána tagcserék következtek, mert itt jobban kihallatszódtak a hibák. Jelenleg a régi csapatból már csak ketten – Kondella Krisztián ütős és én (sütős) – vagyunk. Nagy sajnálatunkra Kreisz Gyuri, Mészáros Tibi és Szepesi Máté már nem zenél velünk. Viszont van egy nagyon technikás basszusgitáros-bőgős szeptember elejétől, ő Spischák Dávid. A decemberi koncerten segítségünkre lesz még Gyenes Béla szaxofonos és Kis László harmónikás.

Ha jók az információim, akkor a zenekar a C.A.F.B. dalait játssza akusztikus verzióban. Mennyire nyernek így új értelmet ezek a dalok?

Kezdetben CAFB Akusztik néven koncerteztünk, de már a próbákon kiderült, hogy ezek a nóták teljesen új értelmet kaptak. Ekkor döntöttünk a név változtatáson, vállalva azt, hogy elölröl kell kezdeni a zenekarok rögös útját. Azóta már több új dalt is írtam a Cuki Presszó repertoárjába. Ezeket még mindig formáljuk. Jövőre megint készítünk egy lemezt (egy 10 számos demónk van a régi nótákból), ha önerőből, hát akkor abból. Évek óta pályázunk mi is, mert kell. Mi hiszünk a mesékben. (legalábbis én)

Hogy kell elképzelnünk a felállást, a hangszerelést?

Már fentebb említettem a felállást. A próbák formálják ezeket a dalokat. Én otthon egy szál gitárral felveszem, esetleg egy két szólamot ráteszek, amiket fontosnak tartok, utána elküldöm mindenkinek és akkor a próbateremben megnézzük. Szeretnék még egy-két szóló hangszerest a zenekarba, (mert én nem tartom magam olyan ügyes zenésznek) már vannak is jelentkezők, de ezt majd csak jövőre!!!

Kizárólag C.A.F.B dalokból áll a Cuki Presszó repertoárja, vagy esetleg más dalokat is átdolgoztok? 

Annyi ötletem van és volt. Sokszor dobtam félre, hogy ez a CAFB-nek nem jó. De most előszedegethetem ezeket. Más együttesek átdolgozásaiban itt nem gondolkoztam, mert eleve mind CAFB szám volt. De az új számok kifejezetten a CP-nek íródtak. Megpróbálok pozitívan gondolkodni és ezeket zenei formába hozni. Ezért lett a demo címe Pozitívan, bár ügye ezek még CAFB zenék voltak. Mondjuk aki hallgatta már, az érdekesen nézett. Természetesen nem minden punk arcnak jön be, de ez megbocsájtható, hiszen nem így szokták meg.

Terveztek akusztikus lemez készítését, vagy bármilyen más kiadványt?

Mint mondtam, jövőre mindenféleképpen megcsináljuk a Cuki Presszó önálló, bemutatkozó lemezét. Dávidnak már nem is tanítjuk meg a régebbi dalok felét sem, hogy csak az újra koncentráljon.

Tekintsünk ki egy kicsit a C.A.F.B.-re is hiszen a zenekar alapítója vagy. Hamarosan jön az új lemez, mit kell tudnunk róla?

Sajnos nem vagyok alapítója. Én és Laca csak „98-ban csatlakoztunk Greghez. Bár innentől kezdve egy teljesen új CAFB volt, hiszen az előző formáció még dühőr hardcore zenét nyomott. Aztán hirtelen dallamosabb punk-rockra váltott. Még 2005 tájékán is volt olyan koncert ahol be-bekiabálták: FELROBBANTAK. Ez még 90-akárhányas nóta volt.

Az új lemez megint távmunkában készült! A felvételek nagy része és a keverés kint történt. A kiadó is amerikai. Mi - Laca és én - a szólamainkat interneten küldtük át, amik egész jól össze lettek dolgozva. Mostanra közepén várható a megjelenés. Elégedett vagyok vele, bár szívesen énekeltem, vokáloztam volna többet. Remélem, egyszer majd teljesen együtt dolgozhatunk egy lemezen, a dalokon stb. De ehhez az kell perrsze, hogy Greg több időt legyen itthon. 

Mi várható a Cuki Presszó jövőre tekintve?

Új Lemez, több koncert!!!

