Elérkeztünk az idei utolsó Sorsfordító korongok cikkhez, melyben Iliás Ádám, a Turn Signals dalszerző-basszusgitáros-énekese osztja meg veletek meghatározó lemezeit. 

Takács Vilkó akkor került fel számomra a zenei térképre, amikor egy Guns N Roses tribute zenekarban kezdte pengetni a húrokat. Mivel köztudottan hadilábon állok a tribute műfajával, így ismeretlenül is elkönyveltem őt egy "olyan" zenésznek. Mikor négy évvel ezelőtt megjelent a  Guns N' Roses és én - Pisztolytáska és rózsapatron című rajongói regénye (van ilyen műfaj egyáltalán?) akkor meg teljesen kiégtem, hogy egy magyar tribute zenész hogy merészel arról írni, hogy szereti az általa tributolt zenekart? Mivel azonban gyanúsan jók voltak a visszajelzések a könyvről, kénytelen voltam elolvasni. És kénytelen voltam elismerni, hogy "fucking good", ahogy Slash mondaná.

Aztán két vagy három éve volt egy esemény, a Ganxsta Zolee és a Kartel -ben- nevezetesen, hogy a teljes kísérőzenekar felállt egy turné közepén, és Big Daddyéknek egy alig pár napos (kb. hétfő és péntek közt) időszak alatt kellett újraszervezni a csapatot. Ennek az új- máig nagyon jól működő- felállásnak a gitárosa Vilkó. Egy Ganxsta Zolee koncertre elsősorban a főkolpmpos miatt mennek az emberek, és kevesen foglalkoznak a háttérsztorikkal. Én pont a kevesebbek táborát erősítem, nekem fontos, hogy egy zenész hogyan viszonyul a zenéléshez, meg ehhez az egész "vándorcirkuszhoz". Azt persze tudtuk , hogy Zolee bácsi nem játszik döntetlenre, de Vilkó nekem itt lett nagy a szememben. 

Ebben az időszakban készült interjú vele a Grungery oldalán, ahol szintén nagyon szimpatikussá vált a szememben, mint ember. (egyébként azért "kellett" vele a Pintér Mikinek beszélgetnie, mert a térség egyetlen, vagy legalábbis kiemelkedő Alice In Chains tributjének is oszlopos tagja).

Szóval nálam messziről indult ez a srác, de már látatlanban is nagyot fordított: így kíváncsi voltam, hogy legendás egyszál gitáros estjén mit várhatunk. Ugyanis, azokban a ritka esetekben, mikor nem koncertezik valamelyik formációjával, még önálló tematikus esteket is ad. Volt már a kínálatban Nirvana, GN'R, Elvis. De mivel ez volt az első ilyen debreceni estje, ezért most vegyesvágottat hozott.

A  rock nagy klasszikusai  a Bon Jovitól a Motörheadon át az "Ajtókig" mind megidézésre kerültek - amihez egyébként azért is nagyon jó választás volt a Péterfia Rock Söröző, mert minden "megidézett" fel van festve a falra- de ezen kívül a helyi nagyágyú Tankcsapda is megidézésre került, sőt még azt is megtudtuk, hogy milyen betegség az amikor az ember "depeses". Az is feltűnt a koncert tracklist  összeállításában, és az átkötő szövegek sorai közt "olvasva", hogy Vilkó legalább annyira szereti Elvis Presley-t, mint a GNR-t...lehet erről is kéne írnia egy könyvet.

Nagyon hosszú buli volt, szinte repült az idő, köszönhetően Vilkó könnyed stílusának. A remek (erősen bluesos behatású) egy szál gitáros stílus ugyebár olyan, mint amikor a király meztelen...de hősünk nem egy szégyenlős fajta. Remek gitározás-loopolás, és Horn Gyula "koronáját" idéző szájharmónikázást elősegítő eszköz használata közben Takács Úr nem sajnálta a közönségtől a poénokat, és a zenei gageket sem (volt itt egy másodperces Pantera és súlyos-fél perces  heavy metál is kérem szépen. 

A közvetlenség mellett persze fontos volt, hogy Vilkó játszi könnyedséggel ugrált stílusról stílusra, világslágerről világslágerre. Ha egyedül lett volna egy réten, szerintem akkor is ilyen jól szórakozott volna egyedül-igazából mi lehetünk hálásak a sorsnak, hogy ott lehettünk.

