Az ország egyik örökmozgója, a RockStation újságírója , és az OCR Magazin alapítója, Sebők Szabi sorsfordító korongjai: vagyis, milyen metált hallgass terepfutás közben.

Az Old Time Rock And Roll Magazine égisze alatt indult egy hónapja az első magyar rockzenei vlog sorozatot.

A második adás az idén 50 éves Led Zeppelin történetét veszi górcső alá, számos érdekesség, egy hosszúra nyúlt, több mint 40 perces videóban. (és még sok dolog ki is maradt, pl. a rocktörténelem legabberáltabb szexuális játéka, vagy Rober Plant híres lábtörése). 

De szó volt arról, hogy hogyan és mennyit plagizált a világ legmenőbb rockbandája? Lesz a Led Zep reunion? Peter Grant volt a világ legjobb rock and roll managere? Hány vodkát ivott Bonzo a halála előtt? 

(a hangminőség elszállt a szélben, elnézést, ígérjük, hogy többet nem kockáztatunk, és most már mindig zárt térben veszünk majd fel adásokat). 

Számos rockzenei tematikájú portál foglalkozik különféle toplisták összeállításával. Szinte azonnal felmerül bennünk a kérdés: Milyen szempontok alapján készült el az adott lista? Miért helyezkedik el előkelőbb helyen az egyik legnépszerűbb zenei magazin Top 100 gitárosa listáján Kurt Cobain, mint például Joe Perry, vagy Alex Lifeson? Nos pont az ilyen „tények” miatt nem is tudom igazán komolyan venni ezeket a listákat. A napokban viszont ügyes-bajos dolgaim közepette nagy blues klasszikusokat hallgattam és arra gondoltam, összeállítok egy listát, a kedvenceimből.

John Lee Hooker – Boom, Boom

Az angol zenei szakújságíró, Charles Shaar Murray egy tömör kritikában azt írta erről a dalról, hogy a valaha készített legjobb pop dal. A Boom, Boom John Lee Hooker egyik leginkább ikonikus és legtartósabb szerzeménye. Annak ellenére, hogy a sajtó kétségét fejezte ki a dal tradicionális-blues mivoltát illetően, a zenésztársak előszeretettel játszották koncerteken, és dolgozták fel lemezekre, mint ahogy azt az Animals is tette ezt 1965-ben.

Sonny Boy Williamson – Bring It On Home

Ha már a mai napon publikáltuk a nagy Led Zeppelin Vlog-ot, rátettem a listára az amúgy egyik kedvenc Zeppelin által is feldolgozott blues dalomat. A dal Willie Dixon szerzeménye, amit először Sonny Boy Williamson rögzített, aki mellesleg Elmore James mellett kezdte pályafutását, őt hallhatjuk például a Dust My Broom című klasszikusában is. Nem mellesleg – ha már szubjektív – az egyik legjobb blues harmonikásnak tartom Little Willie-t.

Charley Patton – Down The Dirt Road Blues

A delta blues apjaként fémjelzett Charley Pattonról az a hír járja, hogy olyan erőteljes hanggal volt megáldva, hogy amikor elordította magát, azt erősítés nélkül is lehetett hallani majd egy kilométernyire. Felmenői cherokee indiánok voltak, dalaiban, többek között a Down The Dirt Road Bluesban is a törzs sanyarú sorsát eleveníti fel. Robert Palmer zenetörténész a 20. század legnagyobb zenei úttörőjének titulálta.

Lead Belly – Where did you sleep last night

Nem, ez nem Nirvana dal. Még csak nem is Lead Belly, ugyanis ez a klasszikus In the Pines címmel amerikai népzeneként terjedt el az 1870-es években az Appalache-hegység déli tartományaiban. Lead Belly leginkább 12 húros gitárokat nyúzott, de olykor zongorán, mandolinon, harmonikán és hegedűn is megmutatta tehetségét, viszont volt ahol minimálra vette a figurát, és csak tapsolt, miközben a lábával hozta a mérőütemet.

Little Walter – My Babe

A Chicago blues egyik nagyágyúja volt a szájharmonikás rosszfiú, Little Walter. A dal írásakor Walter a "This Train (Is Bound For Glory)" című gospel szerzeményt vette alapul ami Sister Rosetta Tharpe előadásában vált híressé. A szövegekért pedig ki más lenne felelős, mint Wille Dixon. Önéletrajzi könyvében azt mondta Little Walter volt az a fickó aki egy olyan csajra vágyott, akivel akár világgá is elmenne. Két évig senkinek nem adta oda a dalt.  

