Old Time RNR Magazine

A TANKCSAPDA TAGJAIVAL NYITOTT A CAMPUS FESZTIVÁL

„A Campus Fesztivál az ország egyik legbiztonságosabb fesztiválja”

2018. július 18. - Sebők_Tamás

image-2_1.jpg

Új főbejárattal, nagyobb fesztiválterülettel, minden eddiginél több programhelyszínnel és attrakcióval indult el a 2018-as Campus Fesztivál. Tavaly 105 ezer érdeklődőt vonzott a rendezvény, idén ez a szám is megdőlhet.

19 programhelyszín, 18 közérdekű helyszín, 30 attrakciós pont, tehát összesen közel 70 helyszínnel készülnek a szervezők, hogy megvalósuljon minden idők legkomfortosabb és modernebb debreceni fesztiválja.

A Campus Fesztivált évek óta a legkomfortosabb, legtisztább és infrastrukturálisan a legfejlettebb hazai fesztiválnak tartják számon. Emellett azonban kiemelkedően nagy hangsúlyt fektetnek a szervezők a biztonságra is.

„A Campus Fesztivál az ország egyik legbiztonságosabb fesztiválja és a város minden lehetőséget és segítséget megad ahhoz, hogy a fesztiválozók is ezt érezzék.” – jelentette ki Dr. Széles Diána alpolgármester.

Három éve kezdte el a Debreceni Önkormányzat támogatni civilszervezetekkel közösen azt az egyedülálló kezdeményezést, ami ártalomcsökkentő szolgáltatást nyújt. Ha valaki kicsit megfárad a fesztiválon és nem bír hazamenni, akkor olyan helyet biztosítanak számára, ahol megpihenhet. A Campus Fesztiválon harmadik éve állítanak olyan sátrat, ami lehetőséget nyújt fesztiválozóknak, hogy erőt meríthessenek a további bulizáshoz vagy hazamenetelhez.

Miklósvölgyi Péter, a Campus Fesztivál igazgatója hozzátette, hogy óriási hangsúlyt fektetnek a fesztivál biztonságára. Amióta a rendezvénytartási törvény életbe lépett, vannak egyértelmű kötelezettségei a fesztiválnak is, amit az illetékes hatóságokkal együtt évek óta betartanak.

„Azt lehet látni, hogy a vendégek is vigyáznak és jobban figyelnek egymásra, gondosabbak, mint más fesztiválokon. Ezenkívül több száz biztonsági ember és több ezer dolgozó is résen van: veszélyes helyzetben segítenek másoknak, akkor is, ha rosszullétről van szó vagy, ha akár csak pihenő pozícióban látnak valakit.” - tudtuk meg az igazgatótól. Majd hangsúlyozta, hogy „a kábítószerrel szembeni toleranciánk természetesen nulla.” Ezt próbálják azzal is erősíteni, hogy a rendőrséggel együttműködve figyelemmel kísérik a fesztivált. Elmondása szerint az előző években nem tapasztaltak elharapózott kábítószerfogyasztást a fesztivál területén.

Fessük közösen színesre a Campust! – így szólt a Debrecen 2023 Európa Kulturális Fővárosa Programiroda felhívása, amely arra buzdított mindenkit, hogy a nyitás előtt az Aquaticum-CampusFeszt nevű villamosmegállótól, a fesztivál új főbejáratáig színes, környezettudatos festékekkel lehetetett a Programiroda arculatában is megtalálható nyilakat festeni. A felhíváshoz csatlakoztak a Tankcsapda zenészei is, akik ezzel az akciójukkal egyben megnyitották a 2018-as fesztivált. A Lukács 50 programmal érkező zenekar pénteken lép fel szülővárosában.

"A kihívás nagy, hiszen a Tankcsapdától mindenhol jó koncertet várnak az emberek, Debrecen ilyen szempontból még inkább megfejeli ezt, így aztán ez nekünk is egyfajta plusz inspiráció, egy motiváció, azt illetően, hogy a lehető legjobban csináljuk."- nyilatkozta a zenekar.

Ahogy arról már korábban is hírt adtunk, a fesztivál főbejárata idén az Ady Endre úton, az Állatkert bejáratához közel lesz. A bejárat áttelepítésével együtt nő a fesztivál befogadóképessége is, nagyjából 20%-kal. A programhelyszínek száma is változott: immár 19 helyen lesznek élvezethetők a koncertek, előadások.

A megújuló terek és terület mellett a program is nagyon erősre sikerült idén: első alkalommal érkezik MagyarországraAKON, de óriási érdeklődés várható majd a Scooter, a SigmaR3HAB vagy az amerikai Ignite fellépése kapcsán is. A holland MY BABY Budapesten már bizonyított, most első hazai vidéki fellépésükre készülnek. A magyar vonal talán még ennél is grandiózusabb lesz: tripla születésnapi nagykoncert várható: szerdán Lovasi András hozza el a tavaly bemutatott Lovasi 50 programját, ami egyszerre lesz Kispál és a Borz és Kiscsillag koncert is a szólódalok előadása mellett. Pénteken aTankcsapda mutatja be Lukács Félévszázad nevű programját, szombaton pedig Ákos 50 turné is eljut Debrecenbe. A nagy ünneplések mellett természetesen jelen lesznek az ország kedvencei is a Kowalsky meg a VegaMajka & Curtis, aPunnany Massif, a Margaret Island és a Halott Pénz személyében.