Köszi az élményt művész úr, várjuk legközelebb is a cívis városban!

Kiss Ákos

A Jazztelen megalakulásával egy igazi blues-rock power trioval lett gazdagabb a hazai könnyűzenei színtér. A Bűdi Szilárd, Géczy Viktor, Kottler Ákos alkotta csapat nemrégiben mutatta be első nagylemezét, mely A végtelenbe és tovább címet kapta és több meglepetést is tartogat.

Dallamos blues-rock, táncolható slágerek, hatalmas szájharmonikázás, virtuóz gitárszólók, eszement dobolás – nagyjából így lehetne summázni a Jazztelen bemutatkozó lemezét, amely a Music Fashion Kiadó gondozásában jelent meg nemrégiben.

Az album 8 dalt tartalmaz, melyeket beskatulyázhatunk a blues-rock stílusba, azonban még így is egy eklektikus anyagról beszélünk, ahol a funk a soul a R’n’R stílusjegyei is gyakran felfedezhetők. A Mit Akarsz egy rettenetesen jó nyitó nóta, szájharmonikás blues-os intro, majd átcsapunk egy lendületes és dallamos blues rock dalba. Szépen kiegészíti a dallamokat a hammond orgona és oltári a gitárhangzás a szólóban.

A Lady már inkább egy korábbi időszakra utaztatja vissza a hallgatót, az intro az 50-es évek szörf zenéit idézi. Jól felépített darab, itt is megjelenik számos más hangszer, leginkább a szájharmonika szóló melengette szívem. A Piros bluesgitár-nál jön az első meglepetés. A zenekar jó viszont ápol Tátrai Tiborral és Tibusz be is ugrott a srácokhoz, hogy feljátsszon pár futamot a lemezre. Géczy Viktor lágy dallamait mesterien egészíti ki a piros bluesgitáros, így született meg az egyik kedvencem dalom a lemezről, ami egyébként az egyik leg-gitárközpontúbb darabja is.

A zúzás után kicsit lecsillapodnak a kedélyek a címadó dalnál, ami egy lágy lassúzós mű. Szépen csilingel benne a gitár és a basszusgitárhangzás is nagyon rendben van. A Mama Szeme Fénye egy stílusában talán elrugaszkodik a korai időszaktól és egy igazi 21. századi hip-hop-os funky-s disco-s darab. A másik meglepetés egy újabb zenei ikon feltűnése, mégpedig a Tűzzel játszol című darabban. Póka Egon utánozhatatlan játékával és hangzásával egészül ki ez a hamisítatlan blues-rock sláger. A klipben egy újabb ismerős arc, Mucsi Zoltán is feltűnik.

Az Édes élet előre nekem egy igazi autózós nóta. Az intro 70-es évek hard rock világát hozza, utána átváltunk egy ritmusos pörgős dallamba. A Világ tágas a lemez Under The Bridge-dzse, ha szabad így fogalmazni. Egy lassabb balladisztikus nóta az életről és a pozitív hozzáállásról. Jól zárja a lemezt.

Mindent összevonva úgy érzem, hogy A végtelenbe és tovább bemutatja három srác örömzenélését. Én úgy érzem, kellett ez a lemez a hazai könnyűzenébe, hiszen megmutatja hogy lehet összefűzni a jól bevált klasszikus elemeket az újdonságokkal, egy saját védjegyet is kialakítva ezzel. A hangszeres tudásba nem lehet belekötni profizmus van, a szövegek is furfangosak, semmi elcsépelt maszlag. Így tovább Jazztelen!

Sebők Tamás    

A Pearl Jam – Nirvana – Red Hot Chili Peppers hármasa a rocktörténelem egyik legsikeresebb turnéját adta a 90-es évek elején a nagysikerű Ten – Nevermind – Blood Sugar Sex Magik megjelenésének apropóján. A zenekarok életre szóló barátságot kötöttek a koncertkörúton.  Tizenöt évvel később a kétezres évek közepén egy interjúban arról kérdezték Flea-t a Red Hot Chili Peppers basszusgitárosát, hogy volt-e tanulsága a közös turnénak.

