Frank Sinatra és Dean Martin nem csupán jó barátok voltak, de igen hasonló életutat jártak be: mindketten koruk legfőbb táncdalénekesei közé számítottak, akik könnyed hangulatú és jazzes hangvételű számaikkal nők millióinak szívét hódították meg. A sikerlemezeik hatására Hollywood is nagyjából egyszerre kezdett érdeklődni irántuk: Sinatra egyre komolyabb filmes feladatokat kapott, Martin viszont megmaradt a laza humorzsák szerepkörénél, és a mozivásznon is elkezdte kamatoztatni színpadi fellépéseinek egyik fő showelemét, a színlelt részegséget. A mókás kedvű sztárt ugyanis olyannyira elragadónak találta a közönség illumináltnak vélt állapotban, hogy idővel nem csupán az interjúiban alakított szeszkazánt, de a filmjeiben is úgy játszott, mintha totálisan be lenne csiccsentve − a Martin által négyszer alakított szomjas James Bond-klón, Matt Helm valószínűleg minden idők egyetlen olyan titkos ügynöke, aki folyton hullarészegnek tűnik. Ráadásul Sinatra és Martin egyaránt nemzett olyan fiú utódot, aki örökölte a muzikalitását. Frank Sinatra Jr. egész életében apja dalainak szolgaian hű interpretálásából tartotta fenn magát, Ricci Martin pedig Dean repertoárjával turnézta körbe újra és újra az USA-t… Ricci azonban egy 1977-es szólóalbum erejéig megvillantotta annak lehetőségét, hogy saját jogán is vihetné valamire.
A hét testvérrel rendelkező Ricci Martin (1953−2016) bálványozta az apját (felnőtt fejjel könyvet írt róla és saját gyerekkoráról That’s Amore címmel), és suli után rohant haza, hogy a villájuk kapujában tülekedő rajongóknak Dean Martin képmásával ellátott fogkeféket és szappanokat áruljon. A papa ugyanis akkora sztár volt, hogy turistabuszokkal hozták az embereket a portája elé, akik már azzal is megelégedtek, ha csak egy pillantást vethettek rá a távolból. Kamasszá érve Ricci és bátyja, a később szintén énekesi pályára lépő Dean Paul, leginkább azzal szórakoztak, hogy az utóbbi által vásárolt kiszuperált II. világháborús tankot vezetgették a Martin-birtokon, és néha azon kívül is. Egyszóval tipikus unalmas kisvárosi élet jutott nekik…
Riccit 16 éves korára beszippantotta a hippi kultúra, és annak legjelesebb képviselőivel kezdett lógni. Nem volt nehéz dolga, ugyanis apja hírnevének köszönhetően a legkülönfélébb hírességek fogadták tárt karokkal, többek közt a Beach Boys tagjai. Ricci az együttesből legjobban a gitáros-énekes Carl Wilsonnal és a dobos-énekes Dennis Wilsonnal barátkozott össze − az utóbbival ápolt jó kapcsolata miatt ki is hallgatta a rendőrség, amikor kiderült, hogy Dennis kedvenc guruja, Charles Manson rendelte el Sharon Tate (Roman Polanski felesége) és vendégei meggyilkolását. Ricci apja egyáltalán nem háborodott fel azon, hogy fia pont ama nem éppen választékos viselkedésű rocksztárok körébe vágyik, akik miatt az ő szalonjazzes muzsikája kiment a divatból, sőt: csemetéje 21. születésnapjára olyan vendégeket hívott emelni az est fényét, mint John Lennon, David Bowie, Elton John és Ringo Starr.
1977-ben jelent meg Ricci Martin bemutatkozó és sajnos egyetlen albuma, a Beached, amelynek Carl Wilson volt a producere, a dobosi teendőket pedig Dennis Wilson látta el. Az anyag kifejezetten izgalmas zenét rejt, amely épp úgy magán viseli a Beach Boys 1966 utáni, „megkomolyodott” muzsikájának hatását, mint mondjuk a Badfingerét, Ringo Starr szólóanyagaiét, vagy épp az ekkoriban virágkorát élő soft rock irányzatét és David Bowie-ét. Ricci meg sem próbál az apjához hasonlítani, a saját hangján szólal meg, és bár kétségkívül nem egy hangszálakrobata, profin és kellemesen adja elő a slágergyanús dalokat… amelyek azonban kellő promóció híján mégsem arattak sikert, így a kitűnő debütanyagot nem követte újabb, Ricci pedig inkább átnyergelt a családon belüli tribute bizniszre.
A remekül összeállított anyag idővel a kuriózumokra szakosodott gyűjtők egyik kedvencévé nemesedett. Mindenkinek ajánlom, aki a könnyed, de igényes hangszerelési megoldások, valamint az igényes dallamok szerelmesének tartja magát. Tengerparti sétákhoz (vagy az arról való fantáziáláshoz) különösen illő hallgatnivaló…
MÉG TÖBB RETRO:
Paul Williams: Aki furcsából lett különleges
Lee Kerslake: A nyugodt erő birtokosa
Charles Manson magyar származású vokalistája (18+)
Neil Young zseninek tartotta Charles Mansont
Nem szörfözöl? Megbírságol a Blues Brothers!
Ann-Margret: Vadóc díva Harley-Davidsonon
Badfinger: A „walesi bárdok”, akiket a Beatles karolt fel
Liszt Ferenc, a kanos rocksztár (18+)
„Iggy Pop lesmárolta a csajt, aztán a pasi képébe vágta a tortát” – Meat Loaf meghökkentő meséi pályatársairól
Meat Loaf: „Az újságíróknak néha be kell húzni egyet…”
Zöld nyálka és űrcowboyok
Tudattágító dallamok – 10 szitáros pszichedelikus klasszikus
Peter Fonda, a szelíden lázadó motoros
