Thin Lizzy, Whitesnake, Ted Nugent, Blue Murder, The Dead Daises. Csak pár név, mellyel Marco Mendoza pályáját jellemezhetnénk. Az 54 éves basszusgitáros tavalyi duplázása után idén is kétszer látogat hazánkba. Március 4-én, nemsokkal új, ’Viva La Rock’ című albumának megjelenése után a Backstage Pub színpadját hódítja meg, áprilisban pedig a Dead Daises-zel a Barba Negra Tracket zúzza szét. Új albumáról, néhány aktualitásról és a hétköznapokról beszélgettünk vele.  

OTRNR: - Szia Marco! Mindenekelőtt szeretnénk megköszönni, hogy időt szakítasz ránk. Kezdjük is egy bemelegítő kérdéssel: Tudom, hogy nagy rajongója vagy a horgászatnak, fogtál mostanában valami fenevadat?

Marco: - A közelmúltban rettentően elfoglalt voltam, és az vagyok még most is, de tavaly év elején voltunk egy frankó családi horgászaton. Termékenyek voltunk: a fiam 8 vagy 9 halat fogott, a feleségem és a lányom fejenként tízet. Nagyon kellemes túra volt és, amint lehetőségünk lesz, a nyílt vizeken is kipróbáljuk majd magunkat.

OTRNR: - Nemrégiben bejelentetted, hogy márciusban megjelenik régóta várt új szólóalbumod, a Viva La Rock. Hogy mutatnád be ezt a lemezt?

Marco: - Ez csak egy apró pillanat, ha úgy tetszik egy fénykép az időben. A dalok nagy részét Koppenhágában a Medley Stúdióban rögzítettem Søren Andersen barátommal. Nagyon jók lettek! Ezzel egyidejűleg szerettem volna megemelni a kalapom olyan bandák és zenészek előtt, akik velem tartottak a pályám során. Ted Nugent és Derek St. Holmes klasszikusát, a Hey Baby-t is feldolgozom a lemezen. A Chinatown pedig egy tisztelgés a Thin Lizzy előtt, ahol magam is eltöltöttem néhány turnézással és lemezfelvétellel telt évet. Összességében elégedett vagyok az eredménnyel, Søren és én kiválóan tudunk együtt dolgozni. Nagyon produktív időszak volt ez, remélem nektek is tetszeni fog, amit összehoztunk.

OTRNR: - Mennyi ideje készülnek a dalok? Tekintve, hogy az utolsó lemezed 2010-ben jelent meg.  

Marco: - Őszintén szólva ez most úgy alakult, hogy a lemez dalai elég frissek, gyorsan születtek, szinte naponta elkészítettünk egyet.  Akadt olyan is, hogy félbehagytunk egyet, majd belefogtunk egy másikba és csak másnap fejeztük be az előzőt. Úgy gondolom, hogy erre vártunk. Az ötleteink csak jöttek, nem nagyon kellett megerőltetnünk magunkat.

OTRNR: - A lemezeiden szeretsz utazgatni a stílusok között. Eklektikus lemez lesz a Viva La Rock?

Nem mondanám! Egy vérbeli és tökös rock anyagot készítettünk, de természetesen több stílusjegy is felismerhető lesz a dalokban.

OTRNR: - Nem titok, hogy vendégzenészek is szerepelnek az új lemezen. A Guns N’ Roses gitárosa, Richard Fortus és a White Lion dán énekese, Mike Tramp is csatlakozik hozzád. Miért pont rájuk esett a választásod?

Marco: - Richard nagyon jó barátom. Hatalmas rajongója vagyok a játékának. Többször stúdióztam együtt vele a Dead Daises-zel és a Thin Lizzy-vel is. A stúdióban és a turnén is szóba jött, hogy ha lesz alkalmunk, akkor készítünk közösen valamit. Lecsaptam rá, mielőtt beindult a Guns turné. Óriási munkát végzett, igazán elemében volt.

Mike Tramp szintén nagy hatással van rám. Egyik nap megállt a stúdiónál, hogy üdvözöljön. Éppen dolgoztunk, amikor beköszönt. Adta magát, hogy nem távozhat úgy, hogy nem szerepel a lemezen. Akárcsak én, Mike is nagy Thin Lizzy rajongó. Az ötlet tőle származik és… tudod… van, amikor az eredménnyel elégedettebb, vagy mint amire előzetesen számítottál. Örülök, hogy szerepel ezen a lemezen. Köszönöm nekik innen is: Mike, Richard! Jövök egyel!

OTRNR: - Az európai turné hamarosan indul egy budapesti állomással március 4-én. Tavaly októberben őrületes koncertet adtál itt. Mit vársz most?

Marco: - Nagyon jól éreztem magam a tavalyi bulin, és valami többel szerettem volna távozni a magyar barátaimtól és rajongóimtól. Bevallom őszintén, valahol számítottam rá, hogy sold out-os buli lesz és az egyik legjobb koncertem volt mindeddig. Kiváló zenészekkel játszom, és mindig a legjobbat próbálom kihozni magamból, függetlenül a közönség számától. A jó hangulat garantált, és minden koncert után jöhet a meet and greet, ahol személyesen köszönöm meg, hogy eljöttetek és támogattatok!