Nem csak zenében lesz erős a 2018-as Campus. Látványos kísérletekkel, különleges programokkal és színes előadásokkal készül a Debreceni Egyetem. A legokosabb fesztiválhelyszín, az „Egyetem Tér” a főbejárat közelében, több mint ezer négyzetméteren, ligetes területen várja a látogatókat. A tavalyi évhez hasonlóan kitelepül a Csokonai Színház, ami színházi programmal, sanzon, operett válogatással, jazz programokkal készül a színházi sátorban. Lesz egy nagyon komplex játszóliget is, a Campus kópé, ahol rengeteg játék, artisták, zsonglőriskola, bábszínházi előadások, interaktív tudományos játékok, óriástársasjáték, kézművessátor és szimulátorok is lesznek. Természetesen irodalmi és mozi program is lesz a Nagyerdei Víztorony aljában: a kulter.hu szerkesztősége állított össze egy könnyed és nagyon izgalmas beszélgetős, felolvasós, slammelős irodalmi programot, esténként pedig 3-3 mozifilm vetítésére kerül majd sor.

A fesztivál részletes programja megtalálható az applikációban és a weboldalon itt:

www.campusfesztival.hu

facebook.com/campusfesztival

 

Kultikus albumok: Muddy Waters – Electric Mud

muddy.jpg

A Chicago blues és a slide blues keresztapájaként a Telecaster gitár úttörőjeként Muddy Waters az egyik legnagyobb blues kincsek egyikének számít mindmáig. Zenéje milliókra volt, és van hatással és olyan kiválóságokat „indított” el a pályán, mint a Cream, a Yardbirds, vagy épp a Rolling Stones. Nem véletlen, hogy Jaggerék pont Muddy dala után keresztelték el zenekarukat.

A hatvanas évek új irányvonalakat nyitottak az akkori ászok előtt. Marshall Chess, a Chess Records elnöke úgy gondolta, Muddy zenéje is megérett a frissítésre, így a fiatal közönség megrohamozásának érdekében egyfajta pszichedelikus köntösbe öltöztette az addig végletekig leegyszerűsített, ám igazi szívből jövő napszámos bluest. Mi más is lehetett volna Chess célja, minthogy ezzel egyszersmind a fent említett fiatal csapatok rajongói körét érje el.

Muddy nem zárkózott el az ötlettől, ám teljesen idegennek érezte ezt a stílust. Le is rakta a Telecastert és az Electric Mud-on csak a vokális dallamokra koncentrált. Chess Chicago legerősebb felállását pakolta a blues ikon mögé. A később Miles Davis zenekarában hírnevet szerző Pete Cosey (szólógitár), Phil Upchurch és Roland Faulkner (ritmusgitár), Louis Satterfield (basszusgitár) Gene Barge (fúvósok), Charles Stepney (billentyűsök) és Morris Jennings (dobok) alkották a zene szekciót. A lemezt szinte teljes egészében élőben rögzítették a Ter Mar-ban.

1968 májusában kezdődtek a felvételek, melyeken a csapat kiválóan frissít fel olyan régi klasszikusokat, mint az I Just Want to Make Love to You, a She's Alright, a Hoochie Coochie Man, a Mannish Boy, vagy a The Same Thing. De nézzünk egy kicsit a már jól megszokott Muddy-s énekdallamok mögé. Ha kizárólag az instrumentális szekcióra koncentrálunk, elég erősen egy Jimi Hendrixes és Cream egyveleget kapunk fuzz pedállal és sok wah effekttel és elég sok inspirációval.

És akkor vannak itt „új” dalok is. Gondolom nem is kell említeni, hogy miből merített ötletet a fent hallható Let’s Spend The Night Together. Persze sokan eltekintettek a zenei oldaltól és úgy érezték, Muddy éneke elég különlegességet ad ennek az anyagnak, azonban a lemez jövőjét pontosan ezeknek a kísérteties hasonlóságoknak a ténye buktatta meg. Muddy később elmondta, hogy néhány főiskolai koncert kivételével sehol nem volt hajlandó eljátszani ezeket a dalokat. Később maga Chess is rájött, hogy Muddy nem Jimi, hanem nemes egyszerűséggel Muddy.

De hogy fogadta a lemezt a közönség? A Chess Records legnagyobb sikerét hozta. Másfél hónap alatt 150.000 példány kelt el belőle, és elsőízben a Billboard 200-as listájára is felkerült. A true blues arcok azonban máshogy vélekedtek az Electric Mudról. Szerintük ez a lemez egyenesen sértő és eladhatatlan. Az egész szituáció kísértetiesen hasonlított arra az időszakra, amikor Bob Dylan elektromos-gitárra váltott. Muddyra az utókor is tradicionális blues előadóként tekint, ezért több szakíró is mai szóval skippelte ezt az időszakot írásaiban.

Míg a zenei sajtó egyenesen ódzkodott az Electric Mudtól, több zenész inspirációként tekint a lemezre. John Paul Jones, a Led Zeppelin basszusgitárosa úgy fogalmazott egy interjúban, hogy a Black Dog alapriffjét köszönheti a lemeznek. Marshall Chess később azt is elmesélte, hogy amikor a Rolling Stonesnál járt a ’70-es években, a próbateremben egy Electric Mud plakát lógott. És hogy kit is sarkalt még változtatásra ez a lemez? Muddy legnagyobb vetélytársát, Howlin Wolfot, aki egy évvel később szintén egy pszichedelikus anyaggal, az And He Doesn't Like It című albumával jelentkezett.

