Gőzerővel robogunk tovább állandó rovatunkkal, a Sorsfordító korongokkal. A mai „versenyzőnk” a Benzin basszusgitárosa, Laboncz Attila. Labi elsőként esett neki elkészíteni bemutatóját, amint tudomást szerzett a rovatról, amit innen is köszönünk neki. Igen színes zenei palettát vonultat fel, csekkoljátok le az ő sorsfordítóit.

Sziasztok! Köszönöm a felkérést! Örülök, hogy leírhatom milyen lemezek voltak rám hatással az életemben!

T.Rex – Get It On (1971)

A legelső zenei emlékem, hogy a szüleim a hetvenes években Olaszországból hoztak egy lemezt. A borítóján egy dinoszaurusz volt, és ez már magában is lenyűgözött, de a zene teljesen elvarázsolt akkor, hat évesen. Később tudtam meg, hogy a T.Rex első kislemezével. A - Get it onnal volt dolgom, és ez a mai napig egy ereklye a lemezgyűjteményemben. A szüleim egy idő után már eldugták előlem, mert szerintem már unták, de én akár egész nap csak azt hallgattam volna.

Omega – Omega 5 (1973)

Ezután jött az Omega 5 albuma, amit a mai napig felteszek a csajommal idehaza. Ez az album volt gyerekkorom meghatározó zenei élménye. Ha egyedül voltam otthon, a nagymamám felhívott telefonon, - és mivel csak nekik volt lemezjátszójuk -, feltette a lemezt, mellé a telefonkagylót, én meg hallgattam és arra aludtam el. Ebben a korszakban imádtam még a Bergendyt is, de az Omega volt a fő favoritom.

AC/DC – Let There Be Rock Movie (1980)

Gyerekként egy kiránduláson hallgattam a nagyobb srácokkal kicsit progresszivebb zenéket, először a Sweet lett a kedvenc, de később elkanyarodtam az ACDC, a Balck Sabbath és a Deep Purlpe felé. 1980-ban meghalt Bon Scott, utána kijött a Back in Black, majd később a mozifilmet (Let There Be Rock) legalább tízszer megnéztem a moziban. Na, az teljesen elvarázsolt, akkor fogadtam meg, hogy zenélni fogok. A Népstadionban már a Tankcsapda tagjaival mentünk el megnézni őket, Lukács az első sorba eljutott valahogy, mi meg a kivetítőről néztük, ahogy Angusnak integet! (nevet) A buli végén a Hells Bells alatt többezer papírpénzt lőttek a tömegbe, amiből nekem is van egy darab, örök emlék!

Deep Purple – Made In Japan (1972)

Az első saját vásárlású lemezem a Deep Purple Made in Japan-ja volt. Nyolcadikos koromban ez volt a nagy kedvencem. Később Debrecenben a Főnix Csarnokban láttam őket, de bevallom, kicsit csalódás volt az a buli nekem.

Led Zeppelin – The Song Remains The Same (Concert) (1976)

A gimnáziumi évek alatt jött a nagy Led Zeppelin láz. A The Song Remains the Same szintén ment a mozikban, mi meg egymás után kétszer is képesek voltunk megnézni a közel kétórás koncertet. Gondolom a végére rendesen elzsibbadt a seggünk, de az élmény az óriási volt!

The Police - Reggatta de Blanc (1979)

Édesapámtól kapott Tesla szalagos magnóra egy mikrofonnal vettem fel a tévéből a Police Rockpalast-beli koncertjét, iszonyatosan tetszett, és persze később az összes lemezüket megszereztem. Sok kedvenc daluk van, nagyon tetszett a trió felállás:

SexePil – Egyesült Államok (1988)

Az eddigiekből is kiderül, hogy igazából mindenevő voltam, vagyok. Debrecenben eljártunk minden nagyobb bulira. Volt itt Rory Gallagher, John Mayall, LGT, és még megannyi nagy banda. Jethro Tull-ra jártunk Pestre az MTK stadionba, úgyhogy elég vegyesen ettem mindent, amiben gitár volt!:)) A gimiben az AE.Bizottság, és az Európa kiadó is nagyon tetszett. Már főiskolás voltam, amikor saját bandát alakítottam Fóbikus Panaszok néven, egy alkalommal együtt koncerteztünk a SexePillel. Igazi underground banda volt, hatalmas szövegekkel, és nem véletlen egy ideig csak őket hallgattam a walk-manemben!:))

Voivod – Nothingface (1989)

A keményebb zenék felé később fordultam, az első igazi kedvenc metal bandám a Voivod volt. Akkoriban már a kazetták voltak divatban, a bakelit elérhetetlen áron volt. Mindent megvettünk, ami elérhető áron volt (leginkább kalóz-másolatokon). Érdekes, de akkor szerettem meg Jimi Hendrixet is, akinek nagy rajongója voltam, vagyok.