Robert Johnson – Sweet Home Chicago

Robert Johnsonról a mai napig mindössze két fotó maradt fent.  Azt pedig mindmáig nem tudjuk, hogy valójában egy féltékeny férj végzett vele úgy, hogy sztrichnint kevert a whiskeyjébe, vagy a sátán kutyái érték utol, miután a keresztúton eladta lelkét az ördögnek, aki cserébe kitűnő gitárossá tette őt. Mindenesetre a harmincas évek második felében íródott Sweet Home Chicago mindmáig a blues zene alapköve, egy felejthetetlen klasszikus.

Elmore James - Dust My Broom

Egyes források szerint nem igazán lehet meghatározni a dal eredeti előadóját. 1937-ben Robert Johnson "I Believe I'll Dust My Broom" címen íródott szerzeményét jelölik meg eredetiként, amit 1951-ben Elmore James, a slide blues atyja dolgozott át arra a formára, amit máig nagyon sok gitáros követ és előad koncerteken. Az én szívemhez is ez a verzió áll közelebb, még ha az alcím nem igazán helyes.

Muddy Waters – Rollin’ and Tumblin’

A dal egy delta blues klasszikus, amit 1929 egy bizonyos Hambone Willie Newbern szerzett. Azóta több rockzenekar és blues-rock zenész is sikerre vitte, a Cream, Jeff Beck, Johnny Winter, vagy a Gov’t Mule is elkészítette belőle saját feldolgozását, ahogy 1949-ben Muddy Waters is publikálta a dal talán legismertebb formáját. Mindenesetre nekem ez a verzió áll legközelebb a szívemhez.

Howlin Wolf – Spoonful

Egy újabb Wille Dixon szerzemény, amit Howlin’ Wolf hozott köztudatba, 1960-ban, egy évvel később Etta James is elkészítette saját verzióját. Eredetileg a fentebb már említett Charley Patton Spoonful Blues szerzeményének átgyúrása után született meg. A dal mégsem ezektől az előadóktól tett szert világhírnévre, hanem a Cream rockosított verziójától egy évtizeddel később.

Son House – Preachin’ Blues

A kedvenc, a #1 blues himnusz mindig is a Preachin’ blues volt és lesz számomra. Son House mellesleg a 20. század egyik leglenyűgözőbb előadója. Egyik ismert sztori róla, hogy az amúgy lelkipásztor és prédikátor előadó New Yorkban 8 napig ült börtönben, amiért megölt egy embert. Ezeket a sztorikat pedig – vigyázat szubjektív! – a zenetörténelem legjobb blues himnuszában örökíti meg.

Mint a legtöbb fent hallható dalt, ezt is temérdek korai és kortárs blues előadó dolgozta fel, és ha már itt tartunk megemlítem Derek Trucks és bandája nevét, aki véleményem szerint a legjobb formában vette át Son House klasszikusát.  

1980. szeptember 25-én, 32 éves korában hunyt el a legendás Led Zeppelin dobos, John „Bonzo” Bonham, és akarva-akaratlanul kimondhatjuk, hogy ez a rock történelem egyik legendás zenekarának végét is jelentette.

1948-ban született Worcestershire-ben, Joan és Jack Bonham fiaként. Öt évesen kezdett dobolni egy kávéscsészékből, konzervekből, dobozokból összetákolt házi dobcuccon, és ezen utánozta bálványait: Max Roach-t, Gene Krupa-t és Buddy Rich-t. Tíz évesen kapott egy pergőt édesanyjától, majd öt évvel később édesapjától amolyan özönvíz előtti rozsdás Trixon dobfelszereléssel is gazdagabb lett. Bonzo sosem vett dobleckéket, azonban tini korában sokat tanult más dobosoktól.

Középiskolájának igazgatója ezt írta róla: Egyszer vagy kukás, vagy milliomos lesz belőle.  A suli után apja üzemében végzett ács/asztalos kisegítő munkákat. Sok helyi zenekarban megfordult, majd 1967-ben először zenélt együtt Robert Plant-tel a Crawling King Snakes-ben. Ő és Plant egyébként gyermekkoruk óta jó barátok voltak.