Sebők Tamás

Hatvan éve, 1957 alapították az Egyesült Államok egyik leghíresebb kiadóját, a Stax Records-t, mely a 60-as, 70-es években olyan előadók lemezeit gondozta, mint Otis Redding, Albert King, Isaac Hayes, vagy a The Bar-Keys. De ki ne emlékezne a kiadó házi zenekaraként megalakult Booker T. & The MG’s-re és híres lemezükre, a Green Onions-re? Cikkünk középpontjában ez a nem mindennapi korong áll.

1962-ben Lewie Steinberg és Al Jackson két tapasztalt memphisi zenész összeálltak az akkor 16 éves zongoristával, Booker T. Jonesszal és Steve Cropper gitárossal a Stax stúdiójában. Látszólag egy rádiós anyagon dolgoztak, azonban hamar kiderült, ebből nagyobb dolog lesz. Összegyűjtötték Jones ötleteit, ezek egészültek ki saját zenei egyéniségükkel és közel 15 perc alatt állt össze a ’Green Onions’ váza. Ez egy igen szokatlan dolog volt a Stax falain belül, mégis a soul zene történetének egyik legérdekesebb pillanata volt.

Steve Cropper úgy fogalmazott egy interjúban, hogy már az furcsa volt, hogy vasárnap délután készítettek felvételeket, úgy hogy nem csináltak demókat előtte. Eredetileg Billy Lee Rileyval játszottak volna, de ő nagyon másnapos volt a szombat esti party után, így elkezdtek örömzenélni. Nem volt semmi elképzelés csak 12 ütemes bluesokat játszottak. Azt nem tudták azonban, hogy Jim Stewart producer hallotta, amit csinálnak, és elkezdte feltekerni a szalagokat. Később szólt, hogy menjenek át hozzá és hallgassák meg, hogy mit hoztak össze.

„Soha nem próbáltuk össze, és soha nem játszottuk előtte ilyen formában. Egy random jelenség volt, amikor adsz a srácoknak egy témát és az adott pillanatban felvillanó ötleteiket építik bele.” – emlékezett vissza Booker T. Jones.

A lemez címével kapcsolatban az évek folyamán sokszor felmerült, hogy burkoltan a fű és a füvezés adta a témát, de Cropper szerint a címnek egyáltalán nincs köze a marihuánához. Pár éve megkérdezték Jones-t is erről, ő úgy fogalmazott, hogy Steinberg előállt egy ’Funky Onions’ ötlettel, de a zenekar ezt leszavazta, és így később a Green Onions címet kapta az album.

A Green Onions egy igazi különlegesség 35 percnyi feledhetetlen instrumentális soul-funk-blues zene a 60-as évek derekáról. A lemezt hallgatva egyszerűen megfeledkezünk a dalszövegek hiányáról, Jones és Cropper billentyű és gitárjátéka helyettesíti mindezt. A Twist and Shout sajátos verziója minden szempontból kielégítő, akárcsak a Mo’s Onions pedig ha úgy tetszik a címadó dal sikerének folytatása. A Behave Yourself-ben megmutatkozik a 16 éves Jones óriási tehetsége, meglepően fürge ujjátéka, míg a Stranger on the Shore egy igazi soul himnusz. A lemez egy igazi gyilkos jazz-es darabbal, a Comin' Home Baby-vel zárul mely ismét bizonyítja a Jones és Cropper páros páratlan kémiáját.

A Green Onions szinte azonnal a lemezeladási listák dobogójára ugrott, a Booker T. & the MG’s pedig a Stax házi csapata lett, akiket Isaac Hayes, Wilson Pickett, a Staple Singers, vagy Otis Redding lemezein is hallhatunk.

Gyerekkori példaképeik, Tátrai Tibor és Póka Egon vendégszereplésével elkészült a Jazztelen zenekar bemutatkozó albuma. A dalok ötvözik a korai 70-es, 80-as évek klasszikus rock életérzését a modern hangzásvilággal, így a végeredmény dallamos, rádióbarát blues-rock. A Mit akarsz és a Piros blues gitár című számokat már műsorára tűzte a Rock Rádió. A Jazztelen lemezbemutatója november 11-én (szombaton) lesz a Robot klubban, az est vendége Tátrai Tibor.