OTRNR: - Számtalan koncertet adsz Európában és az Államokban. Össze lehet hasonlítani a két közönséget?

Marco: - Véleményem szerint bárhol is lakik az ember a Földön, azért jár koncertre, mert van egyfajta közös nevező, ami nem más, minthogy Zene Rajongó. Egyesek annyiban többek, hogy igazán értékelik a színpadon nyújtott teljesítményt. Azt gondolom, hogy az a feladatunk, hogy a buli részévé tegyük őket is, hogy jól érezzék magukat. Amikor lepengeted az első akkordot és átszellemülnek. Számomra ez jelent mindent.

OTRNR: - Beszéljünk egy kicsit a Dead Daisesről! Egyrészről, mivel hamarosan érkezik az új album, másrészről pedig hogy áprilisban újra Budapesten lépsz fel. Mit kell tudnunk az új lemezről?

Marco: - Mindig jó a Dead Daises-zel dolgozni. Nagyon jó csapat csupa tehetséges és jó sráccal. Király, hogy mindannyian barátok vagyunk. Azt gondolom, hogy emiatt is különleges, amit csinálunk. Az új album, a Burn It Down őrületes lemez. Kemény, azonban úgy vélem néhány rajongónknak meglepetést fogunk okozni vele. Alig várom, hogy megjelenjen, és mindenkihez eljusson. További infók a weboldalunkon!

OTRNR: - Mit gondolsz, mi tesz egy dalt igazán jóvá?

Marco: - Még most is rengeteg stílusú zenének vagyok rajongója. Azt gondolom, hogy amikor először hallasz egy dalt és az felkelti az érdeklődésed, vagy valamilyen szinten megérint, vagy elkezdesz rá bólogatni, vagy nem tudod elfelejteni a dallamát, az mind annak a jele, hogy az a dal jó. Aztán ott van a refrén, ami folyamatosan benne marad a fejedben, végül pedig hallasz egy elmélyítő dalszöveget!… na ilyen egy jó dal!…. de ez csak a saját véleményem!

OTRNR: - Rengeteg albumon szerepelsz, számtalan csodálatos zenésszel. Melyik albumodra vagy a legbüszkébb?

Marco: - Mindegyikre büszke vagyok! Mindegyik valamilyen szempontból kiemelkedően fontos számomra és ajándékként tekintek rájuk. Gyermekkori álmomat váltottam valóra mindezzel. Az már csak hab a tortán, hogy együtt dolgozhatok más zenészekkel is. Legyenek ők énekesek, vagy más művészek, és legyen szó közös dalszerzésről, vagy produceri munkáról. A teljes kép részének lenni több, mint amit valaha elképzeltem.

 (A koncert Facebook eseményéhez katt a képre!)

Sebők Tamás

A Zene-Világ-Zene koncertsorozat februári előadásán az osztrák származású énekes- dalszerző, gitáros, „tiszteletbeli magyar” blueszenész, Ripoff Raskolnikov füstös folkos és bluesos zenei világa járja be a szentesi Hangversenyközpont előadótermét.

Értelmiségi családba született Ludwig (Lutz) Knoglinger néven Linzben. Érdeklődése hamar a zene irányába fordult, közel állt a szívéhez a hippimozgalom, ezért az érettségi után, 18 éves korában nekivágott a világnak, utcazenészként járta az európai országokat, később az Egyesült Államokba is eljutott. A kezdeti európai népzenék iránti rajongása hamar a blues irányába fordult, Jimi Hendrix, Rolling Stones, Bob Dylan, Tom Waits Muddy Waters is hatást gyakoroltak rá a folk zene mellett.

Igen erőteljes költői, illetve zenei kifejezésekkel bíró dalai egyszerű témákból táplálkoznak, az élet, a mindennapok olyan kérdéseit fogalmazzák meg, mint a régi szerelmek, a fájdalom, a magány, életéhség, vagy a halálfélelem.

Dalait angol nyelven írja, ezek mellett beszél németül franciául és magyarul is. Szuverén szellemiségű, egyedi művészeti életpályájáért 2010-ben megkapta a Párhuzamos Kultúráért díjat. Osztrák zenekarával érkezett első ízben Magyarországra 1987-ben. Itthon értő közönségre talált zenéje, és ezek után egy interjúban fogalmazta meg számunkra igen szívmelengető mondatát: „lélekben leginkább magyar vagyok…” A hazai zenei életbe való bekapcsolódása után olyan zenészekkel hozta össze a sors, mint a Quimby két vezéregyénisége, Kiss Tibor és Varga Liviusz, de a blues hazai nagyköveteivel, Pribojszki Mátyással és Little G. Weevillel is sokszor megosztotta már a színpadot, sőt előbbivel közös lemezt is készített.