 

Muddy Waters – Electric Mud tracklisting:

I Just Want to Make Love to You
I'm Your Hoochie Coochie Man
Let's Spend the Night Together
She's All Right
I'm a Man (Mannish Boy)
Herbert Harper's Free Press News
Tom Cat
Same Thing

 

Megjelenés: 1968
A felvételek a chicagoi Ter Mar Stúdióban készültek.
Producer: Marshall Chess, Charles Stepney
Teljes játékidő: 36:54

 

Sebők Tamás

„Nagyon nehéz és izgalmas időszak volt ez”

interjú Gábor Andrissal, az Ozone Mama gitárosával

omnew.jpg

Múlt héten a hazai rock kedvelők körében bombaként robbant a hír, hogy az Ozone Mama és énekesük Székely Marci útjai szétváltak.

Természetesen nem egy hirtelen lépés volt ez – bármennyire is annak tűnt- hanem a csapat már hónapok óta érlelte a döntést, és a tettek mezejére lépett. Egy nappal a Nagy Bejelentés után jött a Még Nagyobb Bejelentés: a csapat új énekese Szeleczki Dávid, akivel már intenzíven folynak a próbák, készülve az izgalmasnak ígérkező európai turnéra, és a hazai koncertekre.

Andris szerint ez egy „nagyon nehéz és izgalmas időszak volt”. Most, hogy mindenki fellélegzett, hogy a zenekar tovább dübörög, kicsit megpróbálunk a kulisszák mögé nézni.

Talán kevesen tudják, de az OM már majdnem 12 éves. Marci a tagcserék mellett Andris állandó társa volt szinte a kezdetektől fogva. Nyilván nem volt könnyű egy ilyen döntést meghozni sem a zenekarnak, sem Marcinak. Mi vezetett odáig, hogy erre a fájdalmas lépésre szánjátok magatokat? Hogyan zajlott a „szakítás”?

Mint minden elválás, nyilván ez is nehéz volt. Szerettük volna, ha Marci velünk marad, de egy ideje már voltak jelei annak, hogy nem fogjuk tudni ezt együtt csinálni. Minden zenekar életében eljön a pillanat, amikor el kell döntenie, hogy komolyan csinálja (kilépve a kényelmesebb „hobbiszerű” zenekarozásból, feladva ezzel sok mindent), vagy sem. A kiadónknak köszönhetően olyan lehetőségek nyíltak meg, amilyenek ezelőtt sosem, és mi szeretnénk élni ezekkel, adva egy esélyt annak, hogy a zenekart egy következő szintre emelhessük. Ez viszont az említett áldozatok meghozása nélkül nem működik.

 Mikor tudtátok, hogy új énekes kell?

Tavaszig eszünkbe sem jutott, hogy új énekes után nézünk. Mivel Marci elfoglaltságai miatt az őszi hosszabb turnét már nem tudta volna vállalni, patthelyzet alakult ki, mert mi mindenképp meg akartuk csinálni. Nagyon sokat rágódtunk ezen és a hangulatnak sem tett jót a dilemma. Életemben először komolyan elgondolkoztam azon, hogy abbahagyom, vagy jó időre pihentetem a zenekart, de úgy éreztem, hogy ezt egyszerűen nem tehetem meg. Rengeteg munka van benne, és a tagokkal végül úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk mással folytatni. Marcit nem is próbáljuk meg pótolni, hanem egy új frontemberrel szeretnénk előre menni. Az Ozone Mama Szeleczki Dáviddal megy tovább. A dalok és a hangzás nem változnak, egy új korszak jön a zenekar életében. Az őszi turné után nekiállunk új dalokat is írni.

Magyarországon kevés a jó énekes, ráadásul Marci vitán felül nagyon magas kvalitásokkal rendelkezik, nyilvánvaló, hogy a pótlása nem könnyű feladat. Hol, hogyan fogtatok neki a keresésnek? Milyen szempontok alapján választottatok?

Olyan énekest, aki jól el tudja ezeket a dalokat énekelni, beleillik a képbe, vállalja a kockázatot, jó az angolja és még rá is ér csak erre a bandára koncentrálni, szinte biztosra vettük, hogy nehezen találunk. Nagy szerencsénkre azonban Andrásik Remo, az "Öröm a zene" program vezetőjének köszönhetően ismerkedtünk meg Dáviddal, akinek köszönhetően már az első próbák után kiderült, hogy megmenekülünk a hosszas keresgéléstől. Számára nem új dolog a színpad, sokan ismerik a hazai zenei színtérről, színházi és rockzenei körökből is. Nagyon tehetséges, örült a lehetőségnek, mi pedig neki.

 

Fotók: Debreczi János Gergely Photpgraphy 

 

Egy neves amerikai kiadóhoz (Ripple Music) szerződtetek, és egy nagyon erős anyagot tettetek le az asztalra (Cosmos Calling) ez év elején. Ezt turnéztatjátok most. Ők hogyan fogadták a változást?