Sokat tanultam Kurttől, és nem csak kimondottan abból az időszakból, amikor trombitán játszottam velük. Nagyon elszánt dalszerző volt, képes volt az összes szarságot háttérbe szorítani és a zene lényegére koncentrálni. Ez egy nagyon fontos dolog ebben a szakmában. 
A fájdalom feldolgozását is részben neki köszönhetem. Hálás vagyok életem összes fájdalma és minden nehéz időszaka miatt. Nagy erőfeszítés és küzdelem volt, hogy átlendüljek egy-egy ilyen perióduson, de ezek azzá tettek azzá, aki ma vagyok – fogalmazott a dilis basszusgitáros.

1980. december 8-án történt a Rock ’N’ Roll történelem legnagyobb tragédiája, meggyilkolták John Lennon-t, a Beatles egykori énekesét, a kor egyik kultikus alakját. Gyilkosa, Mark David Chapman azóta több alkalommal kérelmezte a szabadlábra helyezést a büntetés-végrehajtástól, azonban kérelmét folyamatosan elutasították. Arra a bizonyos napra emlékezünk most vissza.

Hétfőn délben a Dakota-házban, John és Yoko egy fotózáshoz várta a Rolling Stone magazin egyik híres fotósát, Annie Leibovitzot. Lennon mindenben benne volt és ekkor készült el az egyik leghíresebb képük, amelyen anyaszült meztelenül öleli át a teljesen felöltözött Yoko-t. A fotós megígérte nekik, hogy a Rolling Stone címlapjára kerül a fotó. Ez később így is lett.

A fotózás közben Mark David Chapman kijelentkezett a szállodájából és elindult, hogy megvalósítsa a tervét. Annak érdekében, hogy a pisztoly ne látszódjon feltűnően a zsebében, egy kartondarabot rakott elé, és az előző nap vásárolt Lennon – Ono ’Double Fantasy’ lemezét is magával vitte. Úton a Lennon rezidencia felé Chapman betért egy könyvesboltba és megvásárolta J.D. Sallinger Zabhegyezőjét. Kinyitotta a könyvet és az első oldalra felírta: „Ez a hitvallásom”.

Megérkezett a Dakota-ház elé és nem volt más dolga, mint megvárni a házaspárt. Olvasta a Zabhegyezőt, sokat beszélt a portással és egy amatőr fotóssal, Paul Goreshsel, aki sokszor készített lesi fotókat a párról, vagy azokról a sztárokról, akik a Dakota-háznál sétálgattak. Chapman elmesélte Goreshsel-nek, hogy alá szeretné íratni minap vásárolt lemezét John Lennonnal.

A házaspár délután indult a közeli stúdióba, hogy felrögzítse ’Walkin’ On Thin Ice’ című dalát. A kapun kilépve találkoztak Chapmannel, aki teljesen lefagyott, a fotós lökte oda a házaspár elé. Lennon a „1980. December” feliratot írta a lemezre és aláírta, majd elhajtottak a stúdió irányába. A fotós megörökítette az egészet a gépével.

A házaspár 11 óra előtt ért haza a stúdióból, kissé önfeledten, hiszen megtudták, hogy a ’Double Fantasy’ aranylemez lett. Yoko szállt ki először az autóból, őt követte az új demo-kazettákat és egy magnót cipelő Lennon. Chapman már résen volt, egyáltalán nem volt bátortalan. Illedelmesen köszönt Yoko-nak, és megvárta, amíg bemegy. Lennon is Chapmanre nézett majd a kapu irányába fordult. A gyilkos oda szólt neki: „Mr. Lennon!”. Az visszanézett, és ekkor Chapman 5 lövést eresztett ki rá. Egy nem találta el, a többi a hátát és a vállait érte. A szemtanúk azonnal odafutottak, egy férfi kivette a kezéből a fegyvert és megkérdezte, hogy mi folyik itt? „Lelőttem John Lennont” – válaszolta Chapman, majd leült és folytatta a Zabhegyező olvasását. A rendőrség perceken belül kiérkezett, Chapman még mindig olvasott. Nem várakoztak tovább a mentőkre, így a járőrautóban szállították Lennont a Roosevelt kórházba. Az orvosok megkérdezték, hogy tudja-e kicsoda. A későbbi jelentések szerint mindenki azt mondta, hogy Lennon tudatánál volt a kórházba érkezéskor, de nem tudták megmenteni az életét, 40 évesen belehalt a vérveszteségbe. Már a kórházba szállításkor a helyszínre érkezett rengeteg TV csatorna, és adtak hitelesebb, hiteltelenebb híreket. Éjszaka viszont bejelentették, hogy az egykori Beatles tag a kórházban belehalt sérüléseibe.