A blues zenét a legtágabb értelmében veszi. Fekete gyökerű, de vérbeli közép-európai bluest játszik, a Bob Dylan és Tom Waits által képviselt irányvonalat követi. Szólózenészként, a Ripoff Raskolnikov Banddel, valamint a Tom Waits dalokat feldolgozó zenekarával, a Braindogs-zal a teljes országot körbejárta már. Február 9-én a együttesével Szentesre hozza el különleges zenéjét, melyet 19 órától a Hangversenyközpontban hallgathatnak meg az érdeklődők.

Sebők Tamás

Ozone Mama looks back to a history of more than a decade now, but after a long period of experimentation, they’ve put themselves on the map of rock music with their debut record ‘The Starship Has Landed’ in 2012. And with this landing, they arrived in such a way that won them the ‘Newcomer of the Year’ category of the Fonogram – Hungarian Music Awards, sometimes dubbed as “the Hungarian Grammy”.

Not giving a damn about the expectations of the Hungarian pop industry, they started playing authentic American sounding rock music with lyrics of the genre’s native language, English. Their musical world has its roots in the melodic rock of the ‘60s and ‘70s, but also evokes direct influences of the Golden Age of Rock and Roll, such as country, blues, gospel, and psychedelia. The band has always mixed these sources into a whole, with exceptional taste, class and coherence. In 2013 they released their ‘Freedom’ EP, and 2015 saw the release of their second album, ‘Sonic Glory’, which also won a Fonogram Award for Best Hard Rock/Metal Album of the Year. Through the years the band became ever so professional, with an impression of being fully ready for an international career, an opinion also shared by several Hungarian music industry experts. Between the release of records, they are constantly touring, gigging, and - not sparing time, money and energy – building their friendships and connections abroad. In Hungary they have played as opening act for Airbourne, The Darkness, and Monster Magnet, and already plowed stages in Western-Europe, Canada and the U.S.A.

I’d also like to mention that Ozone Mama is one of the few bands these days, who with their perseverance, cohesion and humbleness, keep going forward on Rock ‘n’ Roll’s Stairway (which, contrary to popular belief, doesn’t always go to Heaven), so I would definitely set them as an example for all newcomer bands, regardless of what genre they are playing. As we know, keeping up the hard work brings its fruit: Arnold Schwarzenegger wrote it in connection with bodybuilding, as Steve Jobs did in the field of business management, and Ozone Mama could write as well about the international success of a small Hungarian rock band. And now, thanks to this systematic, brick-by-brick career buliding of the past years, the band got signed to the California-based Ripple Music record company, specialized in releasing heavy classic/vintage/americana rock music.
So nothing stands in the way of the starship, which took off in 2012, to switch its sonic orbit to supersonic, obeying the Calling of the Cosmos.

The new dose of songs on ‘Cosmos Calling’ is the kind of album you would expect from Ozone Mama, but at the same time it’s way more than that. Of course, at the end of 2017, when they served an appetizer single titled ‘High Ride’, and I listened to it at least twenty-many times right away, I already suspected that something great is in the making.

And I mean, something even greater than what we are used to hearing from the band. With this record, OM expanded the colorful and rich Southern rock heritage, and incorporated elements that weren’t present in it before.

The release of the album was endorsed by the Hungarian Cultural Fund, which made it possible for the band to dream big in relation to the studio recording and mixing-mastering phases: American sound engineers worked on Cosmos Calling’s final form, and their expertise is very evidently audible from the first measure to the very end of the record.

‘Evil Ways’, the album’s intro opens with some oriental mystique atmosphere reminiscent of the late 60’s popular music icons, with the only downside that it’s a bit too short.

In contrast, the next one, ‘Straight On Till Morning Light’ brings back the beautiful traditional blues of traveling hippies, which is not a coincidence at all. The main songwriter of the group, Andy Gábor dedicated the song to the memory of Southern rock legend Gregg Allman, who passed away last year. Allman’s personality and music has been a tremendous inspiration for him, and by luck, had the pleasure of seeing Gregg play at the Laid Back Festival, Atlanta in 2016 October  - which turned out to be the last show he ever played. Thus, this experience became even more spiritual and personal for Andy.

The second song leaked to the public in December, ‘Doppelganger’ follows the same path after an opening which may bring Black Sabbath to mind. The already mentioned ‘High Ride’ is a magnificent and very catchy song at the same time. ‘Feel So Alive’ is the first number of the album that goes from melodic hooks to the territory of heavy riffing and chanting vocal lines, showing us another one of the band’s many faces, including another sweeping chorus by the unmistakable voice of singer Marci Székely. Next up, ‘Shout At The Sky’ and the title song ‘Cosmos Calling’ cuts back the tempo, but not in a bad sense of course – in fact, these two are my personal favourites on the record. Then, with ‘Freedom Fighters’ the guys pull up the BPM and crank the volume once again, only to keep us on our toes with the complex and refined rhythmic patterns of ‘Cold Light Of Day’. The following number, ‘The Alchemist’ brings us back to more spiritual themes. An interesting behind-the-scenes fact regarding this song is that the lyrics were written by a very good American friend of the band, Sam Presley III, who is also the leader of the Rival Sons fan club in the U.S.