Férfiasan bevallom, rám nem jellemző módon elég nagy gombóc volt a torkomban, amikor felhívtam a kiadó főnökét, hogy közöljem vele a hírt. Nem volt email, nem volt chat, videó-hívás volt, hogy láthassuk egymás tekintetét, amikor bejelentem a dolgot. Meglepődtem, mert nagyon pozitívan állt a hírhez, mindent átbeszéltünk és azzal zárta a beszélgetést, hogy bízik a döntésünkben, és ha ez jó irányba visz bennünket, akkor hajrá. A Cosmos Calling lemezt nem igazán tudtuk turnéztatni az elmúlt hónapok kétségei és a feszült hangulat miatt, így az új felállással a Nemzeti Kulturális Alap segítségével pótoljuk ezt ősszel egy kiadósabb hazai és európai turné keretein belül. Az első állomások a szolnoki 9. Emlékkoncert, az Aletrába Fesztivál és a Fehértone Fesztivál lesznek.

Az új felállás egy közel 20 állomásos Európa turnén mutatkozik be, mennyire izgultok ezen, és hogyan készültök?

A Dáviddal való próbák és a nyári koncertek mellett semmire sem jut időnk, komolyan készülünk az őszre, hogy flottul menjen a turné. Izgulni szerintem majd csak az indulást megelőző napokban fogunk, addig még erre sincs időnk.

Dávid a felvételek alapján nagyon ügyesen beilleszkedett zeneileg a csapatba. Emberileg hogy fogadtátok egymást? Van Ozone Mama beavatási szertartás, vagy ilyesmi?

 Szertartás ugyan nincs, de azért párszor elmentünk közösen csapatépítő jelleggel meginni néhány sört. Dávid nagyon jól beleillik a zenekarba, szinte megfiatalított bennünket azzal az energiával, amit magával hozott. Nagyon jó a próbák hangulata, Dávidnak jó a humora és nincsenek allűrjei (legalábbis eddig nem derültek ki). 

Egy másik változás is bekövetkezett: Lukács László, aki billentyűn működött eddig közre, állandó taggá avanzsált. Ezt mi indokolta? A jövőbeni zeneszerzési metódusra hatással lesz ez? Ha igen, hogyan?

 A dalokat általában én írom, de Lacival a legutóbbi lemezen is öröm volt együtt dolgozni. Mivel nem vagyok billentyűs, ő számomra egy igazi segítő kéz, mivel abszolút érti, hogy a dalírásnál mit képzelek el billentyű-ügyileg a gitárok mellé, ráadásul érzi ezt a fajta zenét és az ötletei is jók. Luki a legtehetségesebb és legjobb billentyűs, akivel valaha együtt zenéltem, nem beszélve arról, hogy igazi jó barát, az enyémhez hasonló zenei ízléssel és szellemiséggel. Az, hogy állandó taggá válik, már korábban gyanítható volt, hiszen az utóbbi két évben szinte minden koncertet együtt toltunk.

A budapesti közönség augusztus 1.-én láthatja először az új felállást a Barba Negra Track-ben.

om_tour.jpg

"Invisible Darkness... amit meg kell tapasztalni" - Interjú a The Trousers hamarosan érkező új lemezéről

zoli.jpg

A The Trousers már „befülelést” nyújtott új Invisible Darkness című új lemezébe, hiszen három nótáról is lerántották a leplet Kőváry Zoliék az elmúlt hetekben. A lemez anyaga közben szép csendben megszületett, már csak az utómunkálatoké a szerep és hamarosan a nagyérdemű is hallhatja az ötödik The Trousers nagylemezt, melyről most a zenekar kapitányával, Kőváry Zolival beszélgetünk.

Szia Zoli! Először jött a ’You Got Me Rollin’, majd a Drowning In Numbers is debütált, legutoljára pedig egy új videóval, a Dancer From The Dancerrel jelentkeztetek. Mindhárom dal az új lemezen lesz majd hallható. A Trousers jellegzetességei mindhárom dalban megtalálhatók, azonban korántsem mozognak egy síkon. Ilyen színes lesz a lemez is? 

Szerintem igen, nagyon változatos lesz! A Motörhead-es teperéstől a Motown-os lüktetésen át pszichedelikus beütésű Sabbath-os döngölésig lesz minden, sőt egy kis ős-bluesrock is befigyel majd. Persze mindezt egységes hangzással és hamisítatlan The Trousers- attitűddel hozzuk, nem lesz olyan mint egy fókusz nélküli stíluskavalkád. Bár szerintem az előző lemezek is nagyon szerteágazóak voltak, mivel nálunk nincs olyan, hogy „na akkor most ilyen dalokat csinálunk, ez lesz az irányvonal”, hanem azt csináljuk, ami belülről jön. Az alaprecepten nem változtattunk, a gitárok mellett ugyanúgy lesz billentyű és női vokál, a billentyű terén egy kicsit variáltunk is, lesz például mellotron is.

„Invisible Darkness”. Elég paradox jelentéssel kereszteltétek el ezt a korongot. Mit is jelent pontosan, illetve honnan jött az ötlet a címhez?