Később a legközelebbi nagyvárosba, Birmingham-be költöztek, ahol az első olyan zenekarban játszottak, melyben volt rendszeres jövedelmük. Ez volt a Band of Joy. ’68-ban Jimmy Page a Yardbirds-be keresett embert, és mivel akkoriban nem ment jól a zenekarnak így sokan elutasították, végül Bonzo-t ajánlották neki.

„Amikor megláttam, micsoda cséplőgép ez a Bonzo, rögtön tudtam, piszkosul illene a csapatba. Pontosan ugyanazt játszotta, mint én.” – mondta Page.

Később John Paul Jones is csatlakozott hozzájuk.

Amint meghallottam John Bonham játékát, éreztem, hogy minden klappolni  fog majd. Ez a srác nagyon tud, és eszméletlen jól játszik. Azonnal összeállt a kép. Erős dobos volt, mi meg rock and rollt játszottunk, nem szordínóra volt szükségünk. Egész lényéből áradt az erő, én meg basszusgitárosként ezt szeretem.

1968-ban a Robert Plant, Jimmy Page, John Paul Jones, John Bonham felállásban megalakult a Led Zeppelin. Ez a töretlen négyes világszínvonalú albumokat, és hatalmas sikereket ért el. A korai lemezeiken a blues, a folk és a pszichedelikus stílusok domináltak. Sokan a heavy metal megteremtőinek tartják őket, ők maguk azonban nem állítják ezt. Különös módon a Led Zeppelin legismertebb albumait nem stúdióban készítette el, hanem különböző vidéki kastélyokban, a Bron-Yr-Aur-ban, vagy például a Headley Grange-ban rögzítették.

 A fent látható videó az ’It Might Get Loud’ című filmből egy részlet, ahol Jimmy Page a Headley Grange-ot mutatja be nekünk, ahol a ”Led Zeppelin IV” mellett a ”Houses Of The Holy” és a ”Physical Graffiti” albumok készültek. A dobot az előtérben állította fel Bonzo, és a hatalmas belmagasság miatt elképesztő hangzást produkált a lemezen.

A hetvenes évek végére, nyolc nagylemez kiadása, és miután az összes díjat megnyerték, amit meglehet, a Led Zeppelin egy rövid időre parkoló pályára állt. Utolsó koncertjeiket 1980-ban adták az NSZK-ban, ahol például a nürnbergi koncertet félbe kellett szakítani Bonzo rosszulléte miatt. Október 17-vel indult volna a kanadai turné, ahol nagy meglepetések vártak a közönségre, ez azonban meghiúsult. 1980. szeptember 25-én John Bonham meghalt. Sajtómegjelenések szerint a túlfűtött életvitel, az állandó koncertezések és a hétköznapi élete tették tönkre, néhány helyen a szívrohamot jelölik meg halála okának. Az újságok a kábítószerrel és az alkohollal is összefüggésbe hozták a halálát. A boncolás kimutatta, hogy Bonham nem fogyasztott semmilyen kábítószert, viszont a halálát megelőző utolsó próbán rengeteget ivott, és a halottkém állítása szerint az alkohol hatására bekövetkező tüdőödémában halt meg.

A Led Zeppelin eleinte megpróbálta helyettesíteni Bonzo-t. Sok dobos neve felmerült a pótlására (Cozy Powell, Carmine Appice, Barriemore Barlow, Simon Kirke, Bev Bevan), de a tagok döntése az volt, hogy nem tudják Bonzo nélkül folytatni, így Jimmy Page pár hónapra rá bejelentette, hogy a Led Zeppelin befejezte pályafutását. A gitáros szavaival búcsúzom én is:

„Ha megfelelőek a körülmények, nincs jobb dobos John Bonhamnél. Tudta, hogyan kell belőni a dobjait. Én mindig is úgy gondoltam, hogy a dobok adják a zenekar gerincét. Minden mást erre kell alapozni – a basszusra és a dobokra.”

Az elektromos gitár finn doyenje, Ben Granfelt idén nyáron adta ki 16. szólóalbumát, My Soul To You címmel. A több mint 25 éve aktív, és saját zenekara mellett a Leningrad Cowboys és Wishbone Ash egykori tagjaként is ismert zenész új kiadványát a Backstage Pubban mutatja be szeptember 28-án.