Dallamos blues-rock, táncolható slágerek, hatalmas szájharmonikázás, virtuóz gitárszólók, eszement dobolás – nagyjából így lehetne summázni a Jazztelen bemutatkozó lemezét, amely a Music Fashion Kiadó gondozásában jelent meg. Bűdi Szilárd énekes-dalszerző, basszusgitáros, szájharmonikás, Géczy Viktor gitáros és Kottler Ákos dobos „A végtelenbe és még tovább” című korongon úgy idézi meg a klasszikus rock életérzést, hogy közben nem egy retró buliban érzi magát az ember. A power trió friss, energikus és lendületes, mint egy jó kávé a reggeli ébredés után.

-Viktorral évtizedek óta barátok vagyunk, de elsodort minket egymás mellől az élet. Amikor újra találkoztunk, örömmel vetettük bele magunkat újra a zenélésbe, Ákost pedig egy koncerten hallottam dobolni, és megkértem, csatlakozzon hozzánk. A Jazztelen története pár éves műhelymunkával indult, vagyis mielőtt koncerteken bemutatkoztunk volna, csak dalokat írtunk, kigondoltuk, hogy milyen formációban és hangszerelésben állunk színpadra. A sok munka mostanra ért össze, és bízunk benne, hogy átjön, számunkra a Jazztelen mekkora örömzenélés – mondta Bűdi Szilárd.

A Jazztelen első albumán nyolc dal kapott helyet, amelyek közül a Mit akarsz című nyitószámot már napi rendszerességgel játssza a Rock Rádió, valamint műsorára tűzte a Piros blues gitár című szerzeményt is. Ennek a különlegessége egy legendás vendégművész.

-Gyerekkorunkban Jimi Hendrix és a Hobo Blues Band zenéjét hallgattunk, ezen nőttünk fel. A két legnagyobb példaképünk Tátrai Tibor gitáros és Póka Egon basszusgitáros volt, és arról álmodoztunk, hogy egyszer majd együtt muzsikálhatunk velük. Az álom valósággá vált, és hatalmas boldogság, hogy a két legenda vendégművészként közreműködik a Jazztelen első lemezén. Tátrai Tibor a Piros blues gitár, Póka Egon pedig a Tűzzel játszol című számunkban szerepel, ami óriási megtiszteltetés. Olyan érzés, mintha a mai énem találkozna a húsz évvel ezelőtti önmagammal – mesélte lelkesen Bűdi Szili.

A Jazztelen lemezbemutató koncertje november 11-én, szombaton lesz a budapesti Robot Klubban (1073 Budapest, Akárcfa u. 49.), a vendégművész Tátrai Tibor.

Facebook eseményhez katt a flyerre!

A Jazztelen debütáló lemezéről hamarosan egy lemezkritikával is jelentkezünk!

Aki az elmúlt 20 évben Debrecen környékén (vagy esetleg a Szigeten) járt koncerten, fesztiválon, zenei fórumon, az biztos, hogy látott egy kopasz srácot biciklin. Ő Kovács "Tente" László, aki nagyon sokszor aktív szervezője ezeknek az eseményeknek, mint marketinges, szervező, színpadmester, és ki tudja még mi minden.

Hamarosan zárjuk az évet, és már serényen gyűjtögetem, az OTRNR idei Top20 albuma listához a jobbnál jobb lemezezeket. Most még azonban egy lemezajánlóval készülök nektek, egy olyan előadótól és zenekarától, akik tavaly a fent említett listán Top5-be kerültek.

A folk-rock vonalon mozgó ARONS Land Cargo Co. magasra tette a mércét az Always Closer Never There című debütáló albumával 2016-ban. Nemrégiben megjelent a csapat második nagylemeze, Cracks & Scratches címmel, ami nyugodtan kijelenthetjük, hozta a szintet.

Az tavalyi lemezzel összehasonlítva elmondható, hogy a Cracks & Scratches esetében háttérbe szorulnak a vintage-rockos elemek és a 60-as 70-es évek amerikai akusztikus folk-rock zenéit idézi fel leginkább a korong. A felvételeknél is eszközöltek változást a srácok, az új lemezt - az előzővel ellentétben - már sávonként rögzítették. Nah de térjünk rá a dalokra.