William Styron amerikai írónak van egy „Darkness visible”, azaz látható sötétség című könyve, ami a depressziójáról szól. Valójában mindenkinek az életében eljöhet és el is jön egy párszor ilyen sötét, kritikus időszak, amit én nem gondolok feltétlenül rossznak vagy betegesnek. Életünk nagy részét felszínes és rövidlátó módon éljük, és pont ezek a kritikusabb helyzetek azok, amelyek rádöbbenthetnek mélyebb valónkra, rendeltetésünkre, amikor „valódivá” válhatunk. Ez a potenciál lehet az „Invisible Darkness”, ami elől nem lehet, de nem is kell elmenekülni, hanem meg kell tapasztalni. A zene nagyon sokban hozzá járulhat ehhez, ahhoz is, hogy ez előjöjjön, és ahhoz is, hogy ez a helyére kerüljön. A zenének korábban megvolt ez a szerepe, gondolj bele, hogy a Day in the life a Beatlestől, a Riders on the storm a Doors-tól vagy akár az egész Dark side of the moon a Pink Floyd-tól micsoda mélységű alkotások! Persze ez a lemez nem tör ilyen babérokra, mert „ez csak rock n roll”, de az elv akkor is fontos. Viccből szoktuk idézni a srácokkal a Blues Brothersből a „We are on a mission from god” (Isteni küldetésben vagyunk) mondatot. Amikor tavasszal Németországban turnéztunk, a buszban épp a Blues Brothers 2000-et néztük, a mezei sátras gospel-jelenetet, amikor is abban a pillanatban az Instagramon a Blues Brothers Official like-olta a reggel felrakott képünket, a semmiből, ugyanis nem követtük őket az Instán. Megállt az ütő bennünk :)

Mit kell tudnunk a munkafolyamatokról, illetve mikor hallhatja majd a közönség az albumot?

Elég hosszú folyamat volt. A dalok 2016-ban íródtak, 2017-ben kezdtünk demózni Csészivel, a korábbi dobosunkkal, mivel az előző lemezekhez hasonlóan ezt is az ő vezetésével rögzítettük. Utána jött a dob, az én gitárom az énekkel, Bandi (Lázár) a basszussal, Peti (Locke)a másik gitáron, Derecskei Zsolti a billentyűkön és Csányi Rita vokállal. A produceri és keverési munkát júliusban csináljuk, aztán megjelenési előkészítés és szeptemberben megjelenés. A lemezt most a Music Fashion kiadó fogja gondozni, és mindenképpen bakelit is lesz belőle. Előtte azonban még most június végén digitálisan kihoztuk a három már megjelent számot egy EP-n az ismert felületeken, egy nagyon vicces borítóval, amit a dobosunkkal, Gulyás Samuval ketten raktunk össze.

 

Lemezbemutató körvonalazódik már?

Igen, szeptember 28-án, Budapesten, a helyszín a Muzikum klub lesz. Egy két részes koncert lesz, az első felében lenyomjuk a lemezt, a második felében best of vendégekkel. Legalább is most ez a terv :) Utána lesz egy rakás hazai és külföldi koncert, hál’ istennek azt mondhatom, szokás szerint. De erről majd úgyis értesítünk minden érintettet.

A „Dancer…” klipjét az a Szili László rendezte, akivel már dolgoztatok együtt korábban is. Rendhagyó video lett, melyben a Wattstax című dokumentumfilm „képkockái” is feltűnnek. Hatással van rátok ez a soul-funk zenei világ? Mi volt az oka, hogy a Stax irányába fordultatok?

Az ősi soul-funk folyamatosan jelen van a Trousers zenei világában. Már az első ismert dalunk, a Blood for you is a Motown-ritmikára épült. A 2010-es Soul machine lemez már a címében is utalás a soul-ra, az olyan dalok, mint a Disconnect, a Revelation vagy a címadó világosan mutatják ezeket a hatásokat. A 2015-ös Mother of Illusion legismertebb dala, a Hysterical route is vérbeli funk, a Sonic desert eleje pedig teljesen blaxploitation-jellegű. A koncert-intrónk egy Isaac Hayes-dal. Imádom a 60-as-70-es évek soul-funk zenéjét, a Wattstax film pedig egyszerűen hatalmas, hátborzongató. A „Dancer from the dance” c. dalhoz tökéletesen illenek azok a képsorok, amit Szityó összevágott belőle, kizárólag a közönséget mutató részekből.

Én fél szemmel azért kacsingatok a szomszédba is, és tetszik, amit látok, mégpedig, hogy tesóitok, az osztrák Reverend Backflash is ősszel jelentkezik új lemezzel. Lesz közös buli? Közös turné esetleg?

Hát mi nagyon szeretnénk, mert imádjuk a srácokat meg a zenéjüket is, sok a közös szál. Folyamatosan kapacitáljuk őket, hogy nyomjuk együtt, ez utoljára tavaly októberben Ostravában és Budapesten történt meg, szerintem leghamarabb jövőre lesz rá lehetőség. Rajtunk nem fog múlni! Most épp egy cseh turnét szervezünk, van már egy időpontunk Karlovy Varyban a szintén tesó-zenekar Degradace-vel, tavaszra, és e mellé még más időpontok-helyszínek is várhatók. De lehet, hogy megpróbáljuk Stevo-ékat is befűzni, hátha összejön a Monarch Madness III :)

Mint ismeretes egy német booking céggel, az AllRooms Bookinggal álltok szerződésben, ők milyen lehetőségeket nyújtanak nektek a jövőben?