With the closing ‘Moon Pilot’ we can really feel the Calling of the Cosmos, and towards the end of the song, also the rocket named Ozone Mama, which takes us there.

Akos Kiss, Bence Borbas

Jelenleg is a 2015-ben megjelent – a hazai és a nemzetközi sajtóban is nagyon pozitív értékelést kapott – Mother Of Illusion c. lemezének folytatásán dolgozik hazánk egyik vezető garázsrock csapata, a The Trousers. Az Invisible Darkness címre keresztelt ötödik korong valamikor a tavasz folyamán fog elkészülni, azonban Kőváry Zoliéktól máris kaptunk egy kis ízelítőt, mégpedig a You Got Me Rollin’ című dal formájában. 

A zenekar vezetője elmondta, a közelmúlt koncertjei során kiderült, rögtön óriási kedvenc lett Motown-os ritmusokkal, erőteljes hard rock riffeléssel megspékelt új dal. A frontember hozzátette, az előzetes visszajelzések alapján az egyik legjobban megszólaló Trousers anyag készül jelenleg, melynek kiadásról még nem döntött a csapat, ugyanis a bandával kapcsolatban álló német AllRooms Booking Agency vezetője, Stefan Schumacher jelenleg német kiadót keres a Trousersnek.

The Trousers – You Got me Rollin’ (2018)

A You Got me Rollin’ a tehát a zenekar koncertrepertoárjában is helyet kapott, így már a legközelebbi koncerten, február 9-én bárki hallhatja élőben is a budapesti Robotban, ahol a tervek szerint több új dal is megszólal majd. A zenekar ezen az estén a korábbi The Trousers basszusgitáros, Iliás Ádám vezette Turn Signals-szal, és az egyik legjelentősebb cseh punk R’N’R bandával, a Degradace-vel osztja meg a színpadot. Az esemény a tavaly elkezdett Budapest Rock City koncertsorozat következő része, melynek egyik legfőbb célja, hogy igazi, kompromisszummentes, élő rock and roll szóljon egész este, kiváló hazai és külföldi zenekarok jóvoltából.

(A koncert Facebook eseményéhez katt a képre!)

I  WEB  I   I  YOUTUBE  I   I  SOUNDCLOUD  I   I INSTAGTRAM  I

A Thulsa Doom Booking meghívására, és pszichedelikus stoner szerelmeseinek legnagyobb örömére, február 23-án Budapestre látogat a több mint 10 éve aktív zágrábi Stonebride, hogy koszos, rommá fuzzolt riffjeivel, és túlvilági elszállásaival az űrbe repítse a megjelenteket. Hazai részről a jól ismert kőbányai stoner/drive rock-ot játszó Burning Full Throttle csapata, valamint az új albumán dolgozó doom/sludge banda, a Her Highness támogatja a horvátokat.

Stonebride

A srácok zenéje igen eklektikus. A heavy rock és doom-os feszes erős riffek adják az alapot, de némi alternatív, pszichedelikus rock és blues és prog-rock is befigyel. A csapat 2005-ben alakult a horvát fővárosban. Azóta 6 kiadvánnyal jelentkeztek, legutóbb a 2014-es Heavy Envelope-pal zúzták szét a kíváncsi füleket. 

Burning Full Throttle

Hazai vonalon egyrészről Mundi Csabiék támogatják a zágrábi csapatot. A BFT az elmúlt időszakban a stílus egyik zászlóshajójává nőtte ki magát.  Két megjelent lemezük remek kritikákat kapott a hazai szaksajtóban. KEresve sem találnák jobb csapatot ehhez a bulihoz.

Her Highness

A vecsési Her Highness már közel 4 éve tolja a drum & bass-t, persze szigorúan a hangszerek tekintetben értve ezt. A duóra akár a hazai Royal Blood-ként is tekinthetnénk a zenei elgondolásukat tekintve. A srácok eddig egy kislemezt és egy single-t mutattak be, de hamarosan albummal jelentkeznek.

Facebook esemény itt!

Az ostravai punk-R’N’R csapat, a Degradace közel két évtizedes fennállása óta Csehország egyik legsikeresebb formációjává nőtte ki magát. A srácok amellett, hogy a punk színtér legnagyobb ikonjaival zenéltek egy színpadon 5 nagylemezzel is büszkélkedhetnek. A zenekar február 9-én Budapesten is fellép méghozzá a Trousers és a Turn Signals társaságában. A koncertnek a Robot klub ad otthont. A zenekar vezetőjével, Rudee-val beszélgettünk a hétköznapokról.

OTRNR: - Szia Rudee! Köszönjük, hogy időt szakítasz ránk! Térjünk vissza egy kicsit a kezdetekhez, hogyan alakult meg a Degradace?

