Lee Kerslake (Uriah Heep): A nyugodt erő birtokosa

Facebook Tetszik

2020. szeptember 21. - Teakbois

Lee Kerslake, a Uriah Heep egykori dobosa nem csupán évtizedeken át volt megbízható ritmus- és tempófelelőse a világ egyik legnépszerűbb hard rock bandájának, de dalszerzőként és énekesként is megállta a helyét. A csupa szív, csaknem minden kollégája által nagyra tartott muzsikus a jazz-istenség Buddy Rich hatására kezdett dobolni, de sosem őt, hanem legjobb dobos barátait, a Led Zeppelin John Bonhamjet és a Deep Purple Ian Paice-ét nevezte meg kedvenc bőrcsépelőiként, ha az újságírók a favoritjairól faggatták. Kerslake sosem törekedett arra, hogy mindenkinél gyorsabban vagy komplexebben játsszon a dobfelszerelésén. Egyetlen célja az volt, hogy a dobszerkót a zene szerves részévé – saját megfogalmazása szerint „dallamhangszerré” − tegye, és „nyugodt erővel” biztosítsa vele a sziklaszilárd alapot, amelyre mesterműveket lehet felépíteni. Természetesen, ha a helyzet úgy kívánta, Kerslake könnyedén be tudta bizonyítani, hogy játéktechnikai szempontból is az élvonalba tartozik.

Az 1947-ben született Lee Kerslake 11 éves korában kezdett dobolni, első profi zenekara pedig a Gods volt, amelyhez 1967-ben csatlakozott, majd a Toe Fat és a National Head Band tagjaként is tevékenykedett. 1971 novemberében nyert felvételt a Uriah Heepbe, amely ekkor már a brit hard rock színtér meghatározó zenekarának számított. Bár a Heep (amelyben a frontember David Byron mellett a billentyűs-gitáros Ken Hensley is remekül énekelt) már addig is nagyobb hangsúlyt fektetett a slágeresen fülbemászó énekdallamokra, mint a Led Zeppelin vagy a Deep Purple, Kerslake érkezése után váltak igazán jellegzetessé az együttes ebbéli erőfeszítései. A dobos ugyanis remek hanggal rendelkezett, és Byronnal meg Hensleyvel „versenyt visítva” állította elő a csapat mára legendássá nemesedett többszólamú énektémáit – a zenekar e téren a Queenre is jelentős hatást gyakorolt, amelynek ékes bizonyítékai ott sorakoznak Freddie Mercuryék 1977 előtti albumain (elsősorban Roger Taylor dobos szintén „tökszorítós” háttérvokáljai képében).

A kiváló dobos-háttérénekes a Fallen Angel album turnéját követően távozott a Uriah Heepből; később ennek kiváltó okaiként a banda bevételeinek 50%-át szemtelenül zsebre vágó menedzserük elviselhetetlen mivoltát és a Ken Hensleyvel való összezördüléseit nevezte meg. Ozzy Osbourne-t ekkoriban ebrudalták ki a Black Sabbath-ból, és mivel Kerslake remekül kijött a Heep Ozzyhoz hasonlóan nehéz természetű és masszív alkoholista énekesével, David Byronnal, nyugodt szívvel csatlakozott a Sötétség Hercegének becézett sztár alakulófélben lévő új zenekarához. Kerslake Ozzy Blizzard Of Ozz és a Diary Of A Madman című albumain játszott, de az idilli állapotot hamar véget ért.

Amikor Ozzy leendő neje, Sharon átvette a menedzsment irányítását, kiderült, hogy nem egy új, teljes értékű zenekart képzel el az énekes mellé, hanem fejbólintó bérzenészeket. Az énekes első két albumának oroszlánrészét komponáló Kerslake és Bob Daisley basszusgitáros hamarosan repült a csapatból, és évtizedeken átívelő pereskedés indult a két elbocsátott muzsikus és Ozzy között, ugyanis Sharon meg akarta fosztani Kerslake-éket az általuk társszerzőként jegyzett Ozzy-dalok után járó jogdíjaktól. Ennek érdekében Osbourne-ék különféle aljas trükköket alkalmaztak: például a Diary Of A Madman első kiadásán a Kerslake-ék helyére érkező Tommy Aldridge dobost és Rudy Sarzo basszusgitárost tüntették fel úgy, mintha ők játszottak volna a lemezen, nem kevés bosszúságot és kényelmetlenséget okozva ezzel a régi és az új tagoknak is. A hosszas bírósági harc külön cikket érdemelne, és azzal zárult, hogy Kerslake nem sokkal a halála előtt végre megkapta a saját példányait a két Ozzy-album után járó platinalemezekből.

1982-re Ken Hensley és a kártékony menedzser egyaránt eltűnt a Uriah Heep univerzumából, így Kerslake szívesen tért vissza a csapatba, és egészen 2007-ig erősítette azt. Rohamosan romló egészségi állapota miatt (nem vetette meg az alkoholt, és olyannyira falánk volt, hogy egészen elképesztő méretűre hízott) végül nyugdíjazni kényszerült magát, utódját, Russell Gilbrookot pedig nem győzte dicsérni. A rock szelíd óriását 2020. szeptember 19-én ragadta el körünkből a halál.