A rock és a horror műfaja megannyi alkalommal forrt össze hátborzongató ölelésben. Rengeteg nagy rocksláger született horrorfilmek soundtrack-jéhez vagy horrorfilmek hatására, bizonyos rockelőadók – Alice Cooper, King Diamond, Rob Zombie, stb. – pedig egyenesen úgy hozták létre az imidzsüket és színpadi műsorukat, hogy a horrorrajongók körében is sikert arassanak. A nyers misztikus hard rockkal befutó Cult csupán egyetlen alkalommal inspirálódott horror forrásból: Ian Astbury 1984-ben úgy döntött, hogy Christopher Lee (Az aranypisztolyos férfi Scaramangája, A Gyűrűk Ura Szarumánja és Drakula gróf leghíresebb életre keltője a mi Lugosi Bélánk után) egyik régi szerepének ruháit és nevét ölti magára, halálosztás helyett pedig életelixírrel házal.

Nem szeretek itt lenni, így pedig mi értelme lenne tovább itt maradni? – erről a felismerésről szól Ripoff Raskolnikov I’ll Walk Away című száma egy nem mindennapi szemszögből. A melankolikus hangulatú blues dalhoz erdőben bolyongva forgattak különös atmoszférájú klipet.

Amerika a lehetőségek országa, tartja a mondás, ám akadnak, akik nem járnak kellő szerencsével az Újvilágban: Rod Stewart, a rekedtes hangú élő legenda is közéjük tartozik. A brit rocksztárt régóta csábította a napfényes Kalifornia, ám miután fényes nappal kirabolták az utcán, úgy döntött, visszaköltözik a ködös Albionba. De mi is történt pontosan? Ezt meséljük el most nektek.

Az 1972-es esztendő jelentős változást hozott az amerikai popkultúrában: mozikba került az első olyan pornófilm, amelynek volt rendes forgatókönyve és költségvetése, a hossza meghaladta az egy órát, és a szereplői némi színészi teljesítményre is kísérletet tettek: Ez nem más volt, mint a Deep Throat, vagyis a Mélytorok. A bárgyú orvostani vígjáték egy olyan nőről szól, akiről kiderül, hogy a klitorisza a torkában található (ettől még a hagyományos helyen lévő klitorisza szintén látszik a filmben), ezért számára a mélytorkozás okozza a legbizsergetőbb örömöt… A kétes értékű mozgóképes művet egy hollywoodi álmokat dédelgető olasz származású New York-i fodrász, Gerard Damiano rendezte a maffia 47 500 dollárjából, és az év egyik legfőbb, számos nagy mainstream produkciót is maga mögé utasító kasszasikerét produkálta vele: 600 millió dollár lehetett az összbevétel, ami viszont csupán saccolható, mivel az alvilág által irányított pornómozik nem igazán szerették nyilvánosságra hozni a nyereségük pontos mértékét.

FIGYELEM! Egyes illusztrációk meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóink kattintsanak a „TOVÁBB” linkre. 

Magyarországon a ’90-es évek első felében a hagyományos heavy metált és hard rockot a grunge váltotta a népszerűségi rocklista élén. Közben az USA-ban és Nyugat-Európában lezajlott egy úgynevezett nyers, ’70-es éveket idéző rockreneszánsz is, amely olyan bandákat tett híressé, mint a Black Crowes vagy a Quireboys, akik a Rolling Stones, a Humble Pie a Lynyrd Skynyrd és a Faces nyomvonalán haladtak. Eddig azt hittük, hazánkban nem létezett efféle csapat (pláne angol dalszövegekkel), ám nemrég kiderült, hogy Kőváry Péter, a retro rockban utazó Peter Kovary & The Royal Rebels énekes-gitárosa pont egy ilyenben ügyködött ekkoriban a testvérével, Kőváry Zoltánnal, aki pedig a garázs rock favorit Trousers énekes-gitárosa. Az alábbiakban Peti saját szavaival meséli el nektek korai csapata, a RagDoll történetét.

1993. április 27-én, vagyis napra pontosan 27 évvel ezelőtt jelent meg a Mötley Crüe énekesének, Vince Neilnek az első szólólemeze. Az előzményekről többször is írtunk már érintelegesen - például ITT. A példátlanul sikeres Dr. Feelgood (1989) lemez és az azt követő turné igencsak megviselte a Crüe tagságát, felerősödtek a belső konfliktusok. Ráadásul 1991-ben a Nirvana Nevermind-ja (és az azt követő seattle-i gyökerű grunge hullám) átrajzolta a rockzene térképét. A külső és belső tényezők együttesen azt eredményezték, hogy 1992-ben Vince Neil elhagyta a Mötley Crüe kötelékét.

A motoros életérzés (és a természetszerűen hozzá kapcsolódó blues-os dirty rock nóták) szerelmeseit 2008 és2014 közt, hét évadon keresztül boldogította a Kaszás, vagyis a Sons Of Anarchy című sorozat. A kiemelkedően sikeres széria alkotói 2018-ban egy spin-off elkészítésével kedveskedtek a rajongóknak: ez lett a Mayans MC, amely ugyanabban a fiktív világban, de egy másik, a dél-kaliforniai és mexikói határvidéken portyázó motoros banda életét mutatja be. A Maják 2019-ben a második évad kilométereit is letudták, 2020 szeptemberében pedig várhatóan a harmadik túrájukat kezdik majd.

A metal közösség valósággal gyászolt azon a napon, amikor a Black Sabbath kirúgta énekesét, Ozzy Osbourne-t. Bár a Never Say Die! album történelmi sikertelensége megálljt parancsolt a Sabbath féktelen, kokainmámorban telt mindennapjainak, az odáig padlógázon teljesítő zenekar most a kézifék behúzására kényszerült. 1980. április 25-én azonban új énekessel valami örökbecsűt készítettek Iommiék. Az korszakalkotó Heaven And Hell album történetét meséljük el most nektek.

Marquis Who’s Who, the world’s premier publisher of biographical profiles, is proud to present guitarist and singer Merrell Wayne Fankhauser with the Albert Nelson Marquis Lifetime Achievement Award. An accomplished listee, Fankhauser celebrates many years’ experience in his professional network, and has been noted for achievements, leadership qualities, and the credentials and successes he has accrued in his field.

Ki gondolta volna, hogy egy ártatlan jammelés háborús állapotokhoz vezet majd Los Angelesben? Andrew Bennett filmrendező legújabb fotókönyvében a korábban sosem publikált képek mellett néhány érdekes sztorit is megoszt arról az időszakról, amit a Van Halennel töltött a csapatról szóló dokumentumfilmjének rendezőjeként. A közös munka heves vitákkal és bírósági huzavonával zárult, ám ez most mellékes, a filmes szakember ugyanis egy nem mindennapi történetet mesél el a könyvben arról, hogy milyen, amikor a felbőszült Eddie Van Halen fegyvert ragad.