Az 1963-ban született Ben Granfelt mesteri gitáros és dalszerző, aki élőben a pontosság megtartása mellett is kiválóan képes hangulatok teremtésére dallamos rockzenéjével, melybe számos blues elem is vegyül. Hatásai között említhetjük Jeff Becket, Robin Trowert vagy Joe Satrianit. A magyar közönség a 2015-ös, ’16-os és ’17-es Gary Moore Emlékesteken, valamint önállóan az A38 Hajón is láthatta már Bent, és személyesen is megtapasztalhatta a finn előadó kiforrott és élvezetes gitárjátékát, énekhangját: dalait hallgatva azt érezhetjük, hogy egy kicsit a saját lelkét is belerakja játékába.

A lelkem, neked, azaz My Soul To You: ez lett a címe Ben idén júniusban megjelent, 16. lemezének, amelyen Masa Maijanen basszusgitáros és Okko Laru dobos hallható, de több vendégelőadó is feltűnik: PJ Harvey This Is Love című dalát például feleségével, Jasmine Wynants-Granfelttel közösen énekli el Ben. Feltűnik még egykori zenésztársa, a Wishbone Ash-ből ismert Muddy Manninen gitáros, és hallható Bryn Jones, a Los Bastardos Finlandeses füstös hangú énekese is. A címadó dal videóját itt láthatjuk:

A finnországi lemezbemutató koncertek után Ben és zenekara a napokban érkezett Németországba, majd régiónk következik a turné programjában: szlovákiai és csehországi állomások mellett Budapesten, a Backstage Pubban is játszanak, méghozzá szeptember 28-án. A koncerten Ben mellett a lemezen is hallható basszusgitáros, Masa Maijanen, illetve Santeri Saksala dobos szerepel.

a LOTS Music bemutatja: Ben Granfelt European Tour

2018. szeptember 28., péntek 21 óra
Budapest, Backstage Pub
Ben Granfelt koncert

Belépő: az első 50 db jegy 3200 Ft, ezután és a rendezvény napján 3900 Ft
Jegyek kaphatók online a www.tixa.hu weboldalon. Színes nyomdai jegyek rendelhetők az info@lots-music.com címen, továbbá megvásárolhatók a musicland.hu lemezboltban és a HangszerPlaza áruházban.

További információ:

I  LOTS WEB  I   I  BEN GRANFELT WEB  I   I  LOTS FACEBOOK  I   
I  FACEBOOK EVENT  I

Aki ismeri Galaxis Utikalauz Stopposoknak című alapművet, az tudja, hogy a 42-es szám a legvégső válasz a létezés kérdésére. Talán jelenthet valamit, hogy a magyar rock-és filmblogolás fenegyereke, az esztergomi Sportalsó örökmozgó szervezője épp a 42. ember a Sorsfordító Korongok rovatában. És azt is megtudhatjátok, hogy a 20 az új 10...:

A hatvanas-hetvenes évek progresszív kultúrájának van egy alig feltárt területe: a magyar pop-rock underground vonulata. Elhallgatott, de nem elfeledett zenekarok mint az Atlas, a Taurus, a Syrius és  Kex keltek életre egy CD és egy film erejéig.

Nem naiv a kérdés: vajon miért kellett elhallgattatni ezeket a zenekarokat? Miért nem tudtak nagylemezt kiadni, miért nem kerülhettek be az akkori médiába?

