Folytatjuk állandó rovatunkat, ma Sánta Zoli, a Let The Cigar Die gitárosa kalauzol el bennünket az életét, zenei pályáját meghatározó lemezek világába. Lássuk azt a tízest!

A zene mindig is fontos volt számomra, fiatalabb koromban édesapám lemezeit pakolásztam a lejátszóba, így ezen a vonalon indulok el. Az első lemez (kazetta) egy Dire Straits válogatás volt, amit mindig útközben hallgattunk édesapám autójában. Ez egy korai gyermekkori élmény, amihez számos pozitív gondolat köt.

ROCK 70

A válogatás lemez, ami miatt seprűt és partvist, lapátot fogva imitáltuk, hogy rock zenészek vagyunk. Ezt a merényletet első zenekarom dobosával és bátyámmal követtük el rendszeresen. (Nem sejtve azt, hogy később valódi hangszerekkel is próbálkozni fogunk.) Ez is édesapám lemeze. A klasszikus rock nagyjaitól vannak rajta dalok. Többek között: Rolling Stones- Brown Sugar, Uriah Heep- Look at yourself, Black Sabbath- Paranoid, Led Zeppelin- Immigrant Song vagy éppen Free- All Right Now. Alapvető érdeklődésemet meghatározta a rock zene iránt ez a karcosra hallgatott lemez.

Tankcsapda - Jönnek a férgek (1994)

Ez a Tankcsapda legjobb lemeze számomra. Ma már sajnos sokan ,,legyintenek” metál berkekben a TCS-re, de olyan alapvető, kikerülhetetlen a zenekar munkássága, amelynek slágereit szerintem  minden magyar, valaha gitárt a kezében fogó fiatal meghallgat és megpróbál eljátszani. Ez a lemez a sok jó korai albumuk közül számomra a legjobb. Zúzós riffek, király szövegek, valódi Tankcsapda életérzés!

Jamiroquai– Funk Odyssey(2001)

Korszakaim következőképpen álltak fel. Rock évek – Funk évek – újra Rock évek- Ma pedig minden zene érdekel, ami minőséget képvisel. Mindegy, hogy milyen műfaj, csak ne legyen gagyi! Adjon valami pluszt, érintsen meg! Ezt a JQ albumot gimnazista koromban hallgattam sokat. Kicsit elektronikusabb az előző Jamiroquai albumoknál, de zseniális hangszerelés, zseniális JAY Kay énekléssel párosított fúziós funk album, jazz beütésekkel spékelve. Imádom a funk zene basszusgitár témáit. A kedvencem az albumról a Corner of the earth című dal. Úgy gondolom, ennél a csapatnál is leírhattam volna az egész diszkográfiát. Kíváncsi vagyok az idén megjelenő új albumukra is. Nem hiába próbálkozom egyik zenekarommal a funk zene felé orientálódni.

Guns 'N Roses- Appetite for Destruction (1987)

A zene, ami miatt gitározni kezdtem, mester munka az elejétől a végéig. A tökéletes zenei gépezet. Minden poszton tökéletes felállása volt a Gunsnak, zeneileg lehet a későbbi korszakaiban jobb volt, de itt még őszinte ,,tróger” rock áradt belőlük. 18 éves koromtól szerintem pár évig naponta hallgattam. Erről az albumról nem is tudnék kiemelni kedvenc daltJ. Az LTCD-vel akusztikus korszakunk elején, Levivel pár Guns’ nótát is játszottunk. Pl.: Sweet child o’ mine, Rocket Queen, My Michelle

Stevie Ray Vaughan –Texas Flood (1983)

A Blues mindig  visszatér nálam. Az egyik ilyen korszakomat SRV határozta meg. Pedig az autentikusabb delta bluest jobban szerettem, addig ameddig nem hallgattam meg az Ő lemezeit.  ,,13-as húr, Fender Strato, Ibanes Tubescreamer és a kéz, amiben ez a sound van, beleégett az agyamba. Kedvenc dal: Tin Pan Alley!

Rage Against The Machine - Rage Against The Machine(1992)

Második zenekarommal nagyon sok RATM-ot játszottunk, próbáltunk játszani, mert ugye Ők is utánozhatatlanok. Leszögezem: Sohasem akartunk senkit sem utánozni, egyszerűen csak imádtuk a zenéjüket és fenomenális érzés volt játszani. Brad Wilk, Timmy C, Morello zenei kohéziója De La Rocha zsenialitásával, leírhatatlan érzés hallgatni őket. Amikor a zenéjüket játsszuk, olyan érzések, energiák szabadulnak fel bennünk, amelyek leírhatatlanok. A "klasszikus" rock gitárosok után Morello játéka igen csak felkeltette az érdeklődésem, főleg hogy náluk is rendes keveredés van: hip-hop, metal, rock megkeverve felforgatva :D Ha egy dalt kellene kiemelni akkor – FREEDOM

Pantera Best of DVD és CD

PANTERA-s korszakom a RATM után jött, unokanővérem akkori párjától kaptam mp3-ban egy Best of válogatást, valószínűleg nem a hivatalosat :D Rendesen rákattantam: Walk, Dommination, This Love és sorolhatnám… A PANTERA olyan, mint egy élő és szenvedélyes robot, mert minden úgy klappol abban a zenében, ahogy egy jó gépezetben. Eközben ott van Dime, aki olyan lazán tolja ezt, mintha blues lenne. Ekkor szereztem be BOSS Metal zone pedálom :D

DOWN - NOLA (1995)

Panterás kutakodások közepette találtam rá. DOWN a supergroup. Pepper és Kirk szerintem a leghatalmasabb riff mesterek, plusz a többiek hozzá, jó kis paraszt témákkal imádom. Elég határozott anyag. Innen kiindulva aztán jött a Crowbar és COC isJ A Hegyalja Fesztiválon hallottam őket élőben, de ott már nem Rex Brown volt a basszer. Hatalmas show volt . Korai LTCD-s korszakomra nagyon nagy hatással volt.

Parkway Drive-Deep Blue (2010)

Amikor elsőnek halottam PWD-t azt gondoltam magamban, hogy mi ez a sz… . Aztán zenei evolúción estem át, mostanra  imádom a zenekar összes lemezét. Volt szerencsém többször is hozzájuk élőben és nem csalódtam. Hasonlóképpen a RATM-hoz, ha fel akarok töltődni energiával ezt az albumot kell meghallgatnom.

Burning Full Throttle- No Mans Land(2013)

A Haverok és a haver zenekarok hatása mindig ,,játszik”. A No mans land-et azért emelném ki, mert nagyon sokat hallgattam, hallgatom a mai napig. Mindig feldob, ha rossz a kedvem van. Az egész album nagy kedvenc. Ide sorolhatnám még a Vendetta INC munkásságát, rengeteg jó zenekar van kis hazánkban. Underground szinten, de világszínvonalon.

Zoli számos más zenei hatást is megemlített összegzőjében, kitekintett a grunge korszak legnagyobbjaira, de olyan gitáristeneket is kedvenceiként nevezett meg mint Slash, Jimi Hendrix, vagy SRV. – A mai napig folyamatosan jönnek az újabb zenék, amelyek hatással vannak rám, de ez így normális. Rengeteg lemezt, előadót írtam volna még. Mostanában számomra újabb kedvencek: Hacktivist, Gary Clark JR., Mastodon, de Bruno Mars is. – zárta a listát a gitáros.

2016-ban a King King Reaching For The Light albumát és a Rush Hour című dalát is a legjobbnak választotta a British Music Awards. A blues-rockban utazó srácok igazán elismertek a szigetországban, itthon talán kevesebben találkoztak a zenéjükkel, mi azonban most esélyt adunk nekik a bemutatkozásra. Alan Nimmo válaszolt kérdéseinkre.

OTRNR – Mindenekelőtt muszáj megkérdeznem: Honnan ered a nevetek?

A.N.: - A banda neve az egyik közös kedvencünk, a The Red Devils nevű blues-rock zenekartól ered. Egyetlen live albumuk jelent meg King King címmel. Egy híres Los Angeles-i klub után kapta a nevét.

OTRNR – Tekintsük vissza egy kicsit a múltba. Milyen fontosabb mérföldköveket említenél a zenekar életében?

A.N.: - Úgy gondolom, egyre több és komolyabb turnén részt venni, olyan előadókkal, mint John Mayall, vagy a Thunder az egyik legjobb dolog, ami velünk történhetett. Nagyban segítette karrierünket.

OTRNR – Már három stúdiólemezetek van. Mit gondoltok, miben változott a zenétek 2011-es debütáló album óta?

A.N.: - Nem gondolnám, hogy sokban változott volna, inkább fejlődött. Egy természetes folyamat volt minden egyes alkalommal, amikor új lemezt készítettünk. Egyre több korai rockzenei hatást helyeztünk előtérbe, amikor zenét írunk.

OTRNR – Idén jelent meg egy live albumotok. Mitől lett különleges ez a kiadvány?

A.N.: - Az első élő lemezünk kiadása nagyszerű volt. Meglepő számomra, hogy ilyen nagy sikere van ennek az anyagnak. Büszkék vagyunk, hogy adtunk egy kiváló koncertet, ami után kézenfekvő volt, hogy kiadjuk live albumként, hiszen a rajongóink közül sokan vártak élő anyagot tőlünk.

OTRNR – Mit jelent a blues-rock zene számotokra?

A.N.: - A blues és a klasszikus rockzene az, amit személy szerint imádok, és mindenféle hatást és zenekart ezeken a műfajokon belül. Egyfajta őszinteségről és szenvedélyről szól ez a zene, és azt gondolom, hogy pont ez az oka, hogy mindig van közönsége.

OTRNR – Mi inspirál benneteket? Hogyan készül el egy King King dal?

A.N.: - Amikor készítünk egy dalt, mindig arra gondolunk, hogy egy minőségi szintet érjen el, ami fülbemászó és érdekli a közönséget, amitől szívesen hallgatják, és jól érzik magukat. Azt szeretnénk, hogy a közönség is azt érezze, amit mi éreztünk, amikor készítettük.

OTRNR – Mi a brit rockzene öt alappillére? (legjobb albuma)

A.N.: - Nehéz kérdés, de megpróbálom:

Thin Lizzy - Live and Dangerous
Whitesnake - Slide it In
Thunder - Laughing on Judgement Day
Free – Free Live
Bad Company - Run With the Pack

OTRNR – Első ízben játszotok Budapesten. Mit vártok az A38-as koncerttől?

A.N.: - Még sosem jártunk Budapesten ezelőtt, de tudom, hogy egy gyönyörű város, és nagyon izgatottak vagyunk a koncert miatt. Alig várjuk, hogy fellépjünk, és lássuk az emberek reakcióját.

A King King március 22-én ad koncertet az A38 hajó színpadán.

Facebook esemény itt!

Sebők Tamás

In 2016, the British Music Awards chose King King’s album, Reaching For The Light, and song, Rush Hour as best. Although the blues-rocker guys are well-known and recognised by the critics in the UK, in Hungary they might have been under the radar, until now. Here’s the chance to get to know them a little bit better. Singer Alan Nimmo answered our questions.

OTRNR: - First of all I have to ask: Where the band’s name came from?

A.N.: - The bands name came from a favourite blues band of ours called "the Red Devil's" they had only one live album and it was titled "King King" which was the name of the famous venue in LA!

OTRNR: - Let’s take a quick walk on memory lane. What are the most important milestones in the band’s life?

A.N.: - I think that getting to go on tour with such greats as John Mayall and Thunder were great things to happen for us it helped our career so much.

OTRNR: - You already have 3 albums. How do you think your music has changed since the debut in 2011?

A.N.: - I don't know it has changed so much.. it's more like it has evolved and had a natural progression each time we record a new album! More and more of our early musical influences come to the fore each time we write and produce!

OTRNR: - You released a live record this year. Why is this so special for you?

A.N.: - The release of our live album was really great! The success of it was a real surprise to us! We pride ourselves on delivering a great live show and our fans have been asking for a live album for a long time! It seemed like the right time to do it!

OTRNR: - What does blues-rock genre mean to you?

A.N.: - Blues and classic Rock are styles of music that I personally really love and all of my musical influences are from bands in these genres! There is a real honesty and passion about this kind of music and I think that this is the reason why it will always be around and there will always be an audience for it

OTRNR: - What inspires you? How a King King song made?

A.N.: - When we write a song we always like to think about having a good level of quality all the way through the song as well as having something that is catchy and entertaining for the fans to listen to get a good feeling from!

We always want to make the listener feel what you felt when you wrote the song so an understanding is important too!

OTRNR: - What would be the top 5 British rock records that you would chose?

A.N.: - My top 5 U.K. Rock albums… A tough question but I'll try

Thin Lizzy - Live and Dangerous
Whitesnake - Slide it In
Thunder - Laughing on Judgement Day
Free – Free Live
Bad Company - Running With the Pack

OTRNR: - This is your first time playing in Budapest. Do you have any expectations of this gig at A38?

A.N.: - We've never been to Budapest before but I know it's a beautiful city and we're really excited to come over! We can't wait to play in front of the people and fans to see what they're reaction to King King will be!

King King are playing at A38 on 22nd of March

Facebook event here!

Tamas Sebok

Napjaink egyik legkedveltebb gitárzsenije, Richie Kotzen – mondhatjuk, hogy hála istennek, nah meg a Livesoundnak – ismét az A38-on ad koncertet szeptemberben. A gitárzseni lassan minden évben ellátogat hozzánk valamilyen formációval, hiszen tavaly a Winery Dogs-al robbantotta fel a Barba Negrát, most pedig áprilisban érkező új albumát, a ’Salting Earth’-öt mutatja be a magyar közönségnek.

A tavalyi Winery Dogs turné után Richie nem sokat pihent, szinte azonnal nekilátott az új szólóalbum munkálatainak, melyet először egy amerikai turné keretén belül mutat be, majd átugorva a nagy pocsolyát, Európát is megrengeti telecasterével. Az albumról eddig nem sokat tudni, bár hősünk nemrégiben közzétett egy videót hivatalos Facebook oldalán amolyan „ízelítőként”.

A koncert részletei:

A Livesound Music rendezésében: Richie Kotzen: Salting Earth Euro Tour 2017.
2017.szeptember 13, 20:00 - A38 hajó
Jegyek: A38, Ticketportal, TEX - 5.900 Ft május 15-ig , utána 6.500 Ft

A koncert Facebook eseményét a Flyerre kattintva érhetitek el!

Fotó: Bubori Tibor

Pörögnek az események a nemrégiben alakult Peter Kovary & the Royal Rebels háza táján. A NEO-tól elköszönő Kőváry Péter vezetésével alakult klasszikus rockban utazó csapat tavaly ősszel mutatta be bemutatkozó kislemezét. A srácok nemrégiben a DAL című Euróvíziós kvalifikációs műsorban tűntek fel (a legjobb 30 dal közé választották az It’s a Riot-ot), most pedig megjelent debütáló nagylemezük. Mindezekkel nem tisztult le a teendők listája – sőt most jön csak a java – hiszen nemsokára európai turnén több országban is megmutatkozik a Peter Kovary & the Royal Rebels.

A Rebels-t már ismerhetitek, hiszen az eddigi mérföldkövekről beszámoltunk itt az OT-on, így azt sem hallgattuk el anno, hogy új lemezen dolgozik a gárda, mely most megjelent Halfway Till Morning címmel, a Music Fashion kiadó gondozásában. Tizenegy elsöprő dal, a klasszikus rock mezsgyéin mozgó összes műfajt magába foglalja, így rythm n blues, country rock, hard rock és néhol beat-es elemeket is tartalmaznak a darabok. Beatles, Led Zeppelin, Rolling Stones, Deep Purple. Soroljuk még? Szerintünk is jó ajánló. Természetesen egy XXI. századi modern felfogást is belecsempésztek a tagok az új korongba így hatásként megemlíthetjük a Rival Sons, vagy Blackberry Smoke zenéjét is. Ez a fajta kettősség nem véletlen, a Rebels zenéje ugyanúgy megfog egy huszonéves fiatalt, mint egy régi motorost.

A lemezbemutató koncert február 23-án, csütörtökön este 8-tól lesz a budapesti Kuplung színpadán ahol a Peti testvére, Zoli által vezetett The Trousers és a River of Lust társaságában lép színpadra az ötös.

A lemezbemutató egyben a tavaszi turné első állomása is. A budapesti fellépés után a srácok Esztergomban, majd Bécsben és Klagenfurtban (Ausztria), Padovában (Olaszország), Debrecenben, majd újra Budapesten, ezúttal a Hard Rock Caféban koncerteznek. Április elején a Peter Kovary & The Royal Rebels a cseh fővárosban, Prágában lép fel, majd a hónap végén a budapesti Barba Negra Track közönségének zenélnek a Hooligans vendégeként.

A debütáló lemez már meghallgatható a legnagyobb streaming szolgáltatóknál és megtalálható a legnagyobb online zenei áruházban is.

It’s a Riot
Face The Truth
Liquor Store
Keepin’ On
Halfway Till Morning
More Than I Deserve
Run for cover
Forever and a Day
Love so Divine
Can You Hear Me Now
Hot Southern Breeze – To My Father

Label: Music Fashion
2017

Peter Kovary & The Royal Rebels

Peter Kovary - vocals, guitars
Csaba Neményi - guitars
Zsombor Toth - bass
Zsolt Nagy "Liszt" - keyboards
Csaba Kovacs - drums

A '80-as évek nagy akciófilm triumvirátusa (Arnold, Sly, Willis) harmadik tagja volt Bruce Willis, aki kicsit kilógott a sorból: nem gyúrt, nem volt sebezhetetlen (az alkohollal például nem csak filmszerepeiben, hanem a valós életben is meggyűlt a baja), és irgalmatlanul vicces volt. Sőt néha dalra is fakadt. Például a Hudson Hawk című vígjáték világmegmentő kasszafúrójaként is.

Ha az ember rajongóként elkezd Bruce Willis életrajzi cikkeket olvasni, akkor rájöhet, hogy a "McLane" már a filmes karrierje előtt is énekelgetett. Pályakezdő korában létfenntartás céljából volt kidobó, pincér...és bárénekes is.

Akciósztárként az 1988-as Drágán add az életed! -el nem csak a Nakatomi Torony csúcsára került fel, hanem a hollywoodi tápláléklánc csúcsára is. Ezt meglovagolva próbált zenészként is érvényesülni, de pop-blues (?) stílusú szólól-próbálkozása csak mérsékelt sikert ért el.

Érdekesség, hogy a viszonylag gyér érdeklődés ellenére van respektje a nótának és az előadónak egyaránt, Bon Jovi például még feldolgozást is készített belőle. 

Willis színészi karrierjét kár bemutatni az olvasóknak. A Die Hard folytatások, az Utolsó Cserkész, az Ötödik Elem, vagy épp a kultikus Ponyvaregény- végtelenségig lehetne sorolni sikeres mozikat amikben szerepelt. E mellett azonban -kisebb nagyobb intenzitással- hősünk egy Bruce Willis Blues Bandben énekel és szájharmonikázik.

Bár a Németországban született színész a zenélést abszolút hobbinak tartja a színészkedés mellett, kvalitásairól sokat elárul, hogy egészen nagy sztároknak sem ciki közösen mutatkozni vele: Tina Turner is énekelt vele duettet, de egy Ray Charles emlékesten a blues királya, B.B. King és Billy Preston is nyomtak vele egy kis jammelést, íme:

 A csibészes mosoly, és a szakadt atléta tehát nem csak egy igazi érző blues szívet takar. 

Február 23-án, csütörtökön a Kuplung Klub ad otthont három kiváló hazai rock csapat koncertjének. Örömteli, hogy ezen az eseményen mutatja be először hamarosan megjelenő nagylemezét a Peter Kovary & the Royal Rebels csapata. Szomorúbb aktualitása is van az estének, ugyanis Cs. Szabó Zoltán utoljára ül dobok mögé a Trousers csapatában. A Kőváry tesók vezette zenekarokat pedig a hihetetlen energiákat felszabadító nemrégiben alakult, ám tapasztalt srácokat a soraiban tudó River Of Lust csapata támogatja ezen az estén. A tökéletes recept már adott!

PETER KOVARY AND THE ROYAL REBELS

A Peter Kovary & The Royal Rebels a NEO korábbi gitáros/énekesének, Kőváry Péternek az új bandája. A zenekar bemutatkozó albuma február 20.-án jelenik meg, így ez a Kuplungos buli a csapat lemezbemutató koncertje is egyúttal. Az album nyitódalához (It’s A Riot) elkészült a banda második klipje, ez a nóta egyébként bekerült a 2017. évi eurovíziós válogató, A DAL legjobb 30 felvétele közé. A zenekar márciustól turnézni indul, az itthoni klubbok mellett fellépnek Ausztriában, Olaszországban, és Csehországban is. A Peter Kovary & The Royal Rebels zenéjében ötvöződik a 60-as 70-es évek klasszikus rock, blues-rock zenéje , a 90-es évek, 2000-es évek retro rock vonulata, egy kis southern rock ízzel megfűszerezve, de természetesen mindez mai köntösbe öltöztetve, úgy ahogy a stílusában hasonló vintage/retro rockerek teszik manapság.

FACEBOOK - WEB - INSTAGRAM - TWITTER - YOUTUBE

THE TROUSERS

A 2006 óta aktív budapesti garázsrock/hardrock banda stílusa 2010-es SOUL MACHINE című lemezükön kristályosodott ki, amit valahol a klasszikus, 70-es évekbeli kemény rock and roll és a 2000 utáni garázsrock metszéspontjaiban lehetne elhelyezni. A lemez Fonogram-jelölést kapott, akárcsak a 2013-as FREAKBEAT, amin vendégszerepelt egyik legnagyobb példaképük, a svéd NICKE ANDERSSON (ex- THE HELLACOPTERS, IMPERIAL STATE ELECTRIC). Eddigi utolsó anyaguk a 2015-ös MOTHER OF ILLUSION a hazai sikerek mellett a világ számos országban kapott rendkívül pozitív kritikákat; ennek folytatása ez év második felében várható. A hazai klubok és fesztiválok mellett játszottak/játszanak Európa számos városában Koppenhágától Berlinen át Prágáig, kísérték a Tankcsapda vagy a Supernem mellett a Black Stone Cherryt (USA), az Atomic Bitchwax-ot (USA) a Peter Hook & the Lights-ost (UK), a The Blue Van-t (DK), a Peter Pan Speedrock-ot (NL), a Barb Wire Dolls-t (GR) és a Honky-t (USA) is. A mostani koncert különlegessége, hogy a zenekar 2006 óta stabil dobosa és stúdiósa, Csészi (Cs.Szabó Zoli) utolsó koncertjét játssza a zenekarral a Kuplungban; a jövőben mint producer és hangmérnök támogatja a The Trouserst.

FACEBOOK - WEB -  YOUTUBE -  INSTAGRAM

RIVER OF LUST

Erdős Szabolcs (gitár) és Almási Tamás (dob) 2013-ban kezdtek próbálni. Vízióik erős pszichedéliával, mély blues gyökerekkel, nyersen és rágósan ütnek, ahogy a legkevésbé sem számítanánk. A stoner nihilt egyáltalán nem palástoló duó 2014-ben kérte fel Galambos Dorinát a vokál és billentyű szekció betöltésére. 
Erdős súlyos riffjei erős szorításban tartják Almási lebegő atmoszféráját, Galambos pedig nem rest csúcsra járatni a hármast, amelyet Mészáros Áron támogat bőgőn. A bass függetlenítése egy féktelen atmoszférát teremtett, amelyből kialakult a ROL-ra jellemző élő, improvizatív hangkollázsok harmóniája.
A ROL-ban működő kémia kisebb zsongást okozott a klubszférában, amelyre a Trillion, a Grand Mexican Warlock, és az ÉK mellett a Get Your Gun és a Deep Purple is jól reagált.

FACEBOOK - SOUNDCLOUD - INSTAGRAM

A koncert Facebook eseménye

Kapuk: 20.00
Behopp FREE!

Péntek este a Same Old Story (S.O.S.) zenekar „Padlás-próbára” keresztelt élőzenés estjén vehettek részt, azok akik, ellátogattak a Belvárosi Favágók Kávézóba, melyen a rockzene klasszikus korszakába kalauzolta a közönségeta zenekar.

A Same Old Story egy 3 éve működő formáció, melyet a Just zenekarból ismert Fekete-Kováts Zoltán és basszusgitáros társa, Szávka László alapított, Kováts Zoltán gitárossal és Horváth-Varga Zoltán dobossal. A műfaj pedig egyszerű: a rockzene hőskora, a ’60-as ’70-es évek, de a ’90-es évekből is hozott slágereket a négyes. Nem sokkal múlt este 9 óra és már teljesen megtelt a „Favágó” galériája, többen az alsó helyiségében, kivetítőn tekintették meg a koncertet. Kézenfekvő volt, hogy a Rory Gallagher vezette ír csapat, a Taste slágerével, a Same Old Story-val indítsa a műsort a csapat. Ezt a dalt olyan slágerek követték, mint J.J. Cale – Cocain-je, Eric Clapton átdolgozásában, a The Guess Who – American Woman-je, vagy épp a Police Message In The Bottle slágere, de Jimi Hendrix és Lenny Kravitz slágerei sem maradhattak el.A koncertet figyelve szinte azonnal szembeötlő volt a tagok magas szintű zenei képzettsége, óriási gitárszólók, dübörgő basszusfutamok, pontos, feszes dobtémák tették fel az i-re azt a bizonyos pontot.

Lapunk kíváncsian érdeklődött a zenekar megalakulásának okairól is. – Igazából ez egy összetett dolog. Egyrészről nagyon szerettem volna, hogy Kováts Zoli újra zenekarban gitározzon, másrészről Laci is, és én is nagyon szeretjük a blues és a rockzenét. Évente körülbelül 200-250 fellépésünk van hivatásos zenészként, kötelező műsorral. Persze szeretjük ezt is, de néha nagyon jó kicsit teljesen mást csinálni, mindenféle kötöttség nélkül a saját lelkünkhöz nagyon közel álló dalokat játszani. Ezzel szoktunk viccelni, hogy ez egy ilyen mentőöv is, és hát a zenekar neve is magáért beszél: S.O.S. De ez inkább csak poén. Szeretjük nagyon a munkánkat. Az viszont felemelő érzés, hogy koncertről-koncertre bebizonyosodik számunkra, hogy vannak még emberek, akik tudnak és akarnak is bulizni ezekre a régi rockzenékre – mondta el Fekete-Kováts Zoltán gitáros. A kávézó legközelebb február 17-én, pénteken várja az élőzene híveit egy újabb szentesi zenekarral, a Pom-Pom együttes felnőtteknek szóló koncertjét tűzték műsorra 21 órától.

Készítette: Sebők Tamás

Fotó: Vidovics Ferenc

Tizenegy évnyi közös munka után Cs. Szabó Zoltán, a Trousers dobosa nemrégiben bejelentette, hogy abbahagyja a dobolást a zenekarban. Csészi azért nem varr el minden szálat, hiszen továbbra is segíti Kőváry Zoliékat a produceri és hangmérnöki munkákban. Utolsó koncertje előtt az elmúlt több mint egy évtizedről beszélgettünk vele.

OTRNR: - Szia Csészi! Nehéz ilyenkor kérdéseket feltenni, próbálok is a pozitív dolgokra kitérni, de először muszáj megkérdeznem: Tudhatjuk, hogy milyen okból akasztottad szögre a Trousers-ös dobverőket? Beülsz még néha a dobok mögé?  

Cs: - Szia Tomi! A zene a munkahelyem, hangmérnökként dolgozom az Artist Factory stúdióban. Ma is doboltam ott, valószínűleg holnap is dobolni fogok, mert abban a szerencsés helyzetben vagyok , hogy öt dobszerkó vár minden nap, amin gyakorolhatok (persze ha épp üres az öt terem egyike). A dobverőket csak a Trousers-t illetőleg akasztom szögre, a temérdek koncert, és az azzal járó trakta (külföldi turnék, kiképzés, R'n'R éjszakák stb.) eredményeként. A srácok két lábbal állnak a gázon és abból szeretnének egyre többet, amiből én egyre kevesebbet: a többnapos külföldi bulikból. Ez az egyetlen oka, hogy így döntöttem.

OTRNR: – Négy lemezt készítettél a Trousersszel, számos turnén vettetek részt, rengeteg koncertet lenyomtatok. Hogyan emlékszel vissza az elmúlt 11 évre?

Cs: - Rengeteget tanultam a zenekar vezetőjétől, szellemi és fizikai vezérétől, Kőváry Zolitól. A zenéhez, zenéléshez történő hozzáállásról, fontossági sorrendekről és sok minden másról. Nagy időket éltünk meg együtt sok színpadon (a SZ.A R. fesztiváltól kezdve az A38 nagyszínpadon át a brüsszeli Botanique klubig) , dolgoztunk sokat a stúdióban, hogy eredeti rockot játszhassunk. Csak szép emlékeim vannak és azért is léptem meg, amit megléptem, hogy ez így is maradjon.

OTRNR: – Melyik volt a legemlékezetesebb pillanatod?

Cs: - Tisztán emlékszem az örömre, amikor az MR2 Petőfi valami elképesztő rotációban kezdte el játszani a Blood For You című dalunkat, majd egyből utána a szorongásra, hogy: ok, de meg tudjuk ezt ismételni valaha? Meg tudtuk. Jó néhány dalunkat játszották még le később.

OTRNR: - Mire vagy a legbüszkébb Trousersös pályafutásod alatt?

Cs: - Amikor beimportáltam a Pro Toolsba a Hellacopters-es Nicke Andersson szólóját,  amit otthon, csak nekünk gitározott fel a Real Deep Groove című dalunkhoz. Lenyomtam a space-t és tökéletes volt!

(Nicke szólója 2:48-tól)

OTRNR: - A stúdiómunkálatok révén nem maradsz távol a zenei világtól, de azért megkérdezem, mi fog hiányozni a legjobban?

Cs: - Mivel a zenélést nem hagyom abba csak a Trousersszel történő koncertezést , így csak a „Haknibuszban” zajló szóvicc háború jut eszembe.

OTRNR: - Abból nekem is kijutott! :D

 Cs: - És persze a koncert közbeni összenézések a zenésztársakkal, Locke Petivel, Lázár Andrissal és Kőváry Zolival, amikor úgy igazán odaraktunk egy dalt .

OTRNR: - Mit üzennél a srácoknak és a közönségnek innen?

Cs: - Sok sikert és legalább még egyszer annyi jó bulit kívánok az utódomnak, mint amennyit 11 év alatt nyomtunk! A közönség pedig tartson ki a The Trousers mellet ezután is!

OTRNR: - Egy búcsúdalt az OTRNR olvasóinak?

Cs: - Kedvenc Trousers dalom az utolsó lemezről, amihez Simca készített egy bitang jó klipet: Cool operator

Eseménydús évet tudhat maga mögött az Ozone Mama csapata. A számos nagyszerű és néhány különleges koncertet közép-európai és tengerentúli turnék sora követett, emellett egy klipjük is megjelent a Sonic Glory albumról az év elején. Az idei év fontosabb eseményeiről és a távolabbi jövőről beszélgettünk a zenekar gitárosával, Gábor Andrissal.

OTRNR: - Szia Andris! Először is arra kérnélek, hogy pár mondatban foglald össze a 2016-os évet!

Gábor Andris: - Az eddigi legmozgalmasabb évünk volt. A Sonic Glory lemezért kaptunk egy megtisztelő második Fonogram-díjat, jártunk a tengerentúlon és Európában is több helyen, valamint újabb, általunk eddig még nem látogatott fesztiválokra is eljutottunk.

OTRNR: - Kezdjük a legfrissebb dologgal. Nem is olyan régen jelent meg a Siren’s Call klipje. Igen különleges videó lett. Mesélnél róla?

Gábor Andris: - Meglehetősen gótikus, kosztümös videó lett. Régóta akartunk egy olyan klipet is, amiben nem zenélünk, hanem inkább más formában szerepelünk. Az anyag kissé talán Wes Anderson filmjeire emlékeztet. A kivitelező a Cineast és a Mazarinettes kiváló stábja volt, a videót Szombath Máté rendezte.

OTRNR: - Tavaly a tengerentúlon is felléptetek, méghozzá Kanadában és az USA-ban is. Hogyan fogadták az őshazában a magyar americana-rock csapatot?

Gábor Andris: - Úgy érzem, hogy szerettek bennünket. Főleg az amerikai buli volt felejthetetlen, egy álom valóra válása, ráadásul olyan emberek jöttek el a koncertünkre, akikkel eddig csak online beszélgethettünk. Kiváltképp örültünk annak, hogy a Sonic Glory keveréséért felelős amerikai hangmérnök, Michael Rich is oda autózott. Megtisztelő volt.

OTRNR: - Közép-európai turnétok is volt nem sokkal ezt megelőzően. Ha össze kellene hasonlítani az európai és az amerikai közönséget, mik lennének a különbségek? 

Gábor Andris: - A keleti régió (Csehország, Lengyelország) még mindig keleti régió, valamivel kevesebben látogatják a bulikat, mint amikor nyugatabbra mész. Az osztrák, német és dán bulikon jóval többen megjelentek és a közönség is nyitottabb, bátrabb, lelkesebb volt. Amerikában ez egyfajta népzene, az emberek tehát alapból kedvelik ezt a fajta rock-ot, és ott nagyon sok hasonló zenekar létezik. Lelkesedésben azt hiszem, az amerikaiak azért verhetetlenek.

OTRNR: - Nyáron egy időszakra „lesérült” Marci. Más zenekaroknál az énekes kiesése azonnali koncertlemondással jár, ti mégis két koncertet is adtatok. Miért?

Gábor Andris: - Egyrészt nem szerettük volna cserbenhagyni a rajongóinkat, illetve nem akartuk lemondani a már lekötött bulikat, így legalább egy részüket megoldottuk úgy, hogy én énekeltem Marci helyett. Félelmetes volt eleinte, de megcsináltuk és nem bántuk meg.

OTRNR: - Mi a meglátásotok az állami szerepvállalással kapcsolatban, hiszen ti is érintettek vagytok ebben?

Gábor Andris: - A Nemzeti Kulturális Alap és a Cseh Tamás Program támogatásainak örülünk, hiszen így egyre több tehetséges alkotó juthat olyan összegekhez a tervei megvalósításához, amelyeket önerőből esetleg nem, vagy csak nagyon nehezen tudna produkálni és ezzel a fejlődésük, haladásuk is jóval lassabban következne be. A lassúság pedig néha egyenlő a lehetőség elszalasztásával. Új klipünk is az NKA támogatásának köszönhetően jött létre, illetve nyertünk már pályázatot hazai és külföldi turnéra, valamint éppen legutóbb az új lemez elkészítésére is, melynek megjelenése ősszel várható.

OTRNR: - A pszichedelikus rock műfaja, egyfajta újraértelmezése nagyon elterjedt manapság, rengeteg fiatal zenekar alakult hazánkban is, akik ebben a stílusban zenélnek. Hogy látjátok az aktuális színteret?

Gábor Andris: - Olyan sok pszichedelikus zenekart nem látok, leginkább újabb és újabb retro és indie-bandákat veszek észre. Abból a szempontból egyébként jó, hogy ennyi ilyen stílusú zenekar születik, hogy a túlnyomórészt angol nyelvű hazai zene eddig nem igazán kapott teret a magyar rádiók műsorában, és így hátha elindul valami változás (bár ehhez nem elég a zenekarok megszületése). Az is lehet, hogy