A legironikusabb az egészben, hogy a ’60-as években egy interjúban megkérdezték Lennon-t, hogy szerinte hogy fog meghalni? Ő poénosan csak annyit mondott: „Biztos valami őrült fog kinyírni.”

Sebők Tamás

A cikk eredetileg a Rockbook.hu hasábjain jelent meg!

Számomra az egyik legjobban várt idei album kétségtelenül a C.A.F.B. új lemeze volt. A 90-es évek kultikus csapata idén már nyújtott ízelítőt az EP’17-tel, valamint pár hete a lemez egyik dalához, az Öntörvényű Rock and Rollhoz készült klip is napvilágot látott.

Szakácsi Gregék szorgalmasan megpromozták a lemez megjelenését, előzetes interjúk, megjelenésekkel adták az ország tudtára, úton van új C.A.F.B. lemez. Ezt egyesek örömmel vették tudomásul, mások azért behörrentették a fikagépet.

„Én ugyanaz az ember vagyok, aki mindig is voltam. Mindig is azt fogom tenni, amit akarok, úgy és azt mondom, ahogy és ami nekem tetszik.” (1)

Greg szavaival, a fenti szemlélettel lehetne leginkább jellemezni a C.A.F.B. 2017-et, melyen manapság igen soknak számító 16 dal kapott helyet. Bekezdenek a lemez elején a srácok a Keresztutak és a Nem igaz zeneileg egy sötétebb oldalt képviselnek Greg és Süti énekével. A harmadik dal a ’43-as voronyezsi katasztrófáról szól, ahol közel 40.000 magyar katona hunyt el. Az első dal, ami az igazi C.A.F.B.-s style-t hozza az a fent említett már korábban megjelent Öntörvényű Rock and Roll. Itt egy igazán erős sorozatba ugrunk bele, hiszen a lemez ékességei a fővárosi mindennapos zűrzavarára épülő Budapest és a kicsit melodikus vonalon mozgó, az élet kihívásairól szóló Kősivatag

Egy újabb blokkot nyit meg hardcoreos elemekkel teletűzdelt A tér nem a miénk, az előzetes EP-n már halott Békásmegyer, Szigony utca és a korai éveket idéző Üvegtörő és az Osztályharc. A lemez második felében már megnyugodnak a kedélyek. Az én városom nekem a Sledgeback stílusát idézi. Kiemelném még az Elmúltált, ami elsőre egy esetlen kocsmapunk dalnak tűnik a Clash vonalán, azonban szerintem a refrén mindent elmondd a mai társadalomról, a divathullámról és, hogy mennyire meghatározza mindennapjainkat az, hogy miben, vagyunk, mit nyomkodunk, miben járunk, vagy épp mit fogyasztunk.

Tetszik ez a lemez. Őszinte és van benne tüdő. Pikantériája, hogy 13 év után ismét a klasszikus felállással készült itthon és Seattle-ben egyaránt. A C.A.F.B. ezzel az albummal megmutatta, hogy 2017-ben is van miről beszélni. Bemutatták, hogy nem állnak be a sorba és hűek önmagukhoz és az elveikhez. Pacsi és respect!

A srácokat elkaphatod és a lemez dalait élőben is hallhatod 2017. december 16-án Budapesten, a Dürer Kertben, ahol többek között a Hétköznapi Csalódások, a Macskanadrág, a Prosectura, és a Fegyelmező Részleg társaságában ünnepelhetitek majd  a Punk Karácsonyt.

A koncert Facebook eseményét itt találjátok!

A C.A.F.B. 2017-es lemezt megrendelhetitek a zenekar Facebook oldaláról, illetve virtuális formában is letölthetitek a legnagyobb online zenei áruházakból.

Sebők Tamás

(1) - (Grungery (Pintér Miklós) – „Jézus volt az első igazi punk rocker” | Szakácsi Greg (Sledgeback, C.A.F.B.) interjú” – 2017.02.11.)

Nem hagyhatjuk Budapestet Fu Manchu nélkül - az A38 Hajón 2015-ben elmaradt koncert után 2018-ban végre eljutnak hozzánk, ráadásul új lemezzel!