Faith No More – Album of The Year (1997)

A közelmúltban a legnagyobb hatással a Faith No More volt rám. A Sziget-beli koncertjük után az öltözőjükben dumálgattunk, és hihetetlen ma is, mennyire kedves arcok voltak ezek a világsztárok. Legjobb albumuknak az Album of The Year-t tartom.

System of a Down – Toxicity (2001)

Ahogy számolom, máris elérkeztünk az utolsó dobásomhoz!:) Ez pedig nem más, mint a System of a Down. Nagyon szerettem volna eljutni egy koncertjükre, de ez már sajnos nem fog megvalósulni.. Mindenesetre végezetül szerepeljen itt személyes kedvencem tőlük, a Toxicity:

Még egyszer köszönöm a felkérést, remélem sikerült egy-két zenei csemegét ajánlanom a kedves olvasóknak!:)

A tavalyi Magyar Klipszemle legszebb videójáért járó díjat elhozó, budapesti Anton Vezuv zenekar az édes-szomorú power-melankóliától fokozatosan fordult a folkos, sötét indie felé. A folyamat az őszre ígért Save Me David című feldolgozásalbumról kimásolt első kislemezen már tetten érhető: az új lemez beharangozó dala a most megjelenő, Run Through the Jungle című Creedence Clearwater Revival klasszikus, amely a Fargo című tévésorozatban is hallható Britt Daniel előadásában. A harmadik Anton Vezuv lemezen ott lesz mások mellett Lana Del Rey, a Timber Timbre, Eddie Vedder, a Nick Cave-féle The Boys Next Door és Neil Young egy-egy dala is.

A most megjelent dallal kapcsolatban Gyulai Istvána, a zenekar frontembere úgy fogalmazott: „A Run Through the Jungle egy szép, laza, de erős folk-blues dal. Miután a Fargo tévésorozatban meghallottam, azonnal el is játszottam gitáron, és annyira tetszett, hogy mindig vissza-visszajött, ezért egy zenekari próbára is levittem. Később elkezdtük koncerten is játszani, ezután pedig már egyértelmű volt, hogy felkerül a feldolgozáslemezünkre.” A dalt John Fogerty, a Creedence Clearwater Revival énekes-gitáros-dalszerzője az általa borzasztónak tartott amerikai fegyverviselési szokásokról írta. „Én pedig szeretem, ha elborzasztó témákat érzelmes férfiak énekelnek” – mondta el Gyulai István.

Sűrű 2016-os évet tudhat maga mögött a zenekar: az év elején egy látványos, Osvárt Andrea főszereplésével készült videoklippel jelentkeztek, ami - mindamellett hogy számos orgánum az év hazai videójának választotta - megnyerte a II. Magyar Klipszemle legjobb stylingjáért járó díját. Nyár elejére végre megjelent a zenekar második lemeze, a Lay Low Butterfly EP, ami szintén remek kritikai visszhangokra talált. Az erről kimásolt I'm Mooch című dal egy halloweenre időzített freaky vámpíros filmet kapott és stílszerűen, egy exkluzív vámpírfog formájában jelent meg kislemezként.

A jelenleg is készülő harmadik, Save me David feldolgozásalbum mind hangzásában, mind témájában sötét, borús dalokat vonultat majd fel puritán, indie-lo-fi megközelítéssel. A produceri munkáért ismét Jakab Péter (Jazzékiel) a felelős, aki az előző kiadvány előkészületei során csatlakozott a csapathoz. A Run Through the Jungle-t részben Puha Szabolcs rögzítette, a mix és mastering munkát pedig egészében Balogh Csaba, az Anton Vezuv szólógitárosa végezte.