Az okok megértéséhez az akkori korszak történelmébe kell mélyen visszanyúlni, hiszen az okok ott keresendők. 1968 és 1975 között volt 10-13 zenekar, akiknek minden fellépésére, Budapesten és vidéken több ezer ember ment el. Ezek közül is kiemelkedő volt a Taurus, akiknél 5-10000 ezer ember tombolt a koncerteken. Első fellépésük alkalmával a Budai Ifjúsági parkban több mint 10000 ember zsúfolódott össze, és a koncert végén a szűnni nem akaró tapsban, őrjöngésben az emberek a Clark Ádám térre mentek, ahol megállítva a közlekedést, már a készülő rendőri intézkedés közepette azt üvöltötték föl az ég felé: „Radics Bélát a pártba! Taurust a kormányba!” Ennek a 10-13 zenekarnak az akkori jelenléte, fellépései, a zenéje, koncertjei, magukban hordozták a szabadság eszményét, az akkori ifjúság lelkében tartották a tüzet. Többüknek teljes nagylemezre való anyaga volt, mégsem jutottak el oda, hogy egy LP-n megjelenjenek. Mert az akkori párvezetés, élén Erdős és Bors elvtársakkal mindent megtettek azért, hogy megállítsák ezeknek az együtteseknek egyre növekvő népszerűségét. Az elhallgattatott zenekarok sora: Kex, Syrius, Bajtala, Taurus, Liversing, Atlasz, Scampolo, Aligátor, Tűzkerék, Atlantisz. Ezek közül a Kex fele, a Syrius egésze, Bajtala János és a dobos, az egész Atlasz Flamm Ferivel, a Scampoloból hárman, a Taurusból Brunner Győző még a 70-es évek elején disszidáltak. Radics Béla (Taurus), Faragó Judy (Scampolo), Váradi Vadölő János, a Liversing gitárosa Szendrődy Zsolt, a Tűzkerék basszgitárosa Kun Tamás, vagy a Kex-es Somló Tamás 2016-ban, vagy Bianki Iván és Imre Attila idő előtt, a negyvenes éveik végén, meghaltak. Így utólag úgy tűnik sikeres volt az MSZMP ifjúsági kultúrpolitikája, már ami a tiltást és a rombolást illeti.

Az említett zenekarok végleg elhallgattak, de visszhangjuk még a fülünkben cseng. A versek, novellák és képzőművészeti alkotások nagyobb része megmaradt, túlmutatva egy korszakon, amely akadályozta a puszta létrejöttüket is. Elszállt egy hajó a szélben, de hullámverő barázdáját felidézi Kisfaludy András két filmje és a kortársak emlékezete.

Most jött el végre az elhallgatott zenekarok ideje: Készült egy dokumentumfilm a témáról, tartottak egy nagy koncertet a MOM Kulturális Központban 2016-ban, és készült egy lemezfelvétel, amit most CD-n is kiadnak. Kiegészültek a zenekarok új, fiatal tagokkal és a régi ismert számokat, új hangzással, új tartalommal átdolgozva adják elő. A 3 darabból álló (2CD és 1 DVD), exkluzív szett megvásárolható az ismert értékesítő helyeken és online is.

A Neurotic zenekar neve talán a mai tizen- és huszonéveseknek már nem mond semmit, de még az idősebb generáció tagjai közül is kevesen tudják, hogy miről is van szó.

A zenekar 1981-ben tűnt fel az akkori underground (URH, Kontroll Csoport stb.) mellett mint kvázi másodgenerációs csapat.

A Pajor Tamás vezette formáció néhány igen erős kihagyással, de 1987-ig aktív volt.

Nem maradt más utánuk, csak a megszűnés évében kiadott demo, a Budapest Látnok. 

Ez a 16 szám azonban-akár ismerjük akár nem-kitörölhetetlen nyomott hagyott a magyar könnyűzenében, hatása a mai napig érezhető.

Sokak szerint a  Neurotic volt az első klasszikus punk zenekar hazánkban (bár ezt a címet a Beatricétől a CPG-ig sokan birtokolják),  de később a ’80-as évekbeli angolszász new wave hangzást biztos, hogy ők honosították meg itthon.

A csapat, és elsősorban Pajor sokféle, nyugatról érkező zenei hatással operált, így nem csak a punkrock és a new wawe, hanem bizonyos fokig  még a  hip-hop egyik hazai úttörőjét is tisztelhetjük benne.

A frontember szövegírói kvalitásai külön említést érdemelnek, egyes mondatai (pl. „a rock and roll az nem egy tánc”) szállóigék lettek, és olyan hazai előadók jelölik meg komoly hatásként, mint a Tankcsapda, a Quimby, vagy Supernem - utóbbi feldolgozással is adózott első lemezén a pajori életműnek. 

A csapat 1985-87 között volt a „csúcson”-már amennyiben beszélhetünk csúcsról egy rendszerváltás előtti, rendszerellenes underground zenekar esetében-azonban –főként a frontember-olyannyira elmerült a drog és az alkohol világában, hogy egyfolytában a megszűnés fenyegette a formációt.

Pajor végül a HIT Gyülekezetében keresett és talált megoldást életmódbeli problémáira, és bár a mai napig aktívan zenél, ennek már vajmi kevés köze van a rockandrollhoz.