A kaliforniai stoner egyik alapzenekara, a Fu Manchu jövő márciusi koncertjének apropója a hamarosan megjelenő új nagylemezük, a 'Clone of the Universe' lesz. A 70-es évekbe beleszerelmesedett, autómániás Scott Hill és társai nagyszabású bulival készülnek, amiben a készülő új lemez kapja a főszerepet.

Extra hosszú koncertjeiken természetesen eljátsszák legsúlyosabb számaikat karrierük elejétől az újabb évekig, így a Clone of the Universe anyaga mellett nem maradhatnak ki olyan klasszikusok sem, mint a Godzilla, az Eatin' Dust vagy a Mongoose. Az előzenekar nélküli bulin garantáltan kielégítő adag Fu Manchu-riffelést kap a közönség az A38 Hajó koncerttermében.

Jegyek - Az elővétel december 8-án indul!

- elővételben 2018 március 15-ig: 4900 Ft.-

- a koncert napján és a helyszínen: 5900 Ft.-

A Lángoló Gitárok, a New Beat és a Dürer Kert szervezésében jövő év szeptemberében ismét hazánkba látogat a Phil Campbell. A Motörhead gitárosa új csapatával a Phil Cambpell & the Bastard Sons-szal lép a Dürer Kert színpadjára.

A csapat egy nagyon sikeres EP után hamarosan új nagylemezzel jelentkezik. (A lemezről írt ajánlónkat itt! olvashatjátok).   

A PHIL CAMPBELL AND THE BASTARD SONS név nem holmi blöff, a bandát ugyanis valóban Phil Campbell és három fia, Todd, Dane és Tyla alkotja, egyedül Neil Starr énekes családon kívüli. Lemmy halálát követően a Motörhead tagjai szétszéledtek, Campbell pedig 2016-ban hívta életre új zenekarát, akikkel a legendás Wacken Festivalon már a bemutatkozó koncertjük is nagyot szólt.

Ezt követően bérelt helyük volt az európai fesztiválokon, a legnagyobb stadionokban turnéztak a SAXON-nal és a GUNS N’ ROSES-zal. Tették ezt úgy, hogy mindeddig csupán egy EP-t jelentettek meg, azonban idén nyáron stúdióba vonultak, 2018. január 26-án pedig a Nuclear Blast gondozásában érkezik a The Age Of Absurdity. Hozzánk már ennek a bemutató turnéjával érkeznek szeptember 6-án.

jegyárak: 5.500 / 6.500 Ft

jegylink: https://tixa.hu/philcampbell2018_durerkert

A 90-es évektől kezdve a Tankcsapda egyik kedvelt célpontja Szentes. Változnak az idők, változnak a körülmények. Egykor füstös, borgőzös minimál technikai felszereltséggel bíró MÁV Kultúr, 2017-ben nagykoncert a Dr. Papp László Városi Sportcsarnokban. 

„Fekszem a földön, arccal a sárban”, „Elhagyott, mint a kifutópályát a gép” ikonikus sorok Lukács Lászlótól, a Tankcsapda frontemberétől. Ráadásul, mindkettő Szenteshez kötődik. Öt év után ismét a Kurca partjára utazik a magyar rock szcéna egyik zászlóshajója, december 8-án az idei téli turné állomásaként. A trió legutóbb 2014-ben jelentkezett nagylemezzel, az Urai vagyunk a helyzetnek című albumot már új felállással rögzítette a hármas.

A Tankcsapda első koncertje 1989 október 14-re datálódik. Ezen a napon az Auróra előzenekaraként lépett színpadra a Lukács, Tóth-Labonc, Buzsik hármas. A koncertet követő pár hét kreatív munkával telt, és decemberben meg is jelent az első demó, a Baj van!! Már ebben a korai időszakban megmutatkozott az a háttérmunka, ami folyamatosan a Tankcsapda sikeréért dolgozik. Az elkészült kazettákat, lemezeket autóba pattanva, az országot járva terjesztették a zenekar segítői és a menedzsment.

A kétezres években összeállt a klasszikus Lukács-Molnár-Fejes trió, és a Tankcsapda hármasa az egyik legsikeresebb magyar rockzenekarrá nőtte ki magát. Az Agyarország, az Élni vagy égni, A mindenki vár valamit, vagy az ország rock himnuszává vált Mennyország Tourist-ot is felvonultató Legjobb Mérgek Best Of sikerei is mindezeket példázzák.