Az AllRooms vezetőjével, Stefannal nagyon jó kapcsolatunk van, mi is segítünk nekik ebben a régióban, ők is nekünk. Decemberben fellépünk Berlinben az 3. AllRooms fesztiválon egy nagyon jó helyen, a Cassiopeiában. Ez már a 4. berlini koncertünk lesz két év alatt, ami szerintem nagyon jó arány, de visszatérünk a drezdai Katy’s Garage-be is immár harmadszor, ahol kis túlzással élve imádják a bandátés ezzel még nincs vége…

Végül tekintsünk egy kicsit a közeljövőre. Indul a nyár és a koncertdömping. Hol találkozhat veletek a közönség?

A lemezre koncentrálunk nyugodt körülmények közt illetve az őszre, ezért erre a nyárra kicsit szelősebb menetet raktunk össze, mivel az elmúlt egy év elég brutál volt utazás-fellépés tekintetében, muszáj erőt gyűjtenünk. Július végén a Fezenen játszunk, aztán augusztus elején a Peter Kovary & The Royal Rebels társaságában Esztergomban, a Sportalsó nyári open air színpadán lépünk fel, még az ősszel is folytatódó Brotherly Love turné keretén belül. Ezt követően a nemzetközi oldalkocsis motor fesztivál jön Félegyházán, a nyarat pedig az A38 Hajó teraszán zárjuk szintén a Rebels-szel.

 

cover.jpg

 

Sebők Tamás

Velős politikai fricskával jelentkezett a Bad Religion

bad-religion-5.jpg

A The Who után szabadon ’The Kids Are Alt-Right’ címmel új dallal jelentkezett a Greg Graffin vezette Bad Religion. Azt még nem tudni, hogy az aktuális politikai helyzet váltotta ki a csapatból ezt az új dalt, vagy lesz folytatás, és egy új kiadvánnyal jelentkezik Kalifornia egyik legkedveltebb punk-rock ásza.

A hét közepén a semmiből jelentkezett új dallal a Bad Religion. Greg Graffinék a 2013-as True North óta nem örvendeztették meg rajongóikat új anyaggal, most azonban megjelent a The Kids Are Alt-Right, melyben igen velősen odaszólnak Donald Trumpnak.

Az új dalszöveges videóban a KKK-t szelfiző tinédzserekkel azonosítják, de van itt könyvpusztítás „fegyvertutajon” csordogáló fiatalok, fekete lyukba tartó partiautó és természetesen egy mókuskerékben egy shotgun felé igyekvő Donald Trump is.   

Egy amerikai portálnak adott interjúban a zenekar vezetője, Greg Graffin úgy fogalmazott, 2020-as 40. évfordulójuk előtt mindenképp szeretnének új lemezzel jelentkezni, de konkrétumokat még nem árult el ezzel kapcsolatban.

Alpárfeszt 2018 - A hazai metal underground sava-borsa és egy nemes cél

34667222_1869226409786962_790510308744495104_o.jpg

A magyar zenei fesztiválok egyik ékköveként fémjelezném az idén 5 éves Alpárfesztet. A hangulatos háromnapos hétvégén mindösszesen 30 csapat mutatja meg magát Tiszaalpáron.

Bár az Apey & the Pea, az Angertea, vagy a Don Gatto is az Alpárfeszt idei headlinerei közé sorolhatók, a szervezők nem fukarkodtak a munkával, a hazai metal színtér legnagyobb neveit szállították le. A háromnapos rendezvényen ezen felül az érdeklődők találkozhatnak az új lemezét nemrégiben Londonban rögzítő Dungareevel, az igazi rozsdás roncsok világába kalauzoló Burning Full Throttle-el, vagy éppen a mondhatni hazai pályán mozgó Barbearsszel, és ki tudja, talán egy igazi macival való találkozásra is van esély. :)

És bár a metalhoz leginkább a fekete szín köthető, az Alpárfeszt egyben zöld is, hiszen szelektíven gyűjtik majd a hulladékot a helyszínen és terveik között szerepel a műanyag termékek kiszorítása is. A szervezők fel is hívták a fesztiválozók figyelmét, hogy tartsák tiszteletben ezt a kezdeményezést. Ezen felül az idei évtől a vegánoknak sem kell csomagolni, hiszen ők is megtalálhatják a saját szájízüknek megfelelő ételeket.

A fesztivált Tiszaalpáron a Régi Tüzép helyszínén rendezik meg. Megközelítése Budapestről vonattal a legegyszerűbb, Kiskunfélegyháza, vagy Kecskemét felől. A kecskeméti irányából Lakiteleken, vagy Kiskunfélegyházán lehet átszállni, az úticél: Tiszaalpár (NEM TISZAALPÁR ALSÓ ÉS FELSŐ, CSAK SIMÁN TISZAALPÁR!). Szegedről kiskunfélegyházi, szolnoki irányából, lakiteleki átszállással a legegyszerűbb megközelíteni a helyszínt.

cikk: Sebők Tamás
fotó:
Mundi Csaba

Bővebb információ a fesztivál Facebook oldalán (eléréséhez katt a Flyerre!)