Rudee: - Én is köszönöm a lehetőséget! Nos, valamikor ’97 – ’98 környékén ismertem meg az ex-énekesünket, Sidet. Tizenhárom, tizennégy évesek voltunk, és az akkori tinik körében népszerű zenéket hallgattuk, mint az Offspring, vagy a Green Day. Nem sokkal utána valaki megmutatta nekünk a Sex Pistols-t. Na ott és akkor elvesztünk, megváltozott az életünk! Elhatároztuk, hogy zenekart alapítunk. Meg is tettük az első lépéseket, megvettük az első gitárunkat stb. Később találkoztam egy rendőrsapkás gyerekkel a suliban. Mindig szájharmonikázott az ebédszünetben és kajára gyűjtött. Egy kicsit őrültnek tűnt. Pont olyannak, aki kellett a zenekarunkba! Ő volt Tommy. Akkor dobolt, 2007 óta gitározik. Dob híján kannákon és hordókon gyakoroltunk, és próbáltuk megírni az első dalainkat. Nagyon jó időszak volt, sokat szórakoztunk. Az első koncertünk 1999. november 13-án volt Havirovban. Őrült koncert volt. Nem tudtunk játszani a hangszereinken, de a közönség (a barátaink) teljesen megőrültek, törtek zúztak. Mi voltunk az utolsó banda, aki abban a klubban játszott, nem sokkal a fellépésünk után bezárt a hely. De a mi történetünk kezdetét vette…

OTRNR: - Hogyan mutatnád be a stílusotokat?     

Rudee: - Úgy írnám le, mint Punk ’N’ Roll. Tök egyszerű: szeretjük a punkot és a rock & rollt. Sosem voltunk csak egy szimpla punk banda. Mindig is szerettünk sokféle dolgot: a punk rockot, hard rockot, a 60-as évek zenekarait, a new wave cuccokat részemről még a reggae-t is. Zeneileg mindig nyitottak voltunk, de igen, a punk zenét szeretjük a legjobban. Főleg a nagyöregeket: Iggy, Ramones, NY Dolls, Thunders, Pistols, Clash stb.

OTRNR: -  2016-ban jelent meg a legutolsó albumotok a PHR Records gondozásában. Decemberben egy digitális válogatás albummal is előrukkoltatok, mely a zenekar 18 évét örökíti meg. Terveztek új lemezt készíteni?

Rudee: - Jelenleg nem tervezzük új album készítését. A válogatás lemezen három vadi új dal van és tervezzük, hogy készítünk egy kislemezt is angol szöveggel. Lesznek új anyagok, csak még azt nem tudjuk, hogy mikor. Jelenleg a koncertekre fókuszálunk és majd meglátjuk, mi lesz, amikor eszünkbe jut valami jó ötlet.

OTRNR: - Ha jól tudom, volt nemrégiben egy tagcserétek is. Mesélsz erről nekünk valamit?

Rudee: - Én és Tommy vagyunk az alapító tagok. Decemberben távozott a gitárosunk, Blinky, aki hosszú ideig zenélt velünk. Elfáradt, és már nem akart utazni és koncertezni velünk. Úriember volt, mert korábban bejelentette távozását és segített nekünk addig, amíg találtunk egy másik gitárost. Természetesen továbbra is jó barátok vagyunk, és biztos vagyok benne, hogy lesznek még közös dolgaink a jövőben. Az új gitárosunk Alec Munro. Ő eredetileg skót, de már 6-7 éve Csehországban él. Hosszú ideje ismerjük egymást, sok sört elpusztítottunk már vele. Nagyon jó fej a srác, van humorérzéke. Ő volt az első, aki eszembe jutott, mikor elkezdtünk gitárost keresni. Szereti a Degradace-ét, és egy hét alatt betanult 12 dalt, szóval készen állunk! Úgy érzem, hogy ezzel új elemeket is hoztunk a zenénkbe, amit Budapesten meghallgathattok!

OTRNR: - A legtöbb dalotok cseh nyelven íródik. Hogy tudtok érvényesülni külföldön?

Rudee: - Ez egyfajta kihívás számunkra. A recept általában az, hogy a zenekar angolul ír szöveget és külföldön is érvényesül. Rettentő nehéz feladat Csehországon kívül cseh nyelvű dalokkal fellépni, de nagy elismerés az nekünk, ha egy külföldi buli után odajönnek hozzánk a közönségből, és megdicsérnek, vagy vásárolnak egy lemezt. Persze sokan mondják, hogy „rendben van, de sokkal jobb lenne angol szöveggel”. Ezt megértem. Ezért is szeretnénk néhány dalunkat angolul rögzíteni a jövőben, de a dalszövegeket ezen túl is cseh nyelven írjuk. Csak szeretnénk néhány régi dalunkat angolul is kiadni.

OTRNR: - Melyik volt a legemlékezetesebb koncerted?

Rudee: - Rohadt nehéz egyet kiemelni! Nem is tudom, talán amikor 2003-ben először nyitottunk a G.B.H. előtt Prágában. 18 évesek voltunk és egy álmunk vált valóra. A UK. Subs-szal közös koncertünk is óriási volt. A példaképeinkkel együtt játszani mindig jó. Kivéve a Richie Ramone koncertet. Három éve Prágában nyitottunk neki, amikor a fantasztikus Lester Greenowski-val turnézott együtt. Richie teljesen normális volt, de a basszusgitárosa, Clare és a másik srác a zenekarból elég faszfej módon viselkedett velünk. A színpadon a tömeg előtt vitatkoztam velük. Vicces volt. De annak a koncertnek is volt jó oldala, Lester és mi barátok lettünk.

OTRNR: - Mi minden idők Top 5 punk albuma?

Rudee: - Sírba viszel ezekkel a nehéz kérdésekkel! Top100-at kéne mondanom! (nevet) Stooges - Fun House, The Clash - London Calling (vagy a Sandinista!), Johnny Thunders & The Heartbreakers - L.A.M.F., Ramones - End Of The Century (de igazából az összes Ramones albumot szeretem ), Sex Pistols - Nevermind The Bollocks... ezek mindig örök kedvenceim lesznek. De mi a helyzet a Rolling Stones-szal, az MC5-val, Peter Perrett & The Only Ones-szal, a Hanoi Rocks-szal, a Mötley Crüe-vel, a Generation X-szel, vagy Richard Hell-el? Úristen! Mennyi remek album van!

OTRNR: - Mit jelent számodra a punk stílus?

Rudee: - A punk zene a szabadság! Tudom, hogy ez csak egy klisé, de ez így van! Ahogy a Chelsea írja valamelyik dalában, „Be what you want to be!”… ilyen egyszerű! A punk egy végtelen dolog. Hallgasd meg a London Calling-ot, vagy a Never Mind The Bolloks-t. Közel 40 éves lemezek és ma is friss és új. A punk nem csupán a zenéről szól, hanem attitűd is, egy életstílus. Számomra ez jelent mindent!  

Sebők Tamás

The Ostrava based punk-R’N’R group Degradace has become one of the most dominant czech punk groups today. The guys have already shared the stage with huge names of the genre and after nearly two decades they count 5 albums as well. Degradace will perform in Budapest with Trousers and Turn Signals on the 9th of February at Robot Club. We were talking about the band’s life with the  frontman, Rudee.

OTRNR: - Hey Rudee Thanks for your time! So! Let’s talk a little bit about the beginnings! How did you form Degradace?

Rudee: - Thank you too, it´s my pleasure. So I met our ex-singer Sid in 1997 or 1998, we were only thirteen or fourteen years old and we were listening to that teenage popular music like Green Day and Offspring. Then somebody introduced Sex Pistols to us. And from that point we were lost.  A life changed. :) We tried to do our first steps, bought our first guitars etc.  Later I met at school one guy with a police cap who played on harmonica during the lunch breaks at school to earn some money for a lunch. He was a little bit crazy which seemed to be good for the band. I asked him to join us. He agreed, his name was Tommy. Back then he played on drums, since  I think 2007 he´s been on guitar. We started to rehearse with cans and barrels instead of drums and tried to write our first songs. We had a lot of fun. Our first gig was in Havirov, Czech republic, on 13th November 1999 although under a different name. We started using the name Degradace few months later. It was a crazy gig, we couldn´t play our instruments, had no skills, nothing, people in the audience (our friends) were going wild, they ripped the carpettes and stuff like this. We were the last band which played in this club, shortly after our show they closed but our story had begun.

OTRNR: - How could you describe or chategorize your music?

Rudee: - We describe our music as punk´n´roll. It´s simple because we love punk and rock & roll music. :) We weren´t always just a punk band. We always liked lots of stuff, punk rock, hard rock, 60´s bands, new wave, or in my case even reggae music. We were always musically open but yes, punk is what we love the most :) Especially the old guys like Iggy, Ramones, NY Dolls, Thunders, Pistols, Clash etc. 

OTRNR: - Your last album was released in 2016 via PHR Records. Last december you also came out with a digital compilation stuff which eternized the band’s 18 years. Are there any plans for a new one?  

Rudee: - We have no plans for the album yet. On that compilation there are three brand new tracks and we plan to make one single in English soon. There will new material from us for sure but now we don´t know when. We´ll play the gigs now and will see what happens and if some new ideas will come to our heads.

OTRNR: - If I’m right, you had a change in the band’s lineup. Could you tell us something about that?

Rudee: - Me and Tommy, we are the only original members in the band. In december our long time guitarist Blinky left the band. He didn´t want to play the gigs and travel with the band. He was little bit tired of it. He was real gentleman and he prepared us for this change so we had enough time to find a new guitarist. We´re still good friends and I think we can cooperate in the future. Anyway, we have a new member, his name is Alec Munro, he´s from Scotland but he´s been living in Czech republic for maybe 6-7 years. We have known each other for a long time, we hang out together a lot, drank a lots of beer. He´s a great guy with great sense of humour so he was the first who came to my mind when I was thinking about our next guitarst. He likes Degradace so he agreed and during the one week he learned twelve songs so we were ready to rock! I think he also brought new elements into the band and I think it sounds great now. You can hear it soon in Budapest! ;)

OTRNR: - Most of your songs had been written with Czech lyrics. How hard was it to prevail abroad with it? What do you think about that?