Az Anton Vezuv március 18-án, szombaton tartja következő koncertjét a budapesti Auróra klubban az art-gaze, indie-rock Törzs zenekar és az experimentális poszt-folkban utazó Musica Moralia társaságában. A koncerten a Run Through The Jungle-ön kívül több új dal is elhangzik majd a Save me David lemezről.

A Facebook eseményhez kattintsatok a Flyerre!

További információ:

KISLEMEZ l WEB l FACEBOOK l KIADÓ

Az ír folk egyik legendás alakja Steve Earle. Country-s, folkos zenéje és fülbemászó dallamai sokak szívébe férkőztek be az idők folyamán, azonban nyugodtan állíthatjuk, hogy legnagyobb slágerére már-már himnuszként tekintenek egy Nyugat-írországi városban, Galwayben. A fekete hajú és kékszemű galwayi lány dalához (Galway Girl) a tengerparti városban készítettek videót 15.000 lakos részvételével.

A 2016 júniusában rögzített kisfilmen jókedvű ír népek zenélnek, táncolnak, örömteli hangulatban csatlakoznak olyan zenészekhez, mint Sharon Shannon, Mundy, We Banjo 3, Amazing Apples, Roisin Seoighe, Lackagh Comhaltas, vagy Galway Rose Rosie Burke. A résztvevők számával egyébként a videó a legnagyobb utcai előadás rekordját is megdöntötte. Csekkoljátok le ezt a nagyon hangulatos kisfilmet.

Február második felében jelent meg a Peter Kovary & the Royal Rebels debütáló nagylemeze Halfway Till Morning címmel. A zenekar - bár csak tavaly alakult - szépen lépked egyre feljebb a ranglétrán, nemrégiben például az Euróvíziós Dalfesztivál hazai selejtezőjének legjobb 32 dala közé került az It’s a Riot című számuk. A lemezmegjelenéssel egy időben a srácok bejelentették hazai és európai turnéjuk állomásait és időpontjait.

De lássuk a lemezt! 11 dalt hallhatunk rajta, ebből már négyet előzetesen bemutatott a csapat tavaly, méghozzá a Keepin’ On EP-n, amit már akkor az első nagylemez előfutáraként jelentett be az ötös.

Szeretnék pár szót ejteni a kiadványról. Nagyon klassz dologként tárul a szemünk elé szinte egyből maga a korong, ami egy – ha lehet így mondani - „bakeCD” azaz bakelit vonásait magán hordozó Compact Disc, ami tökre beleillik a Royal Rebels imidzsébe. A belső borítót képek díszítik, és egy booklet, amin a dalszövegek olvashatók. Minimalista dolog, az egyszerűség vezérel. Azt gondolom, hogy ez az egész így stílusos, és remélem, nem vagyok egyedül ezzel, aki úgy gondolja, szükség van még az ilyen kiadványokra.

Nah de térjünk rá a dalokra!

Egyből egy ismerőssel indul a Halfway Till Morning, méghozzá az It’s a Riot ritmusos introja hív minket egy kicsit lázadozni. Mint azt már említettük, ezzel a számmal indult a zenekar a Dal című műsorban, sőt ehhez készült el a lemez első klipje.

A Face The Truth nagyon lazán indul, az egyik kedvenc AC/DC dalom jut eszembe. Az energikus kezdés után azonban a refrénben elveszik az energia. Talán itt meghagytam volna a dögöt. AC/DC után Zeppelin, A Liqour Store-t az első kislemezen is kiemeltem, mint az egyik kedvencem, hát az óta sem utáltam meg. Igazi kemény fuzzos hangzás és dallamos ének teszi egyedivé, az igazi telt dobhangzás mellett. Bonzo él! A zúzás után egy kis nyugi, a Keepin’ On-nal, ami már majdnem egy évtizede elkészült, azonban tavaly lett újra elszedve és kicsi átgyúrás után felkerült a lemezre.

A lemez címadó dalának főtémája szerintem az egyik ékessége az anyagnak. Tipikus Stones féle R’N’B. Tetszik a női vokál és a szaxiszóló és az alatta hallható alap. Egyik kedvenc darab lett. A ’More Than I Deserve’ egy retro ballada mégis a hangzásra érződik rajta a XXI szd. is. Mellesleg amikor meghallottam, azonnal egy korhű film zenéjeként képzeltem el. A ballada jellegével és a fülbemászó dallamával azonnal magával ragadja a hallgatót. A másik hatalmas kedvenc a Run for Cover. Egy igazi velős, energikus zúzás. Déli redneck anyag. A Forever and a Day a zenekar első klipes nótája. Egy pozitív hangulatú, dal az élet nagy kérdéseiről, a Black Crowes és a Rolling Stones zenei hatásaiból merítve.