34441205_1800531353366008_4395548412095758336_o.jpg

Frozen Steak: Stardust on the Rooftops of Albuquerque

műfajidegen lemezajánló

frozensteak.jpg

A Frozen Steak a magyar The Black Keys, két multiinstrumentalista (Adam Demeter és Borza László) zenei projektje, akik a blues, pszichedelia, indie és alternatív hatásokat gyúrják egybe. (meg kell jegyeznem, hogy az elődzenekarnak tekinthető Nemereszt is kiváló talpalávalót szolgáltatott, még csendes ülős sörözésekhez is...).

Az Old Time Rock And Roll Magazine-hez képest kicsit sok a modern hatás a zenében, így az olvasóknak talán fura lesz, hogy ezt ajálnjuk-de ha elengedük a megszokásokat, és kicsit kitekintünk a megszokott zenéktől, akkor rájöhetünk, hogy ez a régi zenéken alapuló új zene kifejezetten kellemes. Olyan, mintha a rock and roll elment volna jógázni.

A leginkább második vonalas angol indie -alter mozgalmat (Kasabian, Arcade Fire, Kaiser Chiefs stb.) idéző anyag sem a nagy elődöktől, sem a hazai képviselők anyagaitól nem különbözik, sőt: a hangzás irtózatosan sűrű, vastag, és gazdag ( a hagyományos hangszerek mellett megjelenik az autoharp, a legkülönbözőbb billentyűk, a MIDI gitár, sőt a mandolin is). 

A nagy különbség az, hogy ezen az anyagon hallatszik, hogy nincsen megfelelési kényszer. Az előadók sokszor még számokon belül is simán ugrándoznak műfajok közt, és simán megjelenik egy 90-es éveket idéző vidám szinti, egy szűrt dob, vagy egy berobbanó vastag basszusmenet a legváratlanabb helyeken. Ez persze nem azt jelenti, hogy a The Verve találkozik Marilyn Mansonnal, a dallamvezetés kifejezetten kellemes mindegyik dalban. Aki kántálós punkra, vagy 2/4-es rockcsápolásra vágyik, az ne ezt az anyagot halgassa...akinek viszont bejön az éteri ének, a keleties dallam, vagy csak egy kis újszerű megnyugvásra vágyik annak hajrá...én nem tudom mikor hallgattam végig utoljára komlett lemezt, de ez kétszer lement egymás után teljesen simán. 

Az egyetlen kétely: komolyan kíváncsi lennék rá, hogy egy két emberes formáció mindezt hogyan produkálja egy élő koncert keretében, mert így stúdiókörülmények közt ez tényleg lehengerlő. Remélem, hamarosan megtapasztalhatom ezt is...addig is vigasztalom magam a Frozen Steak BandCamp oldalán, ahol teljes egészében hallgatható a Stardust on the Rooftops of Albuquerque címre keresztelt anyag. 

Sorsfordító korongok - Kovácsházi Attila (PMA)

 ati_1.jpg

Az iskolákban már kicsengettek, és hamarosan mi is nyári szünetre vonulunk Sorsfordítók tekintetében, előbb azonban lezárjuk ezt az igazán színesre sikerült évadot. Nagyon kedves barátom, a Positive Mental Attitude frontembere, Kovácsházi Attila is elfogadta a felkérésünket, és mesél nekünk/ nektek 10 meghatározó lemezéről.  Hajrá!

Tovább

Kertész Ákos - Los Angeles-t is meghódítaná a szentesi ütőhangszeres

kertesz_akos.jpg

Június 1-én és 2-án a fővárosi Dürer Kert  adott otthont a Nyárköszöntő Jazz Fesztiválnak. Az esemény két kiemelt fellépője az izlandi jazz-funk zenekar, a Mezzoforte, valamint az amerikai jazz gitáros, Paul Brown volt. Szentes szempontjából is jelentős volt az esemény, hiszen az amerikai művész meghívására Kertész Ákos ütőhangszeres művész dobolt a koncerten. A felejthetetlen élményt velünk is megosztotta.

Mindenekelőtt gratulálunk ehhez a kollaborációhoz! Hogy mutatnád be Paul Brownt annak, aki kevésbé jártas a jazz világában?

Paul Brown los angeles-i születésű kétszeres Grammy-díjas gitáros, producer és dalszerző. Az egyik legfontosabb információ vele kapcsolatban, hogy a szülei – mind az édesanyja, mind az édesapja – Elvis Presley és Aretha Franklin zenekarában zenéltek. Ebből adódóan nagyon korán szoros kapcsolatba került a zenével, a zenéléssel, és ha jól tudom, Arethaval zenéltek is együtt. A mai napig olyan hatalmasságokkal dolgozik, vagy dolgozott, mint Quincy Jones George Benson, vagy Al Jarreau.

Hogy kerültél rá Paul Brown „radarjára”?

Ez számomra is érthetetlen. Az utóbbi években sok ilyen ajándékot kaptam a sorstól, hiszen óriási szakmai elismerés számomra, hogy Al Di Meolával, Mike Sternnel, vagy Trilok Gurtuval oszthattam meg a színpadot. Pár hónappal ezelőtt kaptam egy telefonhívást menedzser barátomtól, Farkas Zolitól, aki úgy kezdte a beszélgetést, hogy megengedem-e neki, hogy bearanyozza a napom. Én pedig mondtam, hogy erre tisztelettel felkérném! Akkor még csak annyit árult el, hogy a Nyárköszöntő Jazz Fesztivál egyik headliner fellépője lesz Paul Brown. Én már ennek is nagyon örültem. Aztán jött csak az igazi meglepetés, hiszen Zoli azt is elmondta, hogy Paul megnézett engem különböző internetes videómegosztókon és fórumokon, és úgy fogalmazott, hogy leginkább Vinnie Colaiuta jut eszébe a játékomról. Szerintem sosem kaptam még életemben ekkora elismerést, már csak azért is, mert Vinnie az egyik példaképem.