A felállás 2012-ben az új nap vár turné után bomlott fel, amikor Molnár Levente, ’Cseresznye’ bejelentette, hogy elhagyja a zenekart és az Egyesült Államokba költözött. Egy időre parkoló-pályára állt a zenekar, több ötlet is felmerült a folytatásra, végül bejelentették, hogy Sidlovics Gábor, ’Sidi, a Mafia és a Zanzibár korábbi gitárosa érkezik a Tankcsapdába.

A zenekar kapott hideget-meleget az idők során, többen szemrehányást tettek, hogy a Tankcsapda már nem az, ami volt. Pedig egyszerűen csak haladnak a korral, nyitnak az újítások felé, nem ragadtak meg az állóvízben. Mindezek mellett még mindig ott van a védjegy: Lukács igazán különleges Lukácsos szövegei.

A hazai rádiók szórásából kívülről ismert Alföldi gyerek, az utóbbi nagylemez nagyágyúi: a Köpök Rátok, a Koponyák és Csontvázak szinte biztos, hogy felcsendülnek a csarnokban, de a srácok számítanak az öreg tankerekre is, így remélhetőleg hasonlóan hatalmas ováció fogadna esetlegesen egy ’Nem érdekel’-t, egy ’Kis orosz lány’-t, a ’Johnny a mocsokban’-t, vagy éppen egy ’Szabadon’-t.  December 8-án minden kiderül a szentesi sportcsarnokban 19 órától. Jegyvásárlás és további információ a helyszínen.

Sebők Tamás

Az 1970-ben született amerikai gitáros és dalszerző gyakori vendége hazánknak, mégis kevés a médianyilvánosság körülötte itthon. (Gitár)hősünk a pennsylvániai Readingben látta meg a napvilágot, és igen korán kapcsolatba került a zenével, 5 évesen ugyanis már zongoratanulmányokat folytatott.

Hét évesen -a KISS zenekar hatására- átnyargalt az elektromos gitárra. Tinédzserként alakította meg első bandáját, az Arthurs Museum-ot, amely vidéki garázszenekar lévén kereskedelmi sikert nem hozott, de a bemutatkozó demo nyomán egy kis független kiadó felfigyelt a fiatal  tehetségre, és így, alig 19 évesen Kotzen lehetőséget kapott első lemezfelvételére.

Az így született kiadvány hatására több helyen kezdték meg-és elismerni a nevét, így alig két évvel az első „album” után az épp csúcson lévő, a korszak egyik meghatározó glam-rock csapata, az épp gitáros problémával küszködő  Poison invitálta őt a soraiba. A Richie Kotzennel készült, lemez a Native Tongue- véleményem szerint-zeneileg sokkal érettebb és sokszínűbb, mint a zenekar korábbi munkái, de a megjelenés dátuma 1993, amikor már megszületett a grunge és a glam rock ideje leáldozott-valószínűleg ennek tudható be hogy a várt kereskedelmi siker elmaradt.

(Érdekesség, hogy a lemez „slágere”, a klipes Until You Suffer Some olyan időtálló szerzeménynek bizonyult, hogy a mai napig a Kotzen koncertrepertoár részét képezi).

A történtek ellenére a lemezt egy mérsékelten sikeres turné keretében mutatja be a zenekar, majd 1993 végén a kudarc és egy zavaros nőügy miatt Richie kikerül a bandából… persze nem marad munka nélkül, hiszen már  a Poison korszakban is kiad egy  szólólemezt (Electric Joy, 1991), és ezirányú tevékenységét folytatja ezután is.

1994-ben megjelenik a  Mother Heads Family Reunion. Ez lemez az első, ahol Richie Kotzen önálló dalszerzőként és előadóművészként megmutatkozik, és először próbál kilépni a „gitárhős” skatulyából. Bár a lemez mára klasszikusnak számít, tény hogy itt még Richie nem találta meg a saját hangját: a nótákat hallgatva nagyon sok idegen hatás felfedezhető (Prince, Jimi Hendrix, és a Red Hot Chilli Peppers hatásai elég egyértelműen jelen vannak a saját szerzeményeknél).

Mindeközben néhány session is „becsúszik”, csak a teljesség igénye nélkül: Szerepel Sass Jordan 1994-es lemezén mint vokalista, Greg Howe 1995-ös lemezén több számban gitározik, és társszerző is. 1995-ben megjelentet egy saját, instrumentális lemezt, a The Inner Galactic Fusion Experience-t, de ez a lemez is inkább érdekes, mint sikeres.