A Love So Divine egy country-s blues-os amolyan füstös kocsmablues. Slidegitár, zongora, napszámos zene. Kell ennél több? Ugye hogy nem. A Can You Hear Me Now-t hallgatva kicsit előre ugranék az időben 80-as 90-es évekre. A keményebb dalok táborát erősíti, a kiállás például a 90-es évek egyik legkirályabb gitárosát Audley Freed-et (Cry of Love) idézi. A lemez utolsó dala, a Hot Southern Breeze címet kapta. Alcíme: To my father. Ennek tudatában szerintem nem is kell sokat ragozni. Peti nemrégiben elveszített édesapja előtt tiszteleg ezzel a balladával. Van benne némi pszichedelia, dallamos refrén és egy Beatleses lelassuló kiállás. 

A lemez magában hordoz egy bipoláris jelleget, melynek alapját a 60-as 70-es évek klasszikus zenéje adja, ehhez társul egyfajta 21. századi modernitás egy frissítő erő, ami megmutatja, hogy 2017-ben vagyunk. A Peter Kovary & The Royal Rebels bebizonyította ezzel a lemezzel, hogy virágzik a modern vintage rock világ.  Amit még észrevettem, és ez a személyes meglátásom, hogy bizony van különbség az új és a régi dalok között, kiforrottabbak, részletesebbek. Ez persze pozitív, látszik a fejlődés, és hogy kezd összeérni a csapat. Várom a folytatást!

Lemez értékelése: 8,5/10   

Sebők Tamás 

Régen főleg felfedezőknek, politikusoknak, háborús hősöknek emeltek szobrokat, az idő azonban változik, ma már számos rocksztárnak is örök emléket állítanak főleg a születési helyeiken állított szobrokkal. Ezekből szedtünk össze most nektek egy nagy csokrot, így vasárnapi lazítósként.

Beatles (Liverpool)

Rory Gallagher (Ballyshannon)

Jimi Hendrix (Isle Of Wight)

Jimi Hendrix (Seattle)

Buddy Holly (Lubbock, Texas)

Lemmy Kilmister - Rainbow Bar and Grill (Los Angeles)

John Lennon  (Liverpool)

Phil Lynott (Dublin)

Freddie Mercury (Montreux)

Elvis Presley (Memphis)

Johnny Ramone (Los Angeles)

Bon Scott (Fremantle) – bár nem Ausztráliában született!

 Stevie Ray Vaughan (Austin, Texas)

Radics Béla (Budapest)

Johnny Depp, napjaink egyik A-ligás sztárja, aki eredendően rockzenészként kezdte karrierjét 30+ évvel ezelőtt, és a helyzet jelenlegi állása szerint akként is fog nyugdíjba vonulni.

Cikkünk szempontjából tehát majdnem mellékes, hogy a gitáros/énekesként zenészálmokat dédelgető srác gyakorlatilag egy véletlen során vendégszerepet kap a Rémálom az Elm utcában-mára kultikussá vált-horrorjában, majd Oliver Stone Oscar díjas alkotásában, Szakaszban bukkan fel, innen pedig egyenes út vezet a Tim Burton féle Ollókezű Edward főszerepéig a többi pedig már szinte történelem.

Illetve annyira nem, hiszen zenei vénáját többször is megvillantotta zenei karrierjében, például a Cry Baby szívdöglesztő rockabilly zenészeként.

Depp karrierje azonban a kevésbé ismert "majdnem híres" kategóriás zeekarban, a The Kids-ben indult 1982-ben.

Ezt a kariert törte derékba a már említett hollywoodi karrier. Persze Depp befutott színészként sem távolodott el a zenétől, a !90-es évek elején nyitotta például Los ANgeles legendás klubját, a Viper Roomot, ami számos érdeks zenei projektnek, induló zenekarnak, szűkkörű exclusive bulinak adott otthont, de egy szomorú aktualitás miatt kerül címlapoka: River Phoenix  a kor egyik ikonikus színésze, Depp jóbarátja- a klub előtt lelte halálát heroin túladagolásban. Pintér miki ITT írt a helyről bővebben a grungery.hu hasábain. 