És ráértél június 1-én?

Mondtam, hogy nem tudom, meg kell néznem a naptáram! (nevet).

A viccet félretéve. Nem csak Paul volt az egyetlen világsztár ebben a csapatban.

Igen, ez egyfajta hab volt a tortán, hogy az izlandi Jóhann Ásmundssonnal közösen alkottuk a ritmusszekciót, ami minden kétséget kizáróan életem egyik legnagyobb élménye. Egyébként nagyon kiváló zenekar verbuválódott össze, Koós-Hutás Áron trombitált, aki a Djabeban is sokszor feltűnik, Herold Péter szaxofonos, a billentyűkön pedig egyik hazai kedvencem ifj. Cséry Zoli működött közre. Nyugodtan mondhatom, hogy egy igazi supergroup lépett színpadra.

Mi jellemezte a dalokat?

Paul dalait játszottuk, és ami rendhagyóvá tette a koncertet, hogy hamarosan megjelenik egyik új lemeze, amit mi már 70 százalékban bemutattunk itthon. Ezeket a dalokat sehol sem adta elő, csak Budapesten. A felkonfban Farkas Zoli úgy is jellemezte az eseményt, hogy azon ritka alkalmak egyike ez, amikor Magyarország beelőzi Amerikát. Érdekes dalokat ír, aki ismeri a zenéjét, az tudja, hogy ő ilyen igazi lassúkezű zenész, nem siet sehová. Elképesztő bölcsesség szűrődik a gitárjából. Tipikusan a kevesebb több elvet követi.

Hogy zajlott a felkészülés?

– Rengeteget készültem. Azt a fent említett „keveset” is úgy kellett odatennem, hogy 110 százalékon legyek. Megkaptam minden hangzóanyagot, kottát… Ez nagyon sokat segített, hiszen a jegyzetelést egyből átugrottuk. A dalok struktúráját hamar elsajátítja az ember, viszont sok hangszerelt rész van a zenéjében, több olyan dinamikai ív, amit többszöri hallgatás után tudod úgy eldobolni, hogy biztos alapot nyújts ennek a zenének. Közel egy hónapig készültem itthon, majd egy 4 órás próba volt a koncert előtt.

Paul sokszor gyűjt maga köré session-zenészeket? Hiszen itt is a magyar elit adta a zenekar magját.

Sokat játszik session-zenészekkel. Ez az Egyesült Államokban egyébként teljesen bevett dolog, talán itt Magyarországon szokatlan. A mi zenei kultúránkból ezek a session-ök, és ebből kiindulva a jamsession-ök is kimaradnak. Sajnos. Sokat járok Angliába, ahol szintén nagyon bevett a jammelés. Megvannak a jam napok, és gyűlnek a kocsmákban a különböző zenész arcok és közösen játszanak. El tudnám ezt viselni itthon is. 

Lesz folytatása ennek az együttműködésnek?

Nagyon meglepő volt számomra – már-már zavarba ejtő – hogy Paul a koncertet követően odajött hozzám, és azt mondta, hogy nagyon szeretné, ha kimennék Los Angelesbe, és tudnánk együtt dolgozni. Azt hiszem, hogy ekkora szakmai elismerést sosem kaptam. A mai napig próbálom megemészteni ezt az infót. Paullal próbálok kapcsolatban maradni és keressük a lehetőségét annak, hogy Los Angelesben is megmutatkozzak, mint muzsikus.

[Dalpremier] – Elhunyt zenésztársa előtt tiszteleg a C.A.F.B.

35026593_394578760945743_8665142883851960320_n.jpg

A Fixa Idea kultikus dala, a Bolondnak áll a világ feldolgozásával jelentkezett a C.A.F.B. A srácok a zenekar nemrégiben elhunyt gitárosának, Figura Zoli emléke előtt szeretne adózni ezzel a dallal. A feldolgozásról a C.A.F.B. frontembere, Szakácsi Greg mesélt az Old Time-nak!

A C.A.F.B. zenekar tagjaihoz kötődő zenekaroktól dolgoztunk már fel dalokat, mint ahogy történt ez Urbán Laca korai csapata, a Rituális Rémtetteknek esetében is, akiktől a Nő vagy csak nő c. slágert vettük át – kezdi Greg.

A Bolondnak áll a világ egy 1996-os Fixa Idea dal feldolgozása, ami az új C.A.F.B. anyagok kereteben lett felvéve. A Fixa Idea zenekarról annyit kell tudni, hogy Süti és Urbán Laca mindketten zenéltek a csapatban 1992 és 1996 között. A dalt a nemrégiben elhunyt gitáros, Figura Zoli emlékére dolgoztuk fel - zárta gondolatait.

35188964_394578950945724_1121453683683360768_n.jpg

süti beállítások módosítása