A Those Days egy befordultabb, merengő ballada westernes köntösben, melynek középpontjában a személyes konfliktusok és érzelmek állnak. Valahogy mindig is közel álltak hozzám az ilyen jellegű dalok zeneileg egyszerű, mégis tele van élettel. A Cross Blues Desert mondhatni ennek a reciproka: tempós, dallamos slide-os country-blues-rock. A Rusty Old Wreck egyik nagy kedvencem. Teljesen át tudom érezni a hangulatát, ugyanis - mint a címe mutatja - a rozsdás öreg roncsok himnusza ez a dal, legyenek ezek a roncsok autók, hangszerek, képek, bútorok, vagy emberek. A River of Ease egy csendes altató, és mielőtt éppen elaludnánk, máris töprenghetünk a Multiverse-en. Ez a dal ugyanis magáról az életről, a lehetőségekről szól és arról, hogyan is vagyunk mi ennek kovácsai. Az Expert Beginner nem csak a címében hordoz paradox jelleget, hanem a szövegében is. Igazi korai Bob Dylan dalokat idéző darab. Egyszerű akkordmenet, szájharmonika és a szöveg mindent elmond. A Rainy Road valahol Gary Clark Jr. nyomdokain indult el és a többször elkövetett helytelen döntéseket és következményeiket foglalja dalba. A rockolás után a Venturing High balladája zárja a lemezt, amit a Reprise frissítő fuvallatai követnek.

Mit is mondhatnék zárásként? Ez a lemez teljes egészében él. Rendkívül szimpatikus, hogy hétköznapi dolgokat, érzéseket, gondolatokat fogalmaz meg. Olyanokat, amelyek bármely földi halandóval megesnek. Mindezt teljesen emészthető formában pakolták a lemezre, egyszerű dalok, de sokat mondanak. Ajánljuk mindenkinek, hogy hallgassa meg, mondjuk itt!

Sebők Tamás

The Age Of Absurdity címmel január 26-án jelenik meg Phil Campbell zenekara, a Phil Campbell And The Bastard Sons debütáló nagylemeze a Nuclear Blast gondozásában.

Az egykori Motörhead gitáros így nyilatkozott a lemezről, melyet nagy várakozás előz meg

Nagyon izgatott vagyok amiatt, hogy végre hallják a rajongók ezt az albumot. A teljes alkotó folyamat Walesben zajlott, a dalok megírásától a felvételekig, még a borító elkészítése is.

Az album címe, The Age Of Absurdity, amit az az őrült világ inspirált, amiben ma élünk. Jelen esetben számomra a világ egy színházi előadáshoz hasonlít. Ehhez a koncepcióhoz kapcsolódik a lemez borítója is.

A Phil Campbell And The Bastard Sons legközelebb november 11-én lép fel az Airbourne mellett a bristoli O2 Academy-n.

A Phil Campbell And The Bastard Sons - The Age Of Absurdity tracklist:

Ringleader
Freak Show
Skin And Bones
Gypsy Kiss
Welcome To Hell
Dark Days
Dropping The Needle
Step Into The Fire
Get On Your Knees
High Rule
Into The Dark
Silver Machine (csak CD-n)   

Napra pontosan 40 éve, hogy megjelent egy angol zenekar lemeze. A csapat a semmiből jött, és aktív bandaként a csúcskorszakuk hamar véget is ért. De, gyakorlatilag "one hit wonderként" a csapat máig tartó, kitörölhetetlen nyomot hagyott a rockzenében és a popkultúrában - nem csak zenei szempontból, hanem öltözködésben, attitűdben és még stúdiótechnikai szempontból  is rengeteget köszönhet nekik az utókor. 

Fókuszban a Sex Pistols, és a Never Mind The Bollocks.

A  botrányos nevű, viselkedésű, és megjelenésű zenekar elődje 1972-ben alakult Strand néven, itt a későbbi gitáros Steve Jones énekesként, Paul Cook pedig dobosként már együtt muzsikált-az image kedvéért tegyük hozzá, hogy lopott hangszereken...

Az együttes tagjai sok időt töltöttek Don Letts „Acme Attractions”, valamint Malcolm McLaren és Vivienne Westwood „Too Fast to Live, Too Young to Die” ruhaboltjaiban.

Ennek később nagy jelentősége lesz, hiszen ma már kimondhatjuk: az egyik legnagyobb hatású punk rock zenekart nem lakótelepi srácok, hanem egy butiktulajdonos hozta össze. A folyamatos felállásokban létező Strand 1974-ben változást eszközölt: Steve Jones átnyargalt a gitárra, és bevették Glen Matlock basszert a csapatba.  Ezzel a felállással új frontembert keresésébe kezdtek. Érdekes módon azonban ennek az akciónak semmi köze nem volt az énektudáshoz. 