A Neurotic és kora: ez is lehetne a címe a róluk készült dokumentumfilmnek, amely Rocktérítő néven terjed az éterben, és nemcsak az egyik nagy hatású hazai zenekarnak állít emléket, hanem komoly kordukemtumként is felfogható, amely bemutatja a rendszerváltás előtti rock undergroundot. Xantus János rendezésében a film 1987-ben elkészült, de a közönség csak '90 után ismerhette meg. 

Október 8-án, ’Sidetrack (An Acoustic Act to Eradicate Torture)’ címmel érkezik a szentes-nagymágocsi trio, az Angertea akusziktus albuma. A lemez a finn Inverse Records gondozásában lát majd napvilágot. Mihály Gergőék a Geese (At a Hungry Festival) című dalszöveges videó után a napokban egy újabb darabot mutattak be az új anyagról, mely egyben az első klippes nótája is az új albumnak.

A ’Sidetrack (An Acoustic Act to Eradicate Torture)’ a nyolc dalt tartalmazó anyag nyitódala. – A Slaves in Dark Inferno egy vallomás is arról, hogy hogyan érezzük magunkat a mai világban. Egy (számunkra) bluesos lüktetésű dalról van szó, és pont emiatt úgy gondoltuk, hogy meghívjuk vendégszerepelni egy régi blues arc haverunkat, Kukovecz Palit egy kis szájharmonikázásra. Szépen feldobta a hangulatot. A klipet Libel Róbert rögzítette Szentesen, a kedvenc kocsmánkban, a Favágó sörözőben. A vágásért Kocsis Attila felelt – mondta el egy interjúban a zenekar vezetője.

A budapesti garázsrock-formáció legutóbbi nagylemeze, a „Mother of Illusion” 2015-ben jelent meg. Az anyag rendkívül pozitív visszhangokat keltett, a lemez dalait és klipjeit Magyarországon kívül világszerte sugározták underground rock-rádiók és tv-k, méltató anyagok jelentek meg a bandáról szerte Európában, de az USA-ban és Ausztráliában is. Az együttes azóta is folyamatosan koncertezik, a hazai klubok és fesztiválok mellett rendszeresen fellépnek Németországban, Ausztriában, Csehországban, Szlovákiában. Néhány tagcserét követően tavaly stabilizálódott a felállás (Kőváry Zoltán – ének, gitár; Locke Péter – gitár, Lázár András – basszusgitár; Gulyás „Samu” Antal – dob).

Szeptember végén a Music Fashion kiadó gondozásában és a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával végre-valahára megjelenik az „Invisible Darkness”, a The Trousers ötödik nagylemeze. A dalok nagy része 2016-ban született, a felvételek pedig a tavalyi év során kezdődtek a budapesti Artist Factoryben a zenekar korábbi dobosa, Cs. Szabó Zoltán vezetésével.  A lemezen a korábbiakhoz hasonlóan vendégszerepel Csányi Rita vokalista (The Anahit) és Derecskei Zsolt billentyűs (The Bits). A borítót Rusvai Roland készítette.

A korong előzeteseként június végén „Dancer from the dance” címmel online formátumú, három számos EP-vel jelentkeztek.  A címadó dalhoz készült klipet Szili László rendezte, már több mint 25.000-en nézték meg a megjelenés óta.

Az „Invisible Darkness” szeptember 28-án jelenik meg cd és online változatban, de az év végétől – a zenekar történetében először – vinyl formátumban is kapható lesz. A megjelenést megelőző napokban (szept. 24-27) a Deezer pre-stream kampánya keretében már hallható lesz az album mind a 11 száma. A megjelenés napján, szeptember 28-án a The Trousers lemezbemutató koncertet tart Budapesten, ahol vendégzenészek és régebbi dalok kíséretében élőben is hallhatóak lesznek az „Invisible Darkness” számai. Előtte 22-én Szegeden, a Grand Café-ban lépnek fel a Peter Kovary & The Royal Rebels társaságában, a szintén NKA támogatott „Brotherly Love 2018” turné keretei közt.

Aktuális koncertek:

Lemezbemutató @ Muzikum Klub & Bisztro, Budapest 
Szeged @ Grand Cafe

I  WEB  I   I  FACEBOOK  I   I  INSTAGRAM  I   YOUTUBE  I