Ha már a grunge vonatkozásoknál tartunk, érdemes megemlékezni Johnny végtelen számú vendégszerepléséről- a színész ugyanis az utóbbi években egyre gyakrabban lép fel ismert zenekarokkal beugrós szenészként. Itt például a Pearl Jambe ugott be pengetni egy kicsit:

De a keményebb műfajok sem állnak távol tőle, Marilyn Mansonhoz sem volt neki ciki beugrani:

Bár az örökifjú J.D. még az idén is visszatér a kissé már unalmas, de biztos bevételt hozott Jack Sparrow szerepében, de ideje nagy észét egyre inkább a zenélés tölti ki: nem véletlen, hogy a The Rolling Stones elnyűhetetlen tagja, Keith Richards mellett vett házat, azzal a nem titkolt céllal, hogy gitárleckéket vegyen a rocklegendától. Persze, ennek a kapcsolatnak nyoma van a filmtörténelemben is:

Depp nevéhez fűződik a Hoollywood Vampires nevű projekt feltámasztása is: ez eredetileg egy rocksztárok alkotta baráti klub volt, ahol az old time korszak nagyágyúi Alice Cooper vezetésével összejártak inni, és muzsikáni. (csak úgy viszonyításképpen néhányan a tagságból: Joe Walsh, John Lennon, Keith Emerson).

A 2015 újraindult projektben JD, Alice Cooper, és az Aerosmith gitárosa, Joe Perry alkotja az alaptagságot. Mellettük pedig Matt Sorum, Duff McKagan, Tom Morello, és hasonló kaliberű muzsikusok ugranak be egy kis rock-classic felelevenítésre.

Johnny ebben a társaságban mostanság sokkal szívesebben mozog, mint a kamerák előtt, nem is csodáljuk. Long Live R'n'R:

A legendás angol rockzenekar hivatalosan is megerősítette, hogy inFinite címmel, április 7-én jelenik meg legújabb albuma, mely 10 dalt fog tartalmazni, és köztük lesz a januárban első kislemezként bemutatott Time for Bedlam is.

A lemez utolsó dala a Roadhouse Blues a Doors legendás 1970-es slágerének feldolgozása, amit egyébként a koncerteken a Deep Purple előszeretettel játszik. A zenekar felállása a klasszikus érát idézi, Ian Gillan (ének), Ian Paice (dobok) és Roger Glover (basszusgitár), valamint Steve Morse (gitár) and Don Airey (billentyűk). Az inFinite egyébként az aktuális felállás 5. nagylemeze lesz. Az album producere az a Bob Ezrin, aki korábban Alice Cooperrel és a Pink Floyddal is dolgozott.

Deep Purple ’inFinite’ dallistája

Time For Bedlam
Hip Boots
All I Got Is You
One Night In Vegas
Get Me Outta Here
The Surprising
Johnny’s Band
On Top Of The World
Birds Of Prey
Roadhouse Blues

Május 2-án, a GrundRecords gondozásában jelenik meg a budapesti Amberjack első lemeze. A kilenc, hamisítatlan vintage rock nótát tartalmazó korong a STORM nevet viseli majd.

A csapat bemutatkozó kislemeze, Hookup 2015 májusában, szerzői kiadásban jelent meg, és pozitív visszajelzéseket kapott, mind a közönség, mind a szakma részéről. A zenekar 2016-ban megnyerte a Pulzus tehetségkutatót, melynek folyományaként bemutatkozhattak a Barba Negra nagyszínpadán is.

Május 2-án tehát jön az első nagylemez, melyet május 5-én, a Gozsdu Manó Klubban mutatnak majd be a nagyérdeműnek, az Alone in the Moon társaságában.

A lemezbemutató Facebook eseményéhez kattintsatok a flyerre!

További információk:

FACEBOOK l YOUTUBE l DEEZER

Még mindig próbálunk magunkhoz térni a tegnapi sokkból! Óriási elismerés és megtiszteltetés ez a díj, hálásak vagyunk érte! Köszönjük mindenkinek a gratulációt, a kedves szavakat, jó érzés a támogatásotok. Ez a Brotherhood! – írja Facebook oldalán az Asphalt Horsemen, akik a Brotherhood című albumukkal frissen bezsebelték a Fonogram ’Az év legjobb hazai hard rock vagy metal albuma, vagy hangfelvétele’ kategóriában.

Gratulálunk a srácoknak innen is!

Bár igen gyakran jelentkezik új anyaggal a Nicke Andersson vezette Imperial State Electric csapata, már évek óta csak hiú ábránd, - talán az érdeklődés hiánya miatt - hogy hazánkban fogadhassuk a svéd garázsrock színtér egyik oszlopos tagját. Nem is meglepő, hogy ők maguk sem jönnek be Mordorba, az osztrák fővárosnál húznak határt. Így hát Mohamed és a hegy elvén, kiutaztunk Bécsbe, hogy megbizonyosodjunk arról, amit már sokan említettek: Élőben jobban odab*sz!

Nem volt még szerencsém a Viper Roomos koncerthez. Nem nevezhető nagy klubnak, azonban hangulatos hely volt, bár inkább metal és a keményebb zenék képviseltetik magukat nagy töbségében. A sör 4,5 eurós ára láttán kicsit elkerekedett a szemem, de végtére is várható volt, hogy nem kőbányaizunk. A klubban szóló „szörnyeteg” metalblokk után végre elkezdődött az este élőzenés jellege a stockholmi Factory Brains műsorával. A trio 2012 óta zenél együtt. Ez idő alatt a srácok két kiadványt hoztak össze, ezt mutatták be a bécsi közönségnek. Elmondták, hatalmas 3 hete játszanak közösen az Imperial State Electric-kel, ami a zenekar történetében is hatalmas mérföldkő. Zenéjüket egyáltalán nem lehet bekategorizálni, többféle világból merítettek. Garázsrockos feszes témákat felváltották a delta-bluesos lassabb, de feszes akkordok, majd 2000-es évek elejének indie világába is belecsöppentünk. A dalok ügyesen össze voltak rakva totálisan élvezhetők, és a srácok ügyeltek, hogy ne üljön le a buli, megtartották végig a szintet. Személy szerint nekem ez a sok különböző stílus volt furcsa, valahogy ha ezeket kevernék egy egységes dologgá, akkor szerintem nagyobbat robbannának, mint a hidrogénbomba. De hát még előttük az élet.

Átszerelés után az Imperial csapott a húrok közé. Megállapíthatjuk, hogy a setlist összeállításához van érzékük (nevet). A Honk Machine-t záró It Ain't What You Think It's What You Do-val indítottak. Indítottak? Berobbantották a helyet. A zúzás nem maradt el az új lemezt nyitó Empire Of Firenél sem. Már eleve felfokozott hangulatban léptek színpadra Nickéék. Tomas Eriksson az esetek többségében önkívületi állapotban ordított a mikrofonjába. Jöttek a jobbnál jobb dalok szállítószalagon lettek elénk pakolva, Uh-huh, Guard Down, Deja Vu, More Than Enough Of Your Love, Over And Over Again, All Through The Night és még sorolhatnám évekig. Kaptunk Tomastól dobszólót és a korábban a Datsuns basszusgitárosaként ismert Rolf is megmutatta tudását hangszerén. A két gitáros, Tobias és Nicke is összecsapott, rövid gitárpárbajt nyomtak le két dal között. Aztán egyszer csak Tobias átkerült a baloldalról jobbra, Nicke ugrott az ő helyére, a mikrofont pedig Dolf vette magához, mi meg már éreztük -  „készítsd a hüllőagyad! - a Reptile Brain is elhangzott. A vissza taps után rendesen adtak rádást, közel két órára dúzzadt a műsoridő. Az encore-ban több feldolgozás is helyet kapott, mint pl a Fortunate Son (Creedence Clearwater Revival), vagy a Born To Be Wild egy sajátos feldolgozása. A Redemtion’s Gone kiállásába is csempésztek mókát a srácok olyan klasszikusokból játszottak részleteket, mint a Blue Öyster Cult Dominance & Submisson, vagy a Lynyrd Skynyrd Freebird-je. A végére egy feles is lecsúszott a sörök mellé a zenekarnál, ettől aztán teljesen beindultak, hatalmas bulival zárták a koncertet. Még közel 2 óra után is azt lehetett érezni, hogy nem akarják abbahagyni. Ne is hagyják soha!

Sebők Tamás

Photo (Factory Brains): Kommodore Johnsen