Bár a Guns N’ Roses világuralma Los Angelesből eredeztethető, Slashék eseményekben gazdag három hetet töltöttek Londonban 1987-ben. Jöttek, koncerteztek, ittak, szállodai szobát pusztítottak, Axl-t pedig egy apró mondattal is sikerült totálisan felbosszantani. Hozzuk a sztorit! Tartsatok velünk!
1987. június 24-én koradélután kezdődött minden. Öt nappal korábban a Guns N’ Roses első koncertjét adta az Egyesült Királyságban, melynek a Soho városnegyed legendás koncertterme, a Marquee Club szolgált helyszínéül. A három hét alatt több alkalommal léptek fel a legendás klubban. Az Appetite for Destruction dalai nagyszerű bemutatkozóként szolgáltak az angol közönségnek. Jó szokás szerint piáltak is a britek, csúszott a sör, a balhét szinte érezni lehetett a levegőben. Kis híján ki is tört a verekedés, amikor néhány részeg söröspoharakkal dobálta meg a zenekart.
A Guns N’ Roses zenéje azonban a kritikus füleket is megtalálta, mégpedig a Sounds újságírója, Andy Ross személyében. Ross írói álnevét használva, Andy Hurt néven az alábbi tapasztalatait vetette papírra.
A zenekar jó, azonban az énekes hangja valami olyasmire hasonlít, mint amikor egy hörcsög töke beragad a rácsok közé… squeak…squeak…squeak
Nem is kellett ennél több Axl-nek, aki teljes rock felszerelésben: bőrnadrágban, cowboy csizmában, szakadt pólóban, cigivel a szájában beviharzott a Sounds irodájába, hogy számonkérje az újságírót. A zenekar többi tagja sem maradt ki a buliból, az énekest Izzy, Duff és Steven is követte, Slashel a sor végén, aki egy üveg Jack Daniels-t is magával cipelt a „bulira”.A történteket egy akkor a Sounds-nál dolgozó másik újságíró elevenítette fel.
Ahogy megérkeztek, elkezdték keresni Andy-t, de ő akkor már nem volt bent. Izzy egy ismerős arcra lett figyelmes. Én voltam az. Az egyetlen ember, aki ismerős lehetett számukra, hiszen 3 hónappal az előtt Los Angelesben készítettem interjút velük. A sarokban ültem, Izzy odajött hozzám elkezdtünk dumálni. A felbőszült Axl pár perccel később érkezett és halkan, de határozottan csak annyit kérdezett. – Hol van a csávó, aki a kritikát írta?
Andy Hurt? – kérdeztem.
Igen! Szét lesz verve! – válaszolt indulatosan.
Amikor elmondtam, hogy Andy nincs ott, Axl csak sóhajtozott és csóválta a fejét. Majd jött a kínos csend, amit egy óriási puffanás tört meg, ugyanis Steven addig pörgött egy irodaszékkel, amíg beborult a sarokba. A főszerkesztő, Tony Stewart behívatott magához, én pedig elmagyaráztam, miért is van ott az egész zenekar. – Szabadulj meg tőlük! – kaptam az utasítást, majd mondtam a srácoknak, hogy menjünk le együtt a közeli kocsmába. Axl ekkor fogott egy papírt és üzenetet írt Andynek. „Halott vagy!!” – állt a cetlin, amit átadott a titkárnőnknek.
A kocsmában már kicsit megenyhült. Az étlapot nézegette. „Nem tudom elhinni, hogy ti képesek vagytok megenni egy kaját, amit Pöttyös Faroknak hívnak” – nevetett.
A Guns N’ Roses első Európában töltött emlékezetes hetenek számlájára egy kensingtoni apartman teljes költsége is felkerült, amit egy elszabadult buli után amortizáltak le, Axl-t pedig le is tartóztatták a Piccadilly-n miután a Tower Records boltjában kezdett el balhézni.
Sebők Tamás
