Ha rockról van szó, elsősorban a prog, a pszichedelikus és a hard alműfajokat kedvelem, a blues rock körülbelül 10 évvel ezelőttig képtelen volt megérinteni. Ekkor hallottam először (a mindenható YouTube-nak köszönhetően) Lynn Carey hangját, amely nem csupán azonnal rabul ejtett, de rögtön el is gondolkodtatott: Hogy lehet képest Janis Joplint tartani a legjobb fehér blues énekesnőnek a közvélemény, és nem ennek az elementáris, falakat romba döntő erejű és rendkívüli technikai bravúrokra képes orgánumnak a tulajdonosát? Persze rögtön eszembe jutott egy banális mivolta ellenére is fontos tényt közlő idézet Hankiss Elemértől: „Az élet sajnos nem igazságos…”
Lynn Carey igazi reneszánsz asszony… Az 1946. október 29-én született hangszálakrobata tinédzserként modellkedéssel kezdte, majd rövid mozis és tévés filmszínésznői karrier következett (szerepelt a nálunk is vetített kutyás sikersorozatban, a Lassie-ben is), amelyben színész édesapja, Macdonald Carey támogatta (a papa alakította Alfred Hitchcock A gyanú árnyékában című thrillerjében a pozitív főhős detektívet). A ’60-as évek második felétől a ’70-es évek közepéig Carey rockénekesnőként tevékenykedett olyan bandák élén, mint a C. K. Strong, az Ivar Avenue Reunion, a Merryweather-Carey, és végül az ő temperamentuma által ihletett nevű Mama Lion. Careynek nem csupán hangi adottságai, de a bájai sem hagyták a közönséget hidegen, így a Mama Lion felfutásának idején címlaplányként felbukkant a Penthouse magazinban. A ’80-as években a jazz felé fordult, és manapság is ez a stílus áll a szívéhez legközelebb. Folyékonyan beszél Puskin anyanyelvén, mivel több alkalommal töltött hónapokat Oroszországban, ahol szó szerint lenyűgözte hangjával a nagyérdeműt. Rendkívül művelt, sokoldalú egyéniség, kiváló költő és grafikus.
Tavaly csaknem 10 órányi beszélgetést rögzítettem a ma már kultikus tiszteletnek örvendő előadóval: a hamarosan megjelenő szerkesztett interjúból megtudhatjátok, milyen volt blues rockot játszani a hippi szellemiségű Kaliforniában, fellépni olyanok társaságában, mint a Doors, együtt bulizni a Led Zeppelin tagjaival, valamint életveszélyes helyzetbe kerülni a híres rivális, Janis Joplin révén. És persze az is kiderül, hogyan készült a rocktörténelem egyik legfurcsább lemezborítója, valamint kit tartott az úgynevezett Fekete Háromkirályok (Albert, Freddie és BB King) egyik tagja a legjobb fehér blues énekesnőnek…
A várakozás feszültségét oldandó, íme, némi ízelítő abból, mire képes a HANG:
A bejegyzést díszítő fotók jogtulajdonosa Lynn Carey.
Ráadás:
Két grafika a művésznőtől: Raszputyin portréja és egy sci-fi jelenet.
Az énekesnő hivatalos Facebook-oldala ide kattintva érhető el.
A verseit és grafikáit tartalmazó oldal pedig itt található.
MÉG TÖBB RETRO:
