1976-ra Joe Cocker szépen induló karrierje megfenekleni látszott: Woodstock egykori hőse az első két, nagy sikert arató stúdióalbuma után csak a Mad Dogs & Englishmen című élő anyagával és Randy Newman You’re So Beautiful-jának 1974-es feldolgozásával tudott jelentősebb érdeklődést kiváltani. Hatodik nagylemeze, a Stingray viszont már csak a 70. helyig kúszott fel az amerikai eladási listán, és a promóterek sem tolongtak az eddigre súlyos alkohol- és drogfüggővé lett énekes ajtajánál, hogy koszos kis klubok helyett arénákba hívják fellépni. Úgyhogy Cocker semmi kivetnivalót nem talált abban, hogy elmenjen a Saturday Night Live nevezetű roppant népszerű zenés kabaréműsor 1976. október másodikai adásának felvételére, és duettet énekeljen az őt kifigurázó komikussal, John Belushival. Elvégre, ha egy rocksztárt már leírtak, igyekszik minden kínálkozó lehetőséget megragadni a hallgatók visszahódítására…
John Belushi − akinek legismertebb filmszerepe a kultikus Blues Brothers-höz köthető − már jóval 1976 és a Saturday Night Live stábjához való csatlakozása előtt beépítette önálló estjeibe a Cocker-paródiát. 1973-ban például egyenesen a rekedtes hangú énekes saját kísérőzenészeivel (köztük a Cockernek komponistaként is dolgozó Leon Russell-lel) és egy különleges vendéggel, az ekkoriban még dobosként is aktív leendő humorherolddal, Chevy Chase-szel (Óvakodj a törpétől!, Családi vakáció) mutatott be egy frenetikus performanszot, amelynek során nem csak Joe bácsi jellegzetes hangját utánozta elsőrangúan, de Cocker epileptikusnak ható színpadi mozdulatait és illumináltság okán bekövetkező eséseit és fetrengéseit is.
A Belushi-féle atomrészeg és nem kicsit bekokszolt Joe Cocker néhány év alatt annyira legendássá vált, hogy a színész a Saturday Night Live-ban is kénytelen volt az általa egyébként nagyra tartott énekes bőrébe bújni és előadni annak egyik legismertebb slágerét, a Beatles With A Little Help From My Friends-ének feldolgozását. Ezt a paródiát már maga Joe is hallotta, és alig hitt a fülének. A Rolling Stone magazinnak adott évtizedekkel későbbi interjújában azt nyilatkozta, hogy eleinte úgy vélte, Belushi az ő valamelyik élő felvételére tátog − ennyire megtévesztő és profi volt a produkció… A színész kétségtelenül sokat köszönhetett Cockernek: az ő kigúnyolásával emelkedett a legkeresettebb komikusok közé, és még Paul McCartney is meghívta a születésnapjára, hogy a vendégeit Joe Cockerként nevettesse meg.
Az igazi Joe és az ál-Joe végül a Feelin’ Alright című Cocker-slágert adta elő több millió néző szeme láttára, ami jó pár koncertfelkérést eredményezett az originál Joe számára, akinek a lemezei azonban csak az 1982-es Sheffield Steel megjelenése után kezdtek ismét rendesen fogyni. Aztán 1986-ban a 9 és fél hétben Kim Basinger sztriptíze alatt elhangzó You Can Leave Your Hat On a legeslegnagyobb sztárok közé repítette a sheffieldi ex-gázszerelőt…
MÉG TÖBB RETRO ÉLVEZET:
