A 2017. tavaszán elhunyt legendás Gregg Allman emlékére írt 'Straight On Till Morning Light' című dallal indul az Ozone Mama január 19-én megjelent 'Cosmos Calling' című albuma. A kétszeres Fonogram-díjas rockerek a folytatásban is egy hamisítatlan amerikai hangzású, a hetvenes éveket idéző, az eddigieknél pszichedelikusabb és változatosabb hangszerelésű lemezen vezetik végig a hallgatót.
A Székely Márton (ének), Gábor András (gitár), Dobos Gergely (basszusgitár) és Gulyás Máté (dobok) alkotta négyest a felvételek során Lukács László egészítette ki billentyűs hangszereken. A dalok rögzítéséért Garcia Szabolcs hangmérnök (Reamp Studio - Anna & the Barbies, Mystery Gang), a mixért a New York állambeli Michael Rich (Karma Studio East - Jay Buchanan, Anthrax), a masterért pedig a wisconsin-i Justin Perkins (Mystery Room Mastering - CJ Ramone And The Manges, Smoking Popes) felelt.
Az anyag a kaliforniai Ripple Music (Mothership, Wo Fat) gondozásában látott napvilágot és mostantól az összes jól ismert digitális platformon elérhető. Aki fizikai formában is szeretné a kezébe venni a lemezt, a kiadó európai terjesztőinél, illetve február 17-én Budapesten, az A38 Hajón tartandó lemezbemutató koncerten szerezheti be:
Az Öröm a zene tehetségkutató sorozat részeként 2018-ban is meghirdetésre kerül a Dobbantó zenei tehetségkutató fesztivál a szarvasi Granárium Zebra Club színpadán a hangszeres zenét játszó előadóknak. A nagy múltú klub versenyei számos zenekar számára jelentettek ugródeszkát. Nálunk kezdte bontogatni szárnyait az Ektomorf, a Magna Cum Laude, a Fatal Error, a Mongooz and the Magnet és a The Luckies, hogy csak néhány nevet említsünk azok közül a zenekarok közül, melyek a klubban zajló tehetségkutatóknak a színvonalát egyre feljebb és feljebb emelték. Tavalyi nyertesünk az AŽUR zenekar pedig az 2017-es Öröm a zene tehetségkutató verseny országos döntőjét is megnyerte.
Indulási feltételek:
csak saját szerzeményekkel, amelyek szövege, ha angol nyelvű a versenynapokon magyarra fordított változatát a zsűri számára kérjük csatolni
stílusirányzatokat nem szabunk meg, egyetlen kikötése van a produkciónak, hogy hangszeres legyen
a zenekarok nem rendelkezhetnek kiadók által terjesztett hanghordozóval (kivétel a szerzői kiadás)
A jelentkezés 2018. január 10-én indul és 2018. február 28-ig tart. A jelentkezési lap a klub honlapjáról tölthető le: www.zebraclub.hu és a dobbanto2@gmail.com email címre kell vissza küldeni.
Nevezési díj nincs!
A verseny menetrendje:
A beérkezett nevezésekből 15 zenekar 3 elődöntőn keresztül versenyzik a döntőig. Elődöntőnként egy zenekar 15-20 perces műsorral mutatkozhat meg a színpadon.
Az elődöntők 1. és 2. helyezettjei automatikusan a döntő szereplői lesznek.
A döntőben 6 zenekar versenyzik majd. A sorozat a szarvasi Granárium Zebra Clubban zajlik. A verseny 2018. március 16-án indul.
Fesztivál fellépési lehetőség hazai fesztiválokon (szervezés alatt). Az elmúlt évek helyezettjei eljutottak általunk a Rockmaraton, SZIN, Zorall Sörolimpia, arTúr, Alpárfeszt fesztiválokra, illetve a Gödör Klub és a Budapest Music Expo színpadára.
A győztes indulási jogot szerez az Öröm a zene tehetségkutató sorozat 2018-as döntőjében ahol a fődíj egy 1 millió forintos HANOSZ vásárlási utalvány és a Hangfoglaló Program által felajánlott induló zenekaros pályázat különdíja, amely 2 millió forint.
