Old Time RNR Magazine

Egy kissrác istenkeresése

2017. július 12. - Sebők_Tamás

fru.png

Mivel alapvetően ez egy blogfelület, teljesen belefér, hogy egy jegyzetszerű véleményformáló cikket is publikáljak, amit még sosem csináltam itt az OTRNR-on. Most azért is éreztem aktualitását, mert a téma ahhoz a személyhez kapcsolódik, akinek nagyon sokat köszönhetek, mint amatőr gitáros és mint könnyűzenei újságíró. Nem más ő, mint John Frusciante, a Red Hot Chili Peppers korábbi dalospacsirtája, gitárosa, fő dalszerzője.

Valamikor 9 évesen nagybátyámtól „kölcsönvettem” (még mindig nálam van) egy elég kontrasztos, mélykék és tüzes narancssárga színekben pompázó borítóval ellátott zenei CD-t. A belső borítóján valami tetovált rockerek fekete-fehér képe, mellette pedig egy piros lemez. A Red Hot Chili Peppers Californication albuma volt. Másnap nem igazán motiváltan, de behajítottam a lemezes magnómba. És ott elkezdődött az utam. Minden, ami ma vagyok onnan indult. Óriási RHCP rajongó lettem. Ma már nem tenném be azt a CD-t semmiféle lejátszóba, mert kissé viseltes lett, de azért ott díszeleg a többi mellett, mint a lemezgyűjteményem első darabja. Otherside, Californication, Parallel Universe, Scar Tissue. Óriási hatások. És később az élő anyagok! Lehengerlő volt a koncerteket nézni. A nappaliban törökülésben másfél méterre a tévétől csak néztem a 2003-as Slane Castle koncertet, és nem szóltam semmit.

Leginkább John fogott meg. Hogy miért? Nem tudom, akkor hallottam először rockzenét. Azok a dallamok, a lüktetés, a sikálások, ahogy egy funk központú dalba belecsempészte a Black Sabbath riffet. Istenként tekintettem rá. Mindamellett, hogy elkápráztatott, titkon tanultam is tőle. Megismertem általa a Led Zeppelin, Hendrix, vagy épp a Ramones zenéjét, akiket minden interjúban bálványozott. Zenei prófétám lett, így kezdtek el érdekelni a szólóanyagai is. Ez viszonylag későn érkezett, – bár még hivatalosan nem jelentette be – már nem játszott a Peppers-ben. Valamikor kb. 10 éve lehetett. Úristen 10 éve! Rettentően hiányzik. Emlékszem a Carvel volt az első, amit tőle hallottam. A kétezres évek második felében belecsöppentem egy olyan világba, melyet nagyon keményen meghatároznak az elektronikus hatások. Egy új oldaláról ismertem meg virtuóz kedvencem. Aztán 2010 egyik hűvös januári napján megjelent a The Empyrean.

Leírhatatlan, amit e lemez hallgatása alatt érzek. Soha még ilyet senkitől nem hallottam. Emlékszem, egy interjúban John elmondta: „Éjszaka, vaksötétben hallgasd, teljes hangerőn” – Miért ne? Egy álmatlan éjszaka lett az eredménye. Annyi érzelmet hordoz magában, ami azonnal hatást gyakorol a hallgatóra, először tuti bőgtem a Heaven zárásán. Aztán mindenki kerül olyan helyzetbe, amikor az életben egy nagy döntést kell meghoznia. Ekkor jött az Ah Yom… és a kultikus sor: „The whole course of time is the blink of an eye”. Nem nagy filozófia, de pont ott van a helye a dalban, ahol végleg eldönti, hogy pontosan merre is csapódjon le a bennem folyamatosan tétován billegő mérleg nyelve.

És elérkezünk a jegyzet zárásához, amiben meg is érthetitek, hogy miért is hoztam én össze mindezeket. Szuperhősöm ugyanis hosszú évek óta remete szerepet vállal és sajátos stílusban alkot, sokak nagy bánatára. A napokban ismét napvilágot látott az interneten egy új dal, ami után a kommentelők rendesen megszórták negatívumokkal.  Saját zenei világát valósítja meg saját kiadásban. Nem kimondottan nekem, vagy neked, aki ezeket a sorokat olvasod, vagy azoknak, akik még mindig látják esélyét, hogy valaha visszameg a Chilibe. Nem fog. Nem csípi a felhajtást.

Azért is kezdtem bele ebbe a monológba, hogy akik most ítélkeznek felette, ismerjék meg azt, hogy mit adott a rockzenei világnak az az ember, akit egykori rajongóként most szapulnak.

Sebők Tamás

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://otrnrmagazine.blog.hu/api/trackback/id/tr912658061

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása