Itt van az ősz, itt van újra, s szép, mint mindig… hiszen kedvenc kortárs blues-rock előadónk, Henrik Freischlader hamarosan újból Budapesten koncertezik. A német gitáros új, Hands On The Puzzle címmel megjelent albumának zenei, érzelmi és képi világa is az előttünk álló évszakot idézi. Ezt a lemezt vesézzük most ki.

Tavalyi „nagyzenekaros” felállása mára egy ötösre olvadt. Meghatározó szerepet kapott a fúvósszekció, háttérbe szorultak az erőtől duzzadó gyors bluesrock témák és a kifinomultság, a lágy, komplex dallamok uralják az új lemezt, amit vétség lenne beskatulyázni egy gyártósoron gyártott újabb blues-rock kiadványnak, hiszen a Hands On The Puzzle jóval több annál. Már csak azért is, mert a blues valamilyen szinten keretek közé szorított műfaj, ezen a lemezen pedig óriási zenei szabadság jelenik meg. Ezt most szépen be is bizonyítjuk.

Mind a Community Immunity mind a Love Straight esetében elmondható, hogy az eddig domináns gitár lead hangszerből – ha lehet így fogalmazni – pár lépést hátrébb lépve van jelen, és frontba kerül a fúvós hangszer is. Utóbbi dalban azért a gitárszóló során visszaköszön a régi torzított erőteljes hangzás. A Those Strings és a Winding Stair inkább a soul-funk vonalat erősítik. Dallamos, totálisan élvezhető dalok. A Rat Race Carousel és a Where Do We Go nem a tempós darabok közé tartoznak, utóbbi egy érzelmes blues, gyönyörű gitárszólóval és egy igen figyelemfelkeltő dalszöveggel. Egy szép üzenet a ma felfordult világának.

Most egy kicsit megakasztom a sorozatot, és ha már a dalszövegekre tértünk, akkor érdemes szót ejtenünk azokról az üzenetekről, amit Henrik belecsempészett a Hands On The Puzzle-be. Sok dalban találkozunk társadalomábrázolással, a 21. századi megosztottságokról is énekel, emellett van itt érzelemközpontú üzenet is, valamint olyan aktuális témákról is szó esik, mint a kapzsiság, a nemtörődöm hozzáállás és a materiális javak előtérbe helyezése. Henrik úgy érzi, van miről énekelni manapság és, milyen jól látja. Ha külön szegmensben kezeljük a dalszövegeket, nálam 10/10-et kap ez a lemez.

Nos akkor térjünk vissza a dalokhoz. A Stand Up Little Brother már igazi velős tradicionális blues, amit a Share Your Money követ. Ez leginkább Henrik példaképe, Gary Moore zenei munkásságát idézi. Az Animal Torture már a címével sugallja, hogy ne számítsunk egy örömteli nótára, egy lassú tempós mély üzenetet tartalmazó darabja a lemeznek. Az I Don’t Work mind zenei, mind a szöveg üzenetének témájában egyezik a korábbi dalokkal, viszont talán az egész lemez egyik legfontosabb mondata hangzik el a dalban:

Life ain't nothing but our only chance
to save our soul with our own two hands

Nah a Coelhozás után zárjuk a lemezt! A Mournfull Melody talán a legharagteljesebb dal ezen a kiadványon viszont szerintem ez nincs összhangban a zenei témákkal, amik kicsit ellaposodnak itt a végére. Mintha folyamatosan a koncerteken megszokott kiállásokat hallgatnám, ahol minden hangszerész minimalizálja a tevékenységet.

Összegzésként azért kiemelném, hogy inkább jó benyomásaim vannak ezzel a lemezzel, mintsem rosszak. Azt nem mondhatjuk, hogy új vizekre evezett a német gitáros, inkább változásokat eszközölt, amit szerintem nagyban meghatároz aktuális lelkiállapota. Zenei stíluskavalkádot kaptunk tőle egy gyönyörű kiadványban. Azért 1 igazi jó blues rock himnuszt hiányolok róla.

Henrik szeptember 12-én az A38 hajón mutatja be legújabb kiadványát, a német virtuóz mellett Ben Poole is színpadra lép a hajó gyomrában, aki szintén új lemezét hozza el a magyar közönségnek. A LOTS Music szervezésében megvalósuló rendezvény Facebook eseményét itt találhatjátok.

értékelés: 8/10

A debreceni Bad Habit egy lendületes és szinpatikus fiatal punk csapat, akik a rájuk jellemző pörgéssel zárták a nyarat (és kezdik az őszi klubturné szezont). 2013-as alakulásuk óta volt náluk tagcsere, nyertek tehetségkutatót, indítottak Instagram oldalt, és közben folyamatosan koncerteztek. 

Az első rock témakörű vlog adásunkban épp azt boncolgattuk Tomi kollégával, hogy mit, hogyan érdemes csinálnia egy vidéki, induló rockzenekarnak 2018-ban Magyarországon. Nos, épp azt, amit a Bad Habit csinál. Pozitív példaként állítanám őket minden induló gimis/főiskolás csapat elé. A zenekar tagjai Szvára Zsanett: ének / vox Kövér Márton: ének / vox Marosán Imre: dob / drums Soltész Bence: basszusgitár/ bass Kurilla Zoltán: solo gitár / lead guitar Posta Máté: ritmus gitár /rythm guitar, az idei évben csinált közös bulit a Fish!-el, és más "bejáratott bandákkal", felléptek számos helyen, -amelyek közt kiemelt szerepe volt a hazai pályán adott CAMPUS Fesztiválos fellépésnek - de közben két klippes dalt is feldobtak az internetre. (ezekkel egyébként eljutottak a Petőfi TV-ig, és a Lángoló Gitárokig is, tehát létezik olyan, hogy egy fiatal vidéki csapat bekerül az országos véráramba, hátszél nélkül, alanyi jogon. 

A Csavargó című tétel ráadásul "kultúrmissziót" is teljesít, hiszen a szövege két Petőfi versből lett összegyúrva, de a refrént már a csapat tagjai "rittyentették". És még werkfilm is készült a jó hangulatú forgatásról.

 A korábbi slágerük, a Táncolj már egy éves, ami egy kicsit ska beütésű dal-fel is kérték Danyi Zolit, hogy trombitázzon egy kicsit a dalban- így észrevétlenül írtak si egy fesztiválhimnuszt. Tényleg nincs olyan fesztivál, amelyiknek nincs még himnusza? Mert akkor itt egy kész darab. 

 Bár a csapat hivatalos csatornáin még nincsenek dátumok, de ez hamarosan változni fog. És bárhol találkoztok velük, a fent említett dalokat, meg egy két Foo Fighters feldolgozást tuti letolnak nektek. 

Addig is kövessétek őket az online zenelejátszókon, például ITT. 

 Oh, várjatok egy percet, van itt még egy slágergyanús szerzemény

A debreceniek megszokhatták, hogy a Nagyerdei Víztorony remek zenei kínálatot, italokat és ételeket, élményeket biztosít-sőt néha RockVloggerek is feltűnnek ott műsorfelvétel céljából (konkrétan MI.)

Így nem lepődünk meg, hogy a pszichedelikus rock vizein evező Ljubljana kiváló érzékkel csapott le a valószínűtlen időpontra -az iskolakezdés előtti vasárnap este- hogy elbúcsúztassa a nyarat. 

És persze, egy ilyen menő zenekarnak dukál egy felvezetés is...így esett, hogy aznap este az LJ gyakorlatilag saját maga előzenekara lett. 

Hogy mi???

Nos, az történt, hogy a zenekar köré csoportosult baráti kör -amely egyébként illusztrisnak is mondható, hiszen benne van a Péterfy Bori gitárosaként ismert Mészáros Ádám, vagy a jelenleg inaktív The Orange Sofa zenei agya, Illó Pisti is- örömzenei projektbe fogott Brotherhood of Eternal Love néven, és mindenféle megfelelési kényszer nélkül összedobtak pár számot. Igen, ezek a számok pszichedelikusak, sokszor hosszúak, indokolatlan három gitár van bennük, több tételük instrumentális, meg van oylan is amiben kántálnak. Szóval seminem indokolja, hogy befussanak-mégis, szép számú közönség összegyűlt a csapat második koncertjén (első felvillanásuk egy nappal korábban egy nyilvános próba volt a saját próbatermükben). Néha azt hittem, hogy a Middlemist Red van a színpadon, néha azt, hogy Henry Rollins, néha meg azt, hogy Tarantino kedvenc új mexikói filmzenekreálói, mindenesetre idegen, de örömteli érzés volt olyan embereket látni, akik egyszerűen csak ZENÉLNEK, ÖRÖMBŐl, és kész...

 A baráti örömzenélés után egy rövid átállást követően a Ljubljana zenekar vette át a színpadot (nagy változás ugyan nem történt a tagságban:D), és lenoymták a koncertjüket, amely színtisztán a rock and roll hőskorát idézte. És itt nem csak a dalok stílusásól, és megszólalásáról van szó, hanem az intrepletálásról is. 

A Ljubljana a magyar garage/pszichedelia revival közepébe érkezett, és mostanra lett annyira kiforott a produkció, hogy simán oda lehet tenni őket egy Middlemist Red, vagy egy Dope Calypso mellé. 

Örülök, hogy egy meglepetés koncert és egy meglepetés tüzijátékkal tudtuk a 2018-as nyarat búcsúztatni. 

A SuperSize egykori , a Noniusz Productions jelenlegi hangmérnöke, az ország egyik legsokoldalúbb zenei producere , Nóniusz Gábor osztja meg veletek sorsfordító lemezeit. A rovat eddigi szereplői mind azt nyilatkozták, hogy nagyon nehéz volt 10 lemezt választani. Gábornál nyert értelmet ez igazán: ő évente 250 lemezt hallgat végig, az volt a kiválasztási szempontja, hogy azt választja ki, amit kívülről tud.

Még egy sör címmel új kocsmapunk ötlettel állt elő a ’90-es évek punk szcénájának zászlóshajója, a C.A.F.B. A srácok újabb terveket dédelgetnek, melyekről hivatalos Facebook oldalukon számoltak be.

Az Earthly Delights című dalához készítette el legújabb videóklipjét a fővárosi progr-rock csapat, a Marcello’s Mystical Mind. Az új klipes darab a zenekar debütáló albumán, a Vortex of Nonsence-en hallható. A zenekar énekes-gitárosa, Török Viktor mesélt nekünk a forgatás és az új videó különlegességeiről.

– Az Earthly delights című szám a legutóbbi lemezünk, a Vortex of Nonsense zárószáma, egyben a legsodróbb lendületű a lemezen. A Földi gyönyörök (kertje) valójában egy Hieronymus Bosch festmény címe, erre tesz utalást a szöveg. Bizarr látomások keveredéséről van szó, erős szexuális töltettel, a zenekartól már megszokott pszichologizáló mondanivalóval. Röviden annyi a tartalom, hogy manapság már annyira nyíltan, kontrollálatlanul és nagy mennyiségben vesznek minket körül a test örömei, hogy elvesztették eredeti funkciójukat, érzékiségüket, és már nincs is akkora hatásuk ránk. Illetve egyre extrémebbnek kell lenniük, hogy egyáltalán megmozgassanak – mondta az énekes.

A videót a debreceni Brownhandfilm készítette, Varga Tamás vezetésével, akik minden évben pályázatot hirdetnek, amit az idei évben a Marcello’s Mystical Mind nyert meg.

– A forgatás a Hortobágyon zajlott, különböző helyszíneken. Volt néhány érdekes jelenet, ami elég mókás volt, de a klipben kevésbé hangsúlyos, pl. amikor minél gusztustalanabbul kellett elmajszolnom egy-egy paradicsomot, barackot stb. miközben több kamera és a hangosan röhögő zenekar figyelt Egyébként különleges technikát használtak a felvételnél, infra-szűrővel készült a videó, a felvételeket később különböző felületekre, vízre, meztelen emberi testekre stb. vetítették, és újra rögzítették – zárta gondolatait Viktor.

A Marcello’s Mystical Mind legközelebb augusztus 30-án, csütörtökön lép színpadra a Special Providence vendégeként a Barba Negra Trackben.

Kedves Olvasóink!

Örömmel értesítünk mindnekit, hogy az nickname mögé bújtatott fél-anonim blogolás árnyékából kilépve mostantól havi rendszerességgel mozgóképen is megcsodálhattok minket. 

Két leharcolt rocker beauty...ja nem, rock vlogot csinál mostantól.

Dwayne Johnson, Halott Pénz, Kozsó, Follow The Flow, Zion Refresh, Sithek és Jedik...hogy hogy kerülnek ők egy rock vlogba? 

Katt , és megtudod:

U.I. A felvétellel kapcsolatos terveink olyan hajlékonyak voltak, mint Deadpool erkölcsei. És ezt is elmosta az augusztusban jött November rain. Szóval tudjuk, hogy a hang annyira nem jó, ezen a jövőben dolgozunk. Minden más kritikát és észrevételt szívesen fogadunk. 

Július elején Bolond a világ címmel adott ki új albumot a 90-es évek egyik punk zászlóshajója, a Hisztéria. A 35 perces, túlnyomó részben új, de régi-új dalokat is tartalmazó anyag a GrundRecords gondozásában került a lemezboltok polcaira.

Az öt év szünet után megjelent Bolond a világ a zenekar 12. hanganyaga, mely részben a csapat debütáló korongját, az 1991-es Támadni kell-t is újra elhozza a közönségnek két újragondolt dal formájában. Nah, de vegyük sorra a tételeket!

Egy a punk klasszikusokat idéző ONE-TWO-THREE-FOUR után odacsapnak a srácok a Félhomállyal, ami szerintem átfogóan el is mondja, mit várhatunk ettől a lemeztől. Nyers erőt. Igazi, sebes nyers punk nóta, tökéletes nyitódal. A Bolondság maga az új fűszer. Ska alapú lüktető dallamos darab, egy friss út, ami szerintem nagyon illik a képbe. Az összetartozás himnusza is itt van nekünk az Együtt – Fogjunk össze srácok! ami – egyrészt személyes kedvencemmé avanzsált - másrészt megtestesíti a stílus minden alapjellemzőjét: csordavokál, lázadás, húzós punk témák. A másnaposok indulója, A pohár mindig legyen tele. Sok magyarázatra nem szorul a dal, egy jó kis kocsmapunk minden lemezre kell!

A Hidd el egy tempós skandálás, a Face To Face pedig nekem a korai Social Distortion-t idézi. A lemez képéhez hűen, itt is a ska-s dallamok vegyülnek az igazi power chord-os témákkal. A Ki mennyit ér-ben egyfajta kincsre lelnek a hardcore-punk hívei. Lesz mit skandálni. Az állj talpra egy új színt visz a lemez zenei felhozatalába. Egyfajta folkos, countrys alap társul a punk témákhoz. Az üzenet pedig: Állj talpra és tedd azt, ami jó! A Nem adom fel egy újabb ska-punk darab a korszakok és a társadalom változásairól. A Moonlight a lemez egyetlen angol nyelvű dala, és számomra az egyetlen kakukktojás is. Stílusában és tartalmában is eltér az eddigi daraboktól, de összességében nem beszélünk rossz dalról, egyfajta különlegességet kölcsönöz a lemeznek.

Ezzel pedig átveséztük az új dalokat jöhetnek a régi-újak. Az Army N’ Roll megőrizte 27 éve született zenei világát, természetesen az aktuális technológia élvezhetőbbé tette ezt az örök klasszikust. Az Amigo Mio – Amigo II. kapott egy flamenco-s, introt, emellett a Bolond a világ zenei képére lett formálva a dal, persze megőrizve az eredeti dal jellemzőit. Jót tett a neki az új köntös.

Mindent összevetve elmondható, hogy ez egy változatos, velejéig hiteles punk-rock anyag. Tetszik, hogy nem egy síkon mozognak a dalok, hogy különböző zenei világokkal tették sokszínűvé ezt a kiadványt, amit megtalálhattok a GrundRecordsnál

Értékelés: 9/10

Az elmúlt három évben a Gary Moore Emlékesteken, valamint tavaly önálló koncerten is megismerkedhettünk a finn gitáros, Ben Granfelt zenéjével. Az Another Day című nagylemeze után My Soul To You című korongjával járja Európát, szeptember 28-án, a Backstage Pubot is megzengeti majd a trio.

Leginkább az érzelmes szóval lehetne illetni az 55 éves finn zenész új, 10 dalt felvonultató nagylemezét, mely júniusban látott napvilágot az A1 Records gondozásában. Társai: Masa Maijanen és Okku Laru mellett két énekes, Bryn Jones és Ben felesége, Jasmine Wynanst-Granfelt is szerepel a korongon, Atte Laru és Muddy Manninen gitáros mellett.

A Weight Of The World a ballada a világ súlyát pakolja emberünk lelkére, hiszen egy mély érzésű balladával indítja a lemezt. Az introt és szólót hallva leginkább sírni támad kedvünk, de a szövegtől sem száll tova ez az érzés. A Life, Living And You már pozitívabb hangvételű darab, hard-blues-os riffel és egy hatalmas hangzással. A This is Love hangulatában az utóbbi csoportba sorolható. Jasmine Granfelt hangja egy új karaktert a dalnak (Óvatosan padlóig ért az állam, amikor elkezdett énekelni) Muddy Manninen slide szólója pedig amolyan hab a tortán. Egy igazi rádióbarát rocksláger (HAHÓ HAZAI RÁDIÓK!! ;) )

A pozitív gondolatok tovaszállnak, a címadó dalt hallgatva. A hasonlóan szívfacsaró darabot hallgatva szinte azonnal megjelennek a finn gitárhős védjegyei, a hangzás a tónus, ami eddigi lemezeit jellemzi. Ehhez a dalhoz készült az album első hivatalos klipje is. Stratocasterre pattanva, azonnal itt van nekünk az A Better Place, ami az SRV-s időket idézi. A Jasminennal közös duettet is kipiálhatjuk a listán, a Fuel To Burn, ha lehet így fogalmazni egy elég skizofrén darab lett. Az alaptéma erőteljes kicsit sötét, southern hatású, míg a vokális részek inkább a kellemes dallamos témák táborát erősítik.

A My Heroine-ban Bryn Jones is színre lép, és akár egy új Rolling Stones sláger is születhetne a dalból, adnak a Telecasternek rendesen, és egy kis Mark Knopfler fűszer is finoman megízesíti.  A rockos téma után jöhet egy kis slow blues, ahogy anno Gary Moore csinálta. A Tough Love a lemez egyik gitárcentrikus dala. Szimpla verze, chorus, tremolo és wah effect, brutális gitárszólók. A My Soul To You egyik legkeményebb darabja a Mind Your Head And Watch Your Step. Valamiféle düh felszínrejutása, vagy egy felszakadt seb hozhat ki ekkora indulatot valakiből. Pacsizok a fuzzpedálért! A Sunrise pedig leginkább – mint ahogy a címe is mutatja – egy gyönyörű nap reggelét tárja képzeletünk elé. Nem is kell más, hagy beszéljenek a hangok.

Azt gondolom, hogy Ben egyik legtudatosabban felépített lemezét mutatta be a My Soul To You-val. Precíz és megismerhetjük azt, hogy milyen sokoldalú előadó is ő. Ezt persze nem csak a lemezen tapasztalhatjuk meg, hanem a LOTS Music-nek köszönhetően szeptember 28-án élőben is a Backstage Pubban is.

Novemberben immáron negyedik alkalommal ad koncertet Budapesten a februárban Perfection Kills című új albumával jelentkező dél-afrikai gitáros, Dan Patlansky. Az utóbbi években A38 Hajót zúzta meg a modern blues-rock gitáros, ezúttal új helyszínen, az Analog Music Hall-ban csap a húrok közé a LOTS Music szervezésében.

Dan az új lemez turnéjának utolsó körútja előtt, a brit koncertsorozatot megelőzően lép fel nálunk.

Dan Patlansky @ A38 Hajó (2017) koncertbeszámoló

Dan Patlansky interjú (2017)

LOTS MUSIC

Dan Patlansky koncert Budapesten, az Analog Music Hall-ban

november 9. (péntek), 21:00

Jegyárak: 3.900 Ft (szept.30-ig), 4.500 Ft (elővét és koncert napján)