1996-1999-ig egy igen termékeny időszakot él hősünk, évente jönnek a jobbnál jobb, immár sajátos Richie Kotzen hangzású lemezek, az itt megjelent szerzemények jelentik ma az életmű jelentős részét. (Wawe of Emotion 1996, Something to say 1997, Break it all down 1998, What Is és Bi-Polar Blues 1999).

Mindeközben évente több lemezen vendégszereplő is. 1999 igen érdekes év Kotzen karrierjének szempontjából, hiszen a Mr. Big- ből távozó –nem mindennapi kvalitásokkal rendelkező-gitáros, Paul Gilbert helyére kell beugrania. A „nagyok” társaságában 1999-2002 között 3 lemez (Get Over It 1999, Deep Cuts 2000, Actual Size 2001) és egy koncertlemez (In Japan 2002) születik.

A zenekar a sikerek ellenére-a tagok közötti feszültségek miatt- 2001-ben feloszlik, de Kotzen , szokásához híven, feltalálja magát, és még abban az évben kiad egy lassabb, bluesosabb hangzású anyagot, ez a Slow. 2001 óta Richie Kotzen szólóeladóként járja  a világot, mint a régi vágású vagabondok egyik utolsó mohikánjaként.

Mint ahogy az eddigi áttekintésből is látszik, igen termékeny szerző, az elmúlt tíz évben hat sorlemeze, és öt Best Of –jellegű kiadványa jelent meg, e mellett (Change 2003, Acustic Cuts and Get Up 2004, Into the black 2006, Go Faster, Return to Motherhead Reunion 2007 , Peace sign 2009) több mint egy tucat kiadványon (szólóelőadók lemezei, tribute lemezek, válogatások) szerepelt vendégművészként.

Helyhiány miatt ezt az időszakot nem nagyon tudom jobban kifejteni, de amit maga Kotzen és minden vele kapcsolatos hivatalos anyag kiemelésre méltónak talált, az évente megjelenő lemezek/kiadványok és folyamatos turnézás mellett, hogy 2006-ban a világ legnagyobb rockandroll zenekara, a Rolling Stones Bigger Bang turnéján ő volt a nyitószám a Japánban rendezett koncertek helyszínein.

Kotzen zenei világa kiválóan elegye a klasszikus rock, a jazz, a blues és a latin zenéknek.

Amit az ember lát és hall, az van, nincsenek a figyelem elterelésére alkalmas díszletek, táncosok, show elemek. Nincsenek milliós videoklipek és soktagú menedzsment sem.

Egy karib tengeri kalózra hajazó ember, egy Fender Startocaster vagy Telecaster (zenei kvalitásai elismeréseképpen a patináns gitárcég mindkét klasszikus formából Richie Kotzen signature modellt bocsájtott ki), egy erősítő, és egy rocktrio... ilyen körülmények mellett pedig  nem nagyon  lehetett „mellébeszélni”.

Főleg akkor nem, mikor egy érdekes projekt kereténben a Mr. Big-ből ismert Billy Sheehan és az ex-Dream Theatre tag dobos legendája, Mike Portney voltak a trió másik két tagja, és The Winery Dogs néven adtak ki két lemezt 2013-ban és 2015-ben, és ezeket élő koncerteken is prezentálták világszerte. (Bár a zenekar hivatalosan még mindig létezik, de lassan már több ideje inaktív, mint nem, alkalomadtán viszont nem kizárt, hogy ez változni fog).

A formáció tagjai a babérok learatása után - így Kotzen- újra visszatért szólóprojektjeihez. Ennek eredménye lett a 2017 áprilisában megjelent  Salting Earth, ahol emberünk már nem "egyszerű" gitáros/énekes, hanem a multiinstrumentalista szerepében teljesedik ki: a billentyűs hangszerek itt -amelyeket szintén ő kezel- itt már legalább akkora hangsúllyal szerepelnek, mint a gitár. 

Aki nem hiszi, járjon utána a szervezés alatt lévő turné valamelyik állomásán- ami nem lehetetlen, hogy hazánkat is érinti majd, hiszen Richi elég gyakori fellépője a hazai fesztiváloknak : játszott már több alkalommal a FEZEN-en, az A38-on is. 

Kiss Ákos