Rudee: - It´s something like a challenge for us. You know it´s easier for the bands to sing in English and play abroad. You have to try harder when you play outside of Czech Republic with Czech lyrics. It´s definitely harder but it´s a bigger victory for us if someone comes to us and says that he liked our show or he buys a record. Of course some people says: „it´s great but with english lyrics it´ll be better,” I can understand that. And that´s why we want to record a few songs in english in the future but we´ll still do the lyrics mainly in czech. We just want to turn a few of our old songs into english versions. That´s our next step.

OTRNR: - Which was the most memorable concert in your career?

Rudee: - It´s very hard to choose only one. I don´t know, one great gig was when we supported GBH for the first time in Prague in 2003, we were eighteen years old guys and it was like a dream for us. Gigs with UK Subs were also fantastic. Playing with all of our heroes is always fantastic. Except of Richie Ramone, haha. We supported him three years ago in Prague on his european tour with Lester Greenowski. Richie was okay but his female bassplayer Clare and the other guy from the band were awful, they treated us like shit. I had an argument with them right on stage in front of the crowd waiting for their gig. Haha it was fun. But the good thing about that show was that we met Lester and we became friends.

OTRNR: - What are the Top 5 punk albums for you?

Rudee: - Another difficult question. It should be Top 100 at least. :D Stooges - Fun House, The Clash - London Calling (or Sandinista!), Johnny Thunders & The Heartbreakers - L.A.M.F., Ramones - End Of The Century (but I love all the Ramones albums ), Sex Pistols - Nevermind The Bollocks...these are probably my all time favourites. What about the Rolling Stones, MC5, Peter Perrett & The Only Ones, Hanoi Rocks, Mötley Crüe, Generation X, Richard Hell and tons of other bands? Jesus, there are so many great bands and albums...

OTRNR: - What does punk music mean to you?

Rudee: - Punk music is freedom. I know it´s a cliché but that´s what it is. As Chelsea sings in one of their songs: "Be what you want to be." Simple as that. :) Punk is a timeless thing, listen to  London Calling or Nevermind The Bollocks. These records are 40 years old and still sound fresh and new. Punk is not only about music it´s an attitude, it´s a life style, it´s everything to me!

Az Ozone Mama-bár több, mint egy évtizedes múltra tekint vissza- de egy hosszú kísérleti korszak után az első, 2012-ben megjelent „The Starship Has Landed” című lemezükkel kerültek fel a hazai rockzene térképére. Ezzel a landolással viszont úgy érkeztek meg, hogy behúzták a „magyar Grammyt”, a Fonogram díját (Az Év Felfedezettje), majd fittyet hányva a hazai könnyűzenei „viszonyokra”, elkezdtek autentikus amerikai muzsikát játszani angol nyelven. Az ő zenei világuk egyértelműen a ’60-as és ’70-es évek dallamos rockja, amelybe akarva akaratlanul, de értelemszerűen tetten érhetőek a rockzenei (h)őskorszak olyan direkt hatásai, mint a country, a blues, a gospel és a pszichedelia, de ezeket a forrásokat mindig nagyon ízlésesen és arányosan keverték koherens egésszé. A 2013-as EP (Freedom) és a 2015-ös következő sorlemez (Sonic Glory, 2015, szintén Fonogram-díjas lett) mind egy egyre inkább kiforrott zenekar képét mutatta: olyannyira, hogy számos haza zenei szakember jegyezte meg velük kapcsolatban azt, hogy az ő helyük leginkább külföldön lenne. A lemezmegjelenések közti folyamatos turnék kapcsán az Ozone Mama- nem kevés idő, pénz és energia ráfordítással- el is kezdte kiépíteni a külföldi kapcsolatokat. Itthon játszottak az Airbourne, a The Darkness és a Monster Magnet társaságában, és koptatták a színpadokat Nyugat Európában, Kanadában és az Egyesült Államokban is.

Zárójelben megjegyezném, hogy kevés olyan zenekar van manapság aki ki-és összetartóan, lépésről lépésre, alázattal halad előre a rock’n’ roll lépcsőfokain (ami a közhiedelemmel ellentétben nem feltétlenül a Mennybe vezet) , de az OM éppen ezt a szerény létszámú tábort erősíti: ezért -műfaj függetlenül- minden hazai induló zenekarnak példaként állítanám őket. Már csak azért is, mert a kitartó munka meghozza a gyümölcsét: Arnold Schwarzenegger leírta ezt a testépítés kapcsán, Steve Jobs a cégépítés ürügyén, az Ozone Mama pedig a kis magyar rockzenekar nemeztközi sikerei miatt írhatna erről. Az évekig tartó koncepciózus építkezésnek köszönhetően ugyanis a Kaliforniában székelő kiadó, a Ripple Music szerződtette le őket…így pedig már semmi akadálya, hogy a 2012 ben leszállt űrhajó a koszmosz hívásának engedelmeskedve újra szónikus pályágörbéjét szuperszónikusra cserélje.

