A Jazztelen megalakulásával egy igazi blues-rock power trioval lett gazdagabb a hazai könnyűzenei színtér. A Bűdi Szilárd, Géczy Viktor, Kottler Ákos alkotta csapat nemrégiben mutatta be első nagylemezét, mely A végtelenbe és tovább címet kapta és több meglepetést is tartogat.

Dallamos blues-rock, táncolható slágerek, hatalmas szájharmonikázás, virtuóz gitárszólók, eszement dobolás – nagyjából így lehetne summázni a Jazztelen bemutatkozó lemezét, amely a Music Fashion Kiadó gondozásában jelent meg nemrégiben.

Az album 8 dalt tartalmaz, melyeket beskatulyázhatunk a blues-rock stílusba, azonban még így is egy eklektikus anyagról beszélünk, ahol a funk a soul a R’n’R stílusjegyei is gyakran felfedezhetők. A Mit Akarsz egy rettenetesen jó nyitó nóta, szájharmonikás blues-os intro, majd átcsapunk egy lendületes és dallamos blues rock dalba. Szépen kiegészíti a dallamokat a hammond orgona és oltári a gitárhangzás a szólóban.

A Lady már inkább egy korábbi időszakra utaztatja vissza a hallgatót, az intro az 50-es évek szörf zenéit idézi. Jól felépített darab, itt is megjelenik számos más hangszer, leginkább a szájharmonika szóló melengette szívem. A Piros bluesgitár-nál jön az első meglepetés. A zenekar jó viszont ápol Tátrai Tiborral és Tibusz be is ugrott a srácokhoz, hogy feljátsszon pár futamot a lemezre. Géczy Viktor lágy dallamait mesterien egészíti ki a piros bluesgitáros, így született meg az egyik kedvencem dalom a lemezről, ami egyébként az egyik leg-gitárközpontúbb darabja is.

A zúzás után kicsit lecsillapodnak a kedélyek a címadó dalnál, ami egy lágy lassúzós mű. Szépen csilingel benne a gitár és a basszusgitárhangzás is nagyon rendben van. A Mama Szeme Fénye egy stílusában talán elrugaszkodik a korai időszaktól és egy igazi 21. századi hip-hop-os funky-s disco-s darab. A másik meglepetés egy újabb zenei ikon feltűnése, mégpedig a Tűzzel játszol című darabban. Póka Egon utánozhatatlan játékával és hangzásával egészül ki ez a hamisítatlan blues-rock sláger. A klipben egy újabb ismerős arc, Mucsi Zoltán is feltűnik.

Az Édes élet előre nekem egy igazi autózós nóta. Az intro 70-es évek hard rock világát hozza, utána átváltunk egy ritmusos pörgős dallamba. A Világ tágas a lemez Under The Bridge-dzse, ha szabad így fogalmazni. Egy lassabb balladisztikus nóta az életről és a pozitív hozzáállásról. Jól zárja a lemezt.

Mindent összevonva úgy érzem, hogy A végtelenbe és tovább bemutatja három srác örömzenélését. Én úgy érzem, kellett ez a lemez a hazai könnyűzenébe, hiszen megmutatja hogy lehet összefűzni a jól bevált klasszikus elemeket az újdonságokkal, egy saját védjegyet is kialakítva ezzel. A hangszeres tudásba nem lehet belekötni profizmus van, a szövegek is furfangosak, semmi elcsépelt maszlag. Így tovább Jazztelen!

Sebők Tamás