A legfontosabb szempont Matlcok egyik visszaemlékezése szerint az volt, hogy: „Akkoriban mindenkinek hosszú haja volt, még a tejesembernek is. Annyit csináltunk, hogyha találkoztunk egy rövid hajúval, megállítottuk az utcán és megkérdeztük, nem akar-e énekes lenni.” 1975 augusztusában Rhodes felfigyelt  a rövid, zöld hajat viselő John Lydonra, aki egy Pink Floyd-pólót viselt; az együttes neve fölé az I Hate (Gyűlölöm a Pink Floydot) szavakkal, és az együttes tagjainak szemeit. McLaren még aznap megkérte Lydont,hogy  egy  kocsmába, találkozzon Jonesszal és Cookkal. Gyakorlatilag ez az a pont, ahol az akkoriban nagy stadionrockot prezentáló art rock ellenpólusaként a szociális problémákkal teletűzdelt Angliában (akkoriban magas munkanélküliség, sztrájkok és egyéb gazdasági nehézségek jellemezték az Egyesült Királyságot) megalakul a Sex Pistols.

A menedzser Lydont Johnny Rottenre keresztelte át, és intenzív próbaidőszakba kezdtek. Eközben Cokk-a zenekar egyetlen teljes munkaidős állással rendelkező tagja- a kilépésen és a polgári karrieren gondolkodott, és Jones gitártudását erős kritikai észrevételekkel illette. Emiatt egy rövid-egy hónapos-időszakra- bevettek egy másik, technikásabb gitárost is a felállásba, de Steve Jones, a kvintek királya végül nem tűrte maga mellett a jóval technikásabb Steve New nevű srácot, őt rövid időn belül  kitették a bandából. Így utólag talán viccesnek hat, hogy végül Jones egy nagyon erőteljes gitárhangzást alkotott meg, amely később generációkon keresztül jelentett iránymutatást a gitárosoknak. Duff McKagan szerint ő volt az első, aki 8 sávra rögzített lemezen gitárt, mert, ahogy mondta "Nagyon erőteljes hangzást akart. Az Isten áldja meg érte."

A nem konfliktusmentes próbaidőszak után a zenekar 1976 elején lépett először színpadra, természetszerűen botrányos körülmények között. A közvélemény számára nyilvánvalóvá vált, hogy a Sex Pistols tagjait sokkal inkább a káosz érdekli, és nem a zene. Az évben ezt követően a zenekar számos koncertet adott- többek közt a The Clash, és a horogkeresztes karszalagot viselő botrányos Sioux Six társaságában, letudják első Anglián kívüli koncertjüket, közben pedig felvételeket készítenek hangmérnökük, Dave Goodman vezetésével. 

Alig fél éven belül -1976 októberében- az EMI lemezszerződést kínál nekik, amelyet el is fogadnak. Az első kislemez az Anarchy In The U.K., amelynek szövegében tetten érhetőek Rotten radikális gondolatai. Ez az első olyan (punk) rock történeti dal, amely konkrét politikai igazodást adott a mozgalomnak. A nóta akkora botrányt kavart, hogy gyakorlatilag minden háztartásban ismertté vált. A zenekar közben folyamatosan turnézott-immár a szigeteken kívül is.

1977 elején újabb botrányba keverednek- a turnézáró hollandiai koncert után a repülőt a zenekar tagjai összehányják, az EMI pedig -"politikai nyomásra"- szerződést bont a zenekarral. 

Ezt követően a basszusgitáros Matlock kikerült a zenekarból. Számos verzió létezik a miértre. Rotten szerint Matlock túlságosan vonzódott a The Beatles zenéjéhez, és ráadásul rendszeresen tisztálkodott is. Matlock viszont Rottennel való megromlott kapcsolatát jelölte meg problémaforrásként. A menedzsr szerint viszont Matlock számára a második kislemez a God Save The Queen volt túl sok. Ezzel a számmal a zenekar teljesen szembeköpte hazájának monarchikus és nacionalista hagyományait.

A basszusgitárosi posztot egy ősrajongó, Rotten haverja foglalta el: Sid Vicious. Ő egyáltalán nem tudott hangszeren játszani, viszont őt tartják a pogo tánc megalkotójának, és botrányos magánéletével, koncertbeli zabolázatlan viselkedésvel örökre beírta magát a "nagy rockandroll könyvbe " (By Supernem). 

