A Led Zeppelin csillaga 1969 nyarán emelkedőben volt, a Doors azonban − kizárólag önpusztító frontemberüknek, Jim Morrisonnak köszönhetően − szép lassan megindult a lejtőn. A lefelé tartó alakulat 1969 júliusában félúton találkozott a feltörekvővel, és közös koncertet adtak, amelyen az erőtől duzzadó brit négyes annak rendje és módja szerint túlszárnyalta aznapi teljesítményével a gyengélkedő amerikait.
1970. július 25-én lett listavezető az USA-ban a Carpenters (They Long To Be) Close To You című dala, amely összesen 4 héten át képes volt megtartani ezt a pozíciót. Közben Kanadában és Ausztráliában is első lett, a korabeli pop-rock fellegvárának számító Nagy-Britanniában pedig hatodik. A Karen Carpenter éteri hangjára és bátyja, a zongorista Richard hangszerelői tehetségére építő duó első kislemeze − a Beatles Ticket To Ride című számának gyönyörű feldolgozása − egy évvel korábban csupán az 54. helyig tudott felkúszni elég az Egyesült Államokban, a (They Long To Be) Close To You-val viszont a testvérpár rövid időn belül a Grammy-díjas szupersztárok táborához csatlakozhatott.
George Harrison számít a rocksztárok közül az egyik legfőbb úriembernek, akinek szinte soha senkiről nem volt egy rossz szava sem, a mondandóját pedig mindig rendkívül választékosan fogalmazta meg. Legalábbis a nyilvánosság előtt… A napokban több külföldi sajtóorgánum is újra felemlegette azt a „házi” videofelvételt, amelyen a Beatles egykori gitárosa kifejezésre juttatja Kanada egyik legnagyobb zenei ikonja, Neil Young iránti megvetését.
1954. július 19-én jelent meg Elvis Presley első kislemeze, A-oldalán a That’s All Right című klasszikus blues felpörgetett feldolgozásával, amelyet sokan a legeslegelső rockdalnak tartanak. Lássuk hát, hogyan készült a nóta, amely nélkül ez a blog sem létezne!
1970 egyik legnagyobb slágerének a Guess Who American Woman című listavezető dala bizonyult, amelyről a címe miatt sokan ma is azt hiszik az USA polgárai közül, hogy a honleányaik dicséretét zengő patrióta rocknóta, pedig mi sem állhatna távolabb a valóságtól. Egyrészt a Guess Who kanadai csapat, másrészt a szövegbéli nő Amerikát jelképezi, akiből elege van a sorok előadójának, ezért ráripakodik, hogy hagyja végre békén. A helyzetet ráadásul az épp ekkoriban zajló vietnami háborúra tett félreérthetetlen utalás súlyosbítja („nem kellenek a harci gépeid és a gettóid sem”). Valószínűleg eleinte Nixon elnök stábja sem tudta megfelelően értelmezni a számot, ugyanis a Guess Who meghívást kapott a Fehér Házba 1970. július 17-ére. Az ország vezetőjének lánya, Tricia imádta az American Woman-t, és szerette volna, ha személyesen neki is előadja a csapat… Erre azonban végül mégsem kerülhetett sor.
A KISS magyar származású, önbizalomhiánnyal sosem küzdő basszusgitáros-énekese, a földig érő nyelvéről és meghökkentő színpadi megjelenéséről híres Gene Simmons köztudottan nem tartozik a szesz- és alkoholfogyasztó rocksztárok közé. Állítása szerint mindkét bűnös élvezettől azért tartózkodott kezdettől fogva, mert esze ágában sem volt „ködbe borult” aggyal hagyni, hogy kicsússzon a kezéből a zenekar és a saját élete feletti kontroll (a döntésének helyességét később a KISS világsikere és az általa keresett dollármilliók igazolták). Azonban egyetlen alkalommal még Gene Simmons is kiütötte magát − igaz, akaratlanul.
Az utóbbi években sorra bukkantak fel a különféle népszerű zenekarok saját alkoholos italai: az Iron Maiden és a Motörhead söre nálunk is kapható, hazai fronton pedig a Tankcsapda rukkolt elő a magáéval. (A legsikeresebb piagyártó rocksztár egyértelműen az alkoholipart több évtizede űző Sammy Hagar, a Van Halen ex-énekese, akinek a saját tequilái dollár-százmilliókat hoztak.) A shock rock királya, Alice Cooper annak idején olyan legendás szeszkazán előadókkal itta le magát a sárga földig napi rendszerességgel, mint Keith Moon vagy John Lennon, ám 38 éve végérvényesen leszokott a vedelésről… és rászokott a golfozásra (eme szenvedélyváltásról Alice Cooper, Golf Monster címmel adott ki könyvet 2007-ben). A józanságot pedig immár olyan komolyan gondolja, hogy néhány napja bejelentette: saját csokis tej márkával jelentkezik.
„Rengeteg dal született korábban arról, milyen fantasztikus dolog is a nyár. Arról viszont egy sem, hogy miféle nehézségeket élhet meg az ember közben. Úgy döntöttünk, hogy mi írjuk meg az első dalt, ami az utóbbiról szól − konkrétan arról, mit érez a kamasz, aki pár dollárért gürizik a nyári hőségben, és a végén még a barátnőjét sem sikerül elvinnie sehová a sok túlóra miatt” – mesélte egy interjúban a Summertime Blues társszerzője, Jerry Capehart. A szóban forgó dalt a rock James Deanje, Eddie Cochran írta (részben), énekelte és gitározta 1958-ban. A csupán 21 évesen autóbalesetben elhunyt Cochran munkássága a Beatlesől kezdve egészen a Motörhead Lemmy Kilmisteréig későbbi rocksztárok százaira gyakorolt jelentős hatást. Legnagyobb slágere, a Summertime Blues a 8. helyig jutott az amerikai slágerlistán, mára pedig a rock and roll műfaj egyik örökbecsű klasszikusává nemesedett: a neves Rolling Stone magazin a minden idők 500 legfontosabb dalát felsoroló listáján a 73. helyet adta neki. Lássuk hát az őseredeti nótát, valamint a belőle készült legforróbb hangulatú feldolgozásokat!
David Bowie, a rock kaméleonja, és Glenn Hughes, a Deep Purple soul- és funk-fanatikus basszusgitáros-énekese 1974-ben ismerkedett meg egymással, és úgy tűnt, a két sztár életre szóló barátságot köt. Ez azonban mégsem következett be; az ismeretségük ugyanis rövidnek, ám igen intenzívnek és produktívnak bizonyult. A részletekről Hughes 2011-ben megjelent, The Autobiography: From Deep Purple To Black Country Communion című önéletrajzi kötetében számolt be.
Midas Man (ez olyan illetőt jelent, aki roppant tehetséges pénzcsináló) címmel kezdik forgatni azt a pár napja bejelentett, Brian Espteinről szóló életrajzi filmet, amelyet a Grammy-díjas svéd kliprendező és dokumentumfilmes, Jonas Akerlund készíthet el. A gyakran a Beatles ötödik tagjaként emlegetett Epstein rocktörténelemre gyakorolt hatása megkérdőjelezhetetlen, ráadásul nem csupán a Nagy Négyes felfedezőjeként ismert; ő volt a Gombafejűek riválisait tömörítő Gerry And The Pacemakers menedzsere is. A film legfőbb anyagi támogatói között nem csak Liverpool városát találhatjuk meg, hanem Kínát is, ahol a Beatles egészen elképesztő mértékű népszerűségnek örvend.