„Space Goat mother...” a többit már tudjátok! A Monster Magnet ászának, Dave Wyndorfnak a szavai jutottak először eszembe, mikor meghallgattam a minimal Bogart legújabb lemezét, a Space Goat-ot, ami decemberben jelent meg. És hogy mire is ez a furcsa szójáték? Egyszerű! Legalább annyira csípem a szegedi srácok anyagát, mint a Monster Magnet Powertrip c. lemezét.
Nah de akkor lássuk is ezt az instrumentális pszichedelikus stoner blues rock egyveleget! Jimi Hendrix Foxy Lady-jét idézi az albumot indító Stoned Centaur introja. A bekapcsolódó szájharmonika hatalmas lazaságot, füstös hangulatot kölcsönöz a dalnak. Tetszenek a témák, azok váltakozása. A srácok nem engedik, hogy beleunjon a hallgató a dalba, szépen fűzik fel egy szálra az egymást követő témákat. Imádom a gitárszólót és a hangzását is: recsegős fuzz! Respect!
A Slow Burn óriási pszichedelikkel indul, jól felvezeti a dalt az összjáték és a dallamvilág. Úgy érzem, kicsit későn jön a váltás, de amikor beköszön, akkor odaköszön rendesen és akkor óriási világot nyit meg a dal végére, amit viszont kicsit rövidnek érzek. Ettől függetlenül nagy kedvenc ez a dal is.
Egy fülbemászó és tempós gitárriffel indul a lemez harmadik dala, a Forest. Tetszik a riff, igazi ős-stoner világot idéz. Szintén csipázom, ahogy a tempó szépen visszaül, majd a végén jön a kiütés, és jön a katarzis! Egy koncerten könnyen közveszélyes lennék ennél a résznél!
A Seas ’n’ Mountains basszusfutamai elsőre Flea-t juttatták eszembe. Persze nem a vadállat Flea-t, ám meg is néztem egy pillanatra, hogy hogy keveredett ide egy RHCP nóta? Nagyon szépen duruzsol az a basszusgitár! A téma pedig igazán fülbemászó. Tetszik, hogy elég sokáig viszi a dalt a harmonikával párban, majd a végén érkezik a gitár is, hogy nyomatékosítson, és felhúzza a dalt. Egy igazi elszállós nóta. Tengereken és hegyeken túlra repít.
A The Guild Navigatort egy igazi örömzenélésnek érzem. Míg az előző daloknál érezhető volt egy-egy váz, vagy szerkezet, itt inkább egy óriási jam session-t érzek. Felszabadult, és ez nagyon pozitív számomra.
Ha már voltak tengerek és hegyek, akkor jöjjön a sivatag is. A Desert című dal elejében kerestem valamit. Valami furfangot… Aztán megérkezett! Körülbelül a dal felénél egyszer csak berobbant. Mintha megnyílt volna alattam a föld. Nem lövöm le a poént! Hallgassa meg szépen mindenki! Érdemes!
A lemezt záró Wormhole elég sötét, már-már túlvilági hullámvasútként jellemezhető. Érthetetlen ritmusok, zúzás, csillapodás, majd jöhet egy cunami a végére, hogy elsodorjon mindent és mindenkit.
A leadben már utaltam rá, hogy rettenetesen bejön ez a lemez. Egyrészt megmutatják a srácok, hogyan is lehet itthon összehozni egy jó instrumental zenekart. Nagyon értik ezt az egészet, jól összeszokott a csapat ez érezhető. Másrészről ott van a profizmus egytől-egyig minden tagban, ezt máshogy nem is lehetne csinálni. Engem elkápráztatott. Köszi srácok!
A keleti régió legdinamikusabban fejlődő összkultúrális rendezvénye, a debreceni Campus Fesztivál 2017-ben rekordszámú közönséget, 105 ezer látogatót vonzott a városba, és úgy tűnik ez a felfokozott érdeklődés még a fesztiválszezon után sem állt le, év végén háromszorosára emelkedett az elővételben megvásárolt 2018-as bérletek száma. Ez példátlan adat a 10 éves fesztivál működése során, főleg annak ismeretében, hogy a Campus eddig nem jelentkezett konkrét fellépők neveivel.
