1980 szeptemberében jelent meg a brit White Spirit egyetlen albuma. A Uriah Heep és a Deep Purple nyomdokain haladó, de a hard rock mellett a progresszív rock és a heavy metal irányába is kacsingató csapatot Janick Gers gitáros és Graeme Crallan dobos alapította 1975-ben.
A zenekar sosem ért el kiugró sikereket, de mivel az albumuk borítóját Michael Spaldin tervezte, aki Ian Gillan szólóprodukcióinak is festett vagy rajzolt színpadi háttereket, Gers rajta keresztül megismerkedhetett a Deep Purple ex-énekesével, akinek a kedvéért aztán faképnél is hagyta Fehér Lelkes társait (Gers játéka Gillan Double Trouble című 1981-es és Magic című 1982-es szólóalbumán hallható), majd az Iron Maiden két ex-tagjával (Clive Burr dobossal és Paul Di’Anno énekessel) hozott létre kérészéletű formációt Gogmagog néven. Gers 1990-ben Bruce Dickinsonnal, az Iron Maiden tenorjával vett fel lemezt (Tattooed Millionaire), innen pedig egyenes út vezetett számára a Vasszűz belsejébe, amelyet máig nem hagyott el. A White Spirit nem játszott különösebben eredeti ízű muzsikát, viszont kétségtelenül élvezhető és energikus hangzóanyagot hagytak az utókorra: egy Bruce Raffnál tehetségesebb énekessel sokra vihették volna. Minden fémszívűnek érdemes meghallgatnia a formáció dalait.
Ráadás:
A White Spirit első kislemezének két nótája. A Cheetah című szerzemény szerepel az 1990-ben kiadott New Wave of British Heavy Metal ’79 Revisited válogatáson, amely Lars Ulrich (a Metallica dobosa) kedvenc kevésbé ismert ősi metáldalait tartalmazza.