Ehhez valószínűleg sokat hozzátett az, hogy igazi legendához méltóan 1979-ben drogtúladagolásban elhunyt, de ez már egy másik történet...

1977. március 10-én, a Buckingham palota előtt tartott sajtótájékoztatón a Sex Pistols a nyilvánosság előtt írt alá egy szerződést az A&M Recordsal . Ezután – részegen – a kiadó irodájába mentek. Vicious összetört egy WC-kagylót és megvágta a lábát. . Miközben vérnyomokat hagyott az irodákban, Rotten szidta a személyzetet, Jones pedig a női mosdóban szórakoztatta magát. Néhány nappal később egy klubban verekedésbe keveredtek egy másik együttessel: Rotten egyik barátja az A&M angliai igazgatójának jó barátját fenyegette. Március 16-án az A&M felbontotta a szerződést a Pistolsszal. A Chris Thomas producer irányítása alatt rögzített God Save the Queen kislemez huszonötezer példánya ekkorra már elkészült; gyakorlatilag mindet bezúzatták.

Májusban az együttes a Virgin Records-hoz szerződött, fél éven belül ez volt a harmadik kiadójuk. A Virgin kész volt a God Save the Queen kiadására, de új akadályokba ütköztek. A kiadó gyárának munkásai sztrájkolni kezdtek a dal tartalma miatt. A lemez  borítója, amely II. Erzsébet királynőt ábrázolta, szemén és száján az együttes és a kislemez nevével, sértette a munkásokat. Hosszú tárgyalások után a gyártás folytatódott, és a kislemez végül május 27-én megjelent.

Így a Sex Pistols zenekar egyetlen lemez, amely később nemzedékeken át a  punk és más társstílusok bibliája volt, a Rolling Stones Magazine szerint minden idők 2. legjobb, a Times Magazine szerint pedig minden idők legeslegjobb albuma, meglehetősen hányatattott úton került kiadásra. A fogadtatásról nem is beszélve: az akkori angol oktatási miniszter a társadalmi hanyatlás tünetének nevezte az anyagot, rockújságírók viszont a '70es évek legizgalmasabb anyagának kiáltották ki. 

Annak ellenére, hogy a zenekart sem a nagyobb rádió-és TV társaságok nem voltak hajlandóak reklámozni, mégis szép sikereket értek el. 1978 januárjában a zenekar el is indult első-és egyben utolsó- turnéjára a tengerentúlra. A banda tagjai-elsősorban Sid Vicious- lépten-nyomon botrányokba keveredett: nyilvános szex a színpadon, rajongók bántalmazása, hatósági előállítások, drogtúladagolások és elvonások szegélyezték az útjukat mindenfelé.

...és tudjuk, hogy hamar ellobban a láng, ami túl nagy lánggal ég (by Junkies) : a zenekar tagjai alig három hét leforgása alatt fordultak annyira egymás ellen, hogy még ugyanabban a hónapban bejelentették feloszlásukat. 

A banda amely alig három év leforgása alatt elfogyasztott három kiadót, egy lemezt jelentetett meg, és társadalmi értelemben kirúgta a ház oldalát, amely forradalmasította a rockzene tempóját, agresszivitását és "megvastagította" a gitárhangzást, egy pillanat alatt lett semmivé.

A Sex Pistols eredeti négy tagja 1996-ban összeállt a hat hónapos Filthy Lucre Tourra, aminek során Európában, Észak- és Dél-Amerikában, Ausztráliában és Japánban léptek fel. Az együttes tagjainak hozzáférése a The Great Rock 'n' Roll Swindle anyagához lehetővé tette a 2000-es dokumentumfilm, a The Filth and the Fury elkészítését. A film –amelynek rendezője ismét Temple volt – az együttes szemszögéből mondja el a történteket, nem pedig McLaren vagy a sajtó szemszögéből. 2002-ben, a királynő megkoronázásának 50. évfordulóján a Sex Pistols a londoni Crystal Palace National Sports Centre-ben lépett fel. 2003-ban megtartották a háromhetes észak-amerikai Piss Off Tourt.

2006. március 9-én az Sex Pistols a Universal Music Group-nak adta el a jogait. 2006 novemberében a Sex Pistols-t beiktatták a Rock and Roll Hall of Fame-be, Vicious-szal együtt.Az együttes  - magukhoz híven- a weblapján utasította vissza a kitüntetést.

 Kiss Ákos