Ha visszatekintünk a jubileumi Campus elmúlt szezonjára, látható, hogy fesztivál a korábbiaknál is erősebb kulturális színezetet kapott, tizenhét helyszínen, két nagyszínpaddal, 252 zenei programmal, illetve további 300 nem zenei programmal várta a közönséget. Áprilisban nemzetközi szintű elismerésben részesült, a legkomolyabb európai minősítő szervezet, az EFFE (Europe for Festivals, Festivals for Europe) a legmagasabb szintű minősítést adta a debreceni rendezvénynek. A Campus az idei nézőcsúccsal bekerült az öt leglátogatottabb magyar könnyűzenei fesztivál közé, decemberben pedig felkerült a Google 2017-es keresési trendek toplistájára, „Az év eseményei” kategória tizedik helyére. Mi tavaly arról írtunk, hogy - bár nem kifejezetten egy rockfesztiválról beszélünk, de mégis, az öreg rockerek is megtalálhatják itt a számításukat.
„Az év végi bérletes akció értékesítése alapján elmondható, hogy már most nagy az érdeklődés a Campus Fesztivál iránt.” –összegezte Miklósvölgyi Péter fesztiváligazgató. „Nagy öröm számunkra, hogy ekkora bizalmat kapott a fesztivál a közönségtől. Az elmúlt évek statisztikáját összevetve háromszorosára emelkedett az elővételben eladott bérletek száma, úgy, hogy jelenleg még nem hoztuk nyilvánosságra a 2018-as közreműködők listáját.”
Miklósvölgyi Péter szerint a jubileumi siker jó alap a következő fesztivál megszervezéséhez. Idén is a minőségi program megszervezése a cél és fő szempont, hogy még jobb és komfortosabb legyen a Campus szolgáltatások terén.
„A 2018-as program szervezése már október óta zajlik, hamarosan nyilvánosságra kerülnek az első nevek.” – tette hozzá a főszervező.
Debrecen az ország turisztikai régióinak egyik központja, a fesztivál pedig az ország egyik legnagyobb nyári könnyűzenei eseménye. A Campus Fesztivál az elmúlt évekhez hasonlóan a Nagyerdei Stadionban és környékén egyedülálló infrastruktúrával várja majd a látogatókat 2018. július 18-tól 22-ig.
Süli András programigazgató egy korábbi interjúban azt mondta, hogy mindig van fejleszteni való a fesztiválon, például rock felhozatal terén bőven van mit fejleszteni. Kívánjuk, hogy ez sikerüljön idén.
A folyamatosan bővülő programkínálatot a fesztivál honlapján ITT tudjátok követni. Érdemes lesz!
A mai napon 74 éves Jimmy Page nemrégiben egy hosszabb terjedelmű interjút adott, ahol zenei karrierje mellett gitárjairól is sokat mesélt. Ebből válogattunk most össze nektek egy csokor választ.
„Egyszer láttam, amint Bruce Welch (The Shadows) arról nyilatkozott, hogy mit érzett, amikor meghallotta Buddy Holly Fender gitárját a ’The Chirping Crickets’ albumon. Én is ugyanazt éreztem a Fender gitárokkal kapcsolatban. Átkozottul szexi volt, ahogy a hot-rod színekben pompázott. Mint egy csodálatos szobrászati remekmű.”
„Később kaptam egy amerikai strato-t, bár azt el kell hogy mondjam, a gitárok akkortájt egyáltalán nem olyanok voltak, mint manapság. Az akkori strato-k korántsem hasonlítottak a mai darabokhoz. A 2008-as ’It Might Get Loud’ című filmben az első gitáromnak is egy strato-t titulálnak, de ez nem igaz, mert egy Grazioso volt az első elektromos darabom, de azt egy adott ponton le kellett tennem.”
„Ezek után jött a Yardbirds időszak és amikor Jeff Back Telecasterén játszottam. Jeff-et még akkor ismertem meg, amikor mindketten házi készítésű gitárokon játszottunk. Elég régen volt. Jeff művészeti iskolába ment. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy kifestette a Telecasterét. Amikor bekerültem a zenekarba nekem adta azt a Telecastert és ő egy sunburst Les Paul-on játszott. Az persze a Yardbirds gitárja volt és a magam szájízére akartam formálni, így én is átfestettem.”
„Mindezek ellenére magammal vittem azt a Telét, a Led Zeppelinbe is. Biztos sokan tudják, de azért elmondom, hogy a ’Led Zeppelin I.’-et azon vettük fel. Utána találkoztam Joe Walsh-al 1969-ben és mutatott nekem egy Les Pault. Szinte könyörgött, hogy vegyem meg. Addig azt gondoltam, hogy van egy nagyon jó, sikítós gitárom. Megírtam a ’Whole Lotta Love’-ot és nem igazán hozta az elképzeléseimet a Telecaster, így megvettem a Les Pault és a második albumot már azon játszottam fel. Megbeszéltünk érte egy jutányos árat. Nem akart lehúzni sem, de ajándékba sem akarta adni. Gyönyörű gitár volt és ő lett a #1. 1970-ben sajnos ellopták. Később a Gibson Custom Shop újból elkészítette, megtartva a hangszedők kombinációját és minden egyes apró részletet. A 2007-es londoni koncerten is használtam és mindmáig tudják, hogy az este legszebben szóló gitárja az volt.”
Ki ne emlékezne az ikonikus Stairway To Heaven-re és a legendás dupla nyakas Gibson EDS-1275-ös SG-re.
„Az egész gitárt a Stairway To Heaven ihlette. A dalban 12 húros és elektromos gitár is szerephez jut. Azt gondoltam, ha ezt élőben is elő szeretnénk adni, nincs mese, vennünk kell egy dupla nyakú gitárt. Ennyi a sztorija. Korábban csinált már hasonlót a Gibson, de ezt kimondottan az én kérésemre készítették. Hogy őszinte legyek, egy dolgot azért én sem tudok, mégpedig egyszerre játszani mindkét nyakon” – zárta humorosan a beszélgetést a Led Zeppelin legendája.
Az év azzal indult (vagy az előző azzal végződött?), hogy egy feltörekvő debreceni pszichedelikus garage-rock csapat, a Ljubljana megnyerte az Ígéretes Titánok oldalán az Év Dala 2017 szavazását. És bár nem ez volt az apropója, hogy a zenekar zenei agyát, a gitáros Budai Leventét megkérjük a saját sorsfordítóinak megírására, de lássuk be , ez a hír épp jókor lett időzítve ehhez a cikkhez.
Minden kétséget kizáróan kijelenthetem, hogy nagyon produktív évet zártunk. A vágyálmainkban szereplő óriási lépésektől még távol vagyunk, ám úgy gondolom, hogy 2017-ben azért lepakoltuk az első mérföldköveit ennek a – mondjuk ki – erősen egy zenei réteget összefogó blognak.
Az oldal struktúrája olyan közkedvelt rovatokkal stabilizálódott, mint a Sorsfordító korongok, a Kultikus albumok, vagy a Muzsikáló színészek. Ezeket a jövőben is szeretnénk életben tartani. Nagy megtiszteltetés volt számunkra, hogy idén klippremierekre is kaptunk felkérést, a Trousers live, és a Turn Signals bluegrass stílusú videóját nálunk tekinthettétek meg először. Továbbra is cél, hogy bemutassuk nektek a hazai és külföldi élet legjobb lemezeit, friss híreit, érdekességeit. Nagy öröm hogy ebben az évben csatlakozott csapatunkhoz Kiss Ákos, akinek ötleteivel tovább építkeztünk és fogunk a jövőben is. Köszönöm innen is hozzáállását és segítségét!
Ennyit átfogóan rólunk, és tekintsünk vissza globálisan erre az évre, hiszen igen eseménydúsra sikerült 2017.
FÜLBEVALÓ!
Kezdjük talán a legfontosabbakkal, a lemezekkel!
TOP 5 2017-es külföldi lemez szerintem:
Gary Clark Jr. – Live North America 2016 Warrior Soul – Back On The Lash J.D. SIMO – Rise & Shine Tedeschi Trucks Band - Live from the Fox Oakland Cheap Trick – We’re All Alright!
Kezdjük a külföldiekkel. Két live lemezt is beraktam a top5-ömbe. Nem sűrűn csinálok ilyet, de mind a kettő akkora hatás volt számomra. A Jimi Hendrix utódjaként is fémjelzett Gary Clark Jr. tavalyi hip-hop-os kiadványa után beköszönt ezzel az ordító blues rock anyaggal, a Tedeschi Trucks Band pedig annyira egyedi és lehengerlő, hogy szinte mindig vágyik az ember hogy felcsendüljön valahol. A fiatal blues-rock tehetség J.D. SIMO egy 21. századi gitárcentrikus anyaggal jelentkezett. Kicsit talán szokatlan dolognak tűnhet a Rise & Shine, azonban nálam nagyon beütött. A két nagyágyút hagytam a végére. A Warrior Soul új lemezét még csak párszor hallgattam, hiszen 3 hete jelent meg, azonban meg kell hagyni Kory Clarke megkopott hangja ellenére is nagyon húz a 90-es évek egyik elfeledett csapatának új anyaga. A Cheap Trick valósággal földbe döngölt a We’re All Allright-tal. Nagyon egységes, mégis változatos RNR anyag. Vitte is az aranyérmet.
TOP 5 2017-es hazai lemez szerintem:
Turn Signals – Duck and Cover C.A.F.B. – CAFB 2017 Amberjack – Storm Peter Kovary & the Royal Rebels – Halfway Till Morning ARON’s Land Cargo Co. – Cracks & Scratches
A hazai vonalra térve az első benyomásom az, hogy rendkívül erős volt az idei év. A Turn Signals debutáló albuma nagyon színesre sikerült. A CAFB megmutatta, hogy 2017-ben is van még punk rock. Az Amberjack szintén idén adta ki debütáló lemezét, ami nálam bronzérmet kapott. Mindent beleadtak a srácok, ennek meg is lett az eredménye. Kőváry Petiék egy időgépbe ültettek és visszarepültem a 60-as 70-es évekbe a Halfway Till Morning-ot hallgatva. 2016-os összesítőmben abszolút TOP5-be került a Hajba Áron vezette ARON’s Land Cargo Co. debütáló nagylemeze, idén pedig a dobogó felső fokát is meghódítják a Hajba testvérek, hiszen egy bár az előzőtől részben eltérő, de zseniális folk-blues-rock lemezt adtak ki.
SZEMREVALÓ!
Grungery – Sound Of Seattle
Amikor pihentettem a fülem, akkor sem maradtam zene nélkül. Minden alkalommal elolvasom a Grungery – Sound Of Seattle aktuális megjelenéseit. Pintér Miki munkája az etalon számomra. A hozzáállása minden cikken megmutatkozik. Az oldal nagyon informatív, az írások részletesek. Ahogy elkezd „barangolni” a hasábokon az olvasó egy külön világba csöppen bele. Egy rajongó világába. Ettől válik az egész hitelessé. Miki fáradtságos munkájának köszönhetően idén Budapesten is bemutatták a Pearl Jam koncertfilmjét a ’Let’s Play Two’-t, amit hatalmas örömmel fogadtak a hazai grungerek.
Hogy maradjunk továbbra is az internetes felületeknél idén fedeztem fel (jobb később, mint soha) Rozsonits Tamás blogját, a Volt egyszer egy Beatkorszak című csodás oldalt. Tamás tematikus oldala struktúrájában hasonlít az Old Time RNR-hoz, azonban még inkább tematikus, a beatkorszak hazai és globális történéseinek állít örök emléket. Informatív írások, korhű illusztrációk, interjúk, retrospektívek.
Hozok egy idei könyvet is, ami szintén egy debütáló regény Lévai Balázs író, producer, rendező, műsorvezető tollából. A mű közel 230 oldalon mutatja be egy fiktív zenekar visszatérését a zenei közéletbe. A könyv a Black Sheep zenekaron keresztül mutatja be a magyar backstage-ek világát. Ahogy a könyv mondja: A történet és a szereplői a képzelet szülöttjei. Figyelem: a képzelet nyomokban valóságot tartalmazhat.
TALPALÁVALÓ
Ebben a részben néhány idei koncertélményt osztanék meg veletek. Az idei listám aranyérmese az Imperial State Electric bécsi Viper Roomban adott koncertje. Elsőízben láttam Nicke Anderssonékat és fenomenális élmény volt. A szintén svéd Factory Brains-szel turnézó garázscsapat óriásit alkotott. Azt gondolom, hogy Nicke Andersson a 21. század egyik legstílusosabb Rock & Roll zenésze, dalszerzője. Hellacopters-t élőben, az Imperial State Electric és a Lucifer kreatív munkáit viszi, elnyűhetetlen forma. Az Imperialban remek zenészek társaságára találhatott, mind Dolf, mind Thomas és Tobias egy-egy erős pontja a zenekarnak. Annak a csapatnak, aki a bécsi koncerten egy óriási élményt adott nekem és ezt az élményt még a közel 5 eurós sör ár és a Győr határában éjszaka lerobbant autónk sem tudta elrontani. Nem mehetünk el szó nélkül amellett sem, hogy a kb. 200 főre tervezett teremben voltunk magyarok szép számmal, ekkor azért eszébe jut az embernek, hogy miért ne lehetne ezt otthon megcsinálni. Meg lehetne…
Nem lenne fair, ha egy hazai koncertet sem sorolnék fel. Hozok is egyet, mert ez is óriási élmény volt. A LOTS Music szervezésében idén újra az A38-on lépett fel a dél-afrikai gitárvirtuóz, Dan Patlansky. Akár csak 2016-ban, idén is óriásit mutatott. Az előzenekar az Amberjack volt, akik első A38-as koncertjükön szépszámú közönség előtt mutatkoztak be. Lehetőséget kaptak, felkészültek, és egy nagyot varázsoltak Dan előtt.
A dél-afrikai gitáros – csak úgy mint egy évvel ezelőtt – idén is hozta a formáját. Zenéjében nagyon jól ötvözi a modern és a klasszikus elemeket, ezáltal egy egyedi hangzásvilágot képvisel, mégis egyáltalán nem esik túlzásokba. Mindennek meg van a helye és szerepe. Egy agyonnyüstölt stratocaster, néhány effektpedál, erősítő és kész a recept. Idén is kiemelném a zenészeit, akik halálpontosan tették a dolgukat. Remélem, az új albummal hamarosan ismét meglátogat bennünket.
VESZTESÉGEK
Sajnos az idei évben is egy igen hosszú listán szerepelnek azon rocksztárok nevei, akiktől búcsút vettünk. Mindnyájuk elvesztése fájó pont, azonban van 4 ember, aki zeneileg igazán közel állt hozzám. (Figyelem ez szubjektív vélemény!)
Gregg Allman
Chris Cornell váratlan elvesztése hatalmas bombaként robbant az egész rocktársadalomban, a 9 nappal később, hosszas betegeskedés után eltávozott Gregg Allman ennek okán talán nem kapott akkora figyelmet, pedig véleményem szerint legalább akkora kultuszfigura, mint Chris. A mai napig beleborzongok az Allman Brothers Band lemezeibe, hatalmas úttörő volt nálam a banda, óriási veszteségként éltem meg Gregg elvesztését.
Tom Petty
Szégyen vagy sem, Tom Petty-t a Travelling Wildburys nevű szupergroupból ismertem meg cca. 6 éve. Aztán rájöttem, hogy bár hatalmas nevek szerepelnek a fent említett csapatban, minden zenésze inkább egyénileg alkotott nagyot, így Tom Petty is. Amikor megtudtam, hogy elhunyt, a kedvenc lemezemet, a Damn The Torpedoes-t tettem fel, de áhítattal hallgattam Stevie Nicks-szel közös dalait is. Nagyon fog hiányozni.
Malcolm Young
Malcolm Young maga a rock n roll és maga a nagybetűs RITMUSGITÁROS. Dalszerzői képességei vitathatatlanok. Szerintem senkit nem lepett meg halála, mégis mély fájdalommal vettük tudomásul, hogy nincs többé.
Robert Dahlqvist
Kőváry Zoli barátom egy februári estén hívott, hogy „Hallottad mi történt Roberttel?...” Én meg csak álltam szótlanul, nem értettem, hogy mi van? Negyven évesen. Nagyon szarul érintett a dolog, imádtam Robert játékát. Egyedi volt. A Hellacoptersben is simán meg tudta különböztetni az ember a Dregenes és a Robertes időszakot. Nekem utóbbi egy hajszálnyival jobban fekszik, ezért is lett volna jó látni őt az idei Hellacopters reunion turnén.
2018
A napokban rengeteg cikk jelent meg azzal kapcsolatban, hogy koncertek szempontjából milyen erős év vár Magyarországra. Ezzel egyetértünk, és már mi magunk is összeírtuk a bakancslistánkat 2018-ra. Ez egy átfogó lista, mely a koncerteken felül az oldal fejlesztései is helyet kaptak, újabb ötletekkel, tervekkel. Tartsatok velünk a jövőben is, hiszen tudjátok: „Old Time Rock & Roll, that kind of music just soothes the soul”
Karácsonyi meglepetésként váratlanul megjelent egy félhivatalos ARONS Land Cargo Co. koncert EP, Live at Toldi Klub címmel, Hajba Áron áprilisi, egy szál gitáros műsorának négy dalát tartalmazó anyagával.
Hajba Áron két éve jelentette meg első szólólemezét Always Closer Never There címmel, amin fivéreivel közös zenekara szólaltatta meg az évek alatt összegyűlt, americana/blues-folk/vintage rock határain mozgó dalait. Alig egy évre rá, gyors ütemben kijött a második ARONS Land Cargo Co. album is: Cracks and Scratches címmel, amit a debütáló koronghoz hasonlóan, szintén testvérei társaságában rögzített a zenész. A két nagylemez megjelenése között számos egy szál gitáros estén hallhatta a közönség a "Land Cargo" dalokat. Ezeken az intim, nagyon személyes hangulatú koncerteken talán még jobban kidomborodik Hajba Áron singer-songwriter oldala: a lecsupaszított, akusztikus gitáros megszólalásban valóban csak a daloké a főszerep.
A koncert anyagát a szintén singer-songwriter műfajban alkotó Upor András rögzítette április 27-én a Toldi Klubban, a Papaver Cousins lemezbemutatóján. A dalok keverését Hajba Imre (a gitáros bátyja és az ALCC basszusgitárosa) végezte. A borítófotó Sinco munkája. A felvétel csak a bandát megjelentető Klinik kiadó youtube csatornáján érhető el.
Újdonságok és izgalmas formációk lépnek fel ezen az estén: újra hazai porondon hallhatjuk Borlai Gergőt, aki a Roy és Ádám Trióból is ismert Nagy Ádám szólóprojektjén belül lép színpadra. Előttük a miskolci fiatalokból álló Köpönyegforgatók zenél, utánuk pedig a nemzetközi zenei életben „Húrok királynőjeként” is emlegetett, szemtelenül fiatal basszusgitárosnő, Muck Éva és a gitáros Géczy Viktor új formációja, a Jar of Soul zárja az estét.
Nagy Ádám - Borlai Gergő – Gátos Iván – Gátos Bálint – Maszkura: WÖRK Projekt ’Hendrix Special’
A Wörk projektNagy Ádám gitáros, Huszka Jenő-díjas zeneszerző első szólóalbuma. A 2015-ben megjelent lemez anyaga alapvetően progresszív gitárzene, a rocktól a jazzig kalandozik az akusztikus és modern elektronikus hangszerelések segítségével. A kísérletező, izgalmas, progresszív hangvételű album többségében instrumentális dalokból áll. A lemezhez azóta két videóklip is készült. A Ritmus Sport Gimnasztika c. dal klipjének érdekessége, hogy azt másfél éves munkával, kézzel rajzolta meg két képzőművész. A második kliphez, a Fekete Madárhoz készült videó pedig a koncerten is fellépő Maszkurával közösen készült el.
A januári koncerten jelen lesznek a lemezen is közreműködő kiváló zenésztársak is: Borlai Gergő a doboknál, Gátos Bálint basszusgitáron és Gátos Iván a billentyűknél. Kiegészülve a Junk fúvósaival, Maszkurával és a zeneszerző Nagy Ádámmal ezen az estén a saját szerzemények mellett néhány extra feldolgozás dalt is hallhatunk majd.
A zenekar tagjai: Nagy Ádám – gitárok, ének Gátos Bálint – basszusgitár Borlai Gergő – dobok Gátos Iván – billentyűs hangszerek Bíró Szabolcs Maszkura – tangóharmonika, ének Bille Gergő – trombita Sélley Szabolcs – alt és szoprán szaxofon Hoffer Miklós – tenor szaxofon
A Jar Of Soul formáció három egészen más zenei közegből érkező zenész találkozásából született. A zenekar stílusát a soul, hip-hop, funk és r&b műfajok határozzák meg. Saját számaik mellett a basszusgitáros, Muck Éva Bassology c. lemezéről dolgoznak át számokat a lehengerlő hangú Kovács Réka énekesnővel és a “wakachuka-mester” Géczy Viktorral. Küldetésük: A legmeghatározóbb élményeket felidézni a zenén keresztül. ÉVA MUCK BASSViktorGeczyFunk
A Köpönyegforgatók szeretik a hosszú, különleges szavakat. Mint például azt, hogy Köpönyegforgatók. Szeretik a szóvicceket is, meg a növényeket, meg az eleganciát is. Ha például bemennek egy virágboltba, először egy csokor nyakkendőt kérnek. Amúgy sohasem ironizálnak. Mint például most sem. Komolyságukról dalszövegeik, valamint jellegzetes frizurájuk tanúskodik. Noha úgy tűnhet, esetenként kiesnek szerepükből, ám mindig tökéletesen megtévesztőek. Alkalmanként sikerül egymást is megtéveszteniük, de ettől nem kell kétségbe esni, ilyenkor ők maguk sem tudják, mit csinálnak. Vagy mégis?
Tagok: Peres Gergő – ének, basszusgitár, Barkóczi Bence – gitár, vokál, Zakar Viktor – dobok, vokál
Jegyár elővételben 1500 Ft, a program napján, a helyszínen 2000 Ft. Jegyek elővételben a Gödör Klub pénztárában, valamint a TIXA oldalán kaphatók
Ha úgy érzed, legyőzött a karácsonyi kajakóma, és szeretnéd újra a maximumra pörgetni magad, van egy bulink a számodra, amivel fricskát mutathatsz a téli punnyadásnak. December 29-én, pénteken ugyanis a budapesti Robotban játszik három kiváló rock and roll csapat, a The Trousers, a Peter Kovary & The Royal Rebels, valamint az Amberjack, ami egyúttal a BUDAPEST ROCK CITY című rendezvénysorozat debütálása. A sorozattal a szervezők a hamisítatlan rock and roll zenét játszó hazai és külföldi bandáknak szándékoznak teret biztosítani.
A garázs rock hazai zászlóshajója, a The Trousers jelenleg ’Invisible Darkness’ című ötödik nagylemezén munkálkodik. Az albumról már kaphattak ízelítőt azok, akik nyár végén elcsípték a zenekart az A38 hajón, az ősz folyamán a Gödörben, esetleg a Junkies előtt Pécsett vagy Szekszárdon. Az új szerzemények a Robotban adott koncertről sem hiányoznak majd a Trousers-„klasszikusok” mellől. Az új lemez megjelenését követően 2018 tavaszán hazai és európai turnéra indulnak Kőváry Zoliék, így mindenképp ajánlott ott lenni az év végi bulin!
A Peter Kovary & The Royal Rebels csapata a Stones-os, Black Crowes-os klasszikus irányvonalat képviseli, debütáló lemezük idén februárban jelent meg, ’Halfway Till Morning’ címmel. Az album remek kritikákat kapott kül- és belföldön egyaránt, a lemezhez 4 videoklip is készült, az „It’s a Riot” c. nóta pedig A Dal című eurovíziós válogató legjobb 30 felvétele közé is bekerült. A srácok azóta túl vannak az első közép-európai turnén, az újabb dalok is készülőben vannak, amelyek közül párat már hallhatunk is a várva várt előszilveszteri csapatáson!
Szenvedélyes és energikus rockzene – ez az Amberjack. A budapesti hardrockerek zenéjét meghatározza a blues iránti odaadásuk, de country-, soul-, és grunge-hatások is fűszerezik nagyszerű muzsikájukat. A 2015-ös bemutatkozó EP-jük (Hookup) után idén jelent meg első nagylemezük (Storm), amelyet teltházas budapesti klubkoncertek után Magyarország legmenőbb városaiban mutatnak be, a Supernem vendégeként. Miután megnyerték a Peron Music 2017-es tehetségkutatóját, a világhírű dél-afrikai blues-gitáros, Dan Patlansky előtt léptek fel az A38 hajón, majd Ganxsta Zolee és a Kartel előtt is játszottak az elmúlt időszakban.