A Cosmos Calling című dalcsokor pont olyan lemez, mint amilyenre egy ember az Ozone Mamától számít, de mégis egy kicsit több annál. Persze már a 2017 év végén az „aperitífként” felszolgált High Ride című kislemeznél sejtettem – mikor nekifutásból alsó hangon huszon-sokszor hallgattam meg a dalt- hogy itt valami nagy dolog van készülőben.

Mármint annál is nagyobb, mint amit eddig megszoktunk. Az OM ezzel a lemezzel nagyon szélesre tárta-az egyébként nagyon sokszínű és gazdag- southern rock hagyományt, és azt is beledolgozta, ami eddig hiányzott.

Az Ozone Mama lemezfelvételeit és külföldi koncertjeit (legutóbb a már új dalokat is bemutató 2017-es őszi turnét) is több ízben támogatta a Nemzeti Kulturális Alap. Részben a támogatás tényének is köszönhető, hogy már a lemezfelvétel és a keverés relációjában kicsit merészebben gondolkozzon a zenekar: magyar és amerikai hangtechnikai szakemberek dolgoztak együtt a Cosmos Calling végső formáján, és az a helyzet, hogy ez az első taktustól hallatszik is.

Az alig egy perces nyitány, az Evil Ways a kései 60as években nagyon népszerű keleti misztikával nyitja a lemezt -ennek a dalnak- vagy inkább intronak-  az az egyetlen baja, hogy túl rövid.

A Straight On Till Morning Light viszont a hippis-utazós bluesok legszebb hagyományait eleveníti fel, ami nem véletlen. A csapat dalszerzője, Gábor Andris a tavaly tavasszal elhunyt southern rock legenda emlékének, Gregg Allmannak dedikálta a dalt. A mellett, hogy Allmann személye és zenei munkássága egy óriási inspiráció a Andrisnak (erről egyébként nálunk is megjelent egy vendégposzt, amely ITT olvasható) , egy véletlen egybeesésnek köszönhetően Andris 2016 októberében az atlantai  Laid Black Festival színpadán láthatta az southern rock pápáját- és mint kiderült, ez volt az utolsó koncertje is. Így ez az élmény óhatatlanul is nagyon spirituálissá és személyessé vált.

A már decemberben megjelent második kiszivárgott dal a lemezről,a  Doppelganger pedig egy nagyon finoman Black Sabbathos nyitás után ugyanezt a vonalat folytatja. A High Ride-ot már említetttük, zseniális, magával ragadó dal. A Feel So Alive a lemez első olyan tétele, amely a dallamos vonalról kicsit átnyargal a keményebb riffek és a kántálós énekre, megmutatva a zenekar sokadik arcát-tegyük hozzá, hogy azért a nagyívű refrén Székely Marci utánozhatatlan orgánumával itt sem maradhatott ki. A Shout The Sky és a címadó Cosmos Calling inkább visszavesz a tempóból, de egyáltalán nem rossz értelemben- nekem ez a két dal a személyes kedvencem a lemezről. A Freedom Fightersnél aztán újra feltekerik a srácok a „BPM”-et és a „volumét”, hogy a Cold Light of Day zaklatott ritmusaival összezavarjon minket. Aztán újra megjelenik egy kicsit spirituálisabb téma, a The Alchemist lehetne az Alkimista Balladája is, ha ez a lemez magyar nyelvű lenne. Érdekes kulisszatitok a dallal kapcsolatban, hogy a szövegét a zenekar egy nagyon kedves amerikai barátja, Sam Presley III írta, aki a Rival Sons amerikai rajongói klubjának vezetője.

A záró Moon Pilot során igazán érezzük a kozmosz hívását-és a szám vége felé a Ozone Mama nevű rakétát is, ami eljuttat minket oda.

Fazekas Richi , a rockandchili #gasztrocker azt írta a Sorsfordító Korongok rovatunkban, hogy számára azért sorsfordító az Ozone Mama, mert visszaadta a hitét a magyar bandákkal kapcsolatban…és az a helyzet, hogy nincs ezzel egyedül.

Lemezbemutató koncert február 17.-én az A38-on. 

Kiss Ákos

Fotó: LinaPhotography

Két dolog örök: a rock and roll, és az evés. Fazekas Richi, - vagy ahogy sokan az online világban ismerik: Rockandchili #gasztrocker - az egyik legeredetibb hangvételű hazai blogot vezeti, ahol otthoni főzőcske tapasztalatait zenei utazásokkal fűszerezi...vagy fordítva. E mellett igazi koncertre járó arc, egy igazi eltökélt zenerajongó (tudjátok, az a fajta, aki akár országhatárokat is  átlép egy-egy kedvencért, és aki fizetni szokott a koncertjegyekért mega  merch cuccokért). A Sorsfordító Korongok történetében szinte minden felkért zenész/zenei szakember kevesellte a 10 lemezt, mindenki sokat rágódott rajta, mit hagyjon bent, és mit húzzon ki. Nem volt ez másként Richivel sem, ő egy igazán személyes megszólítással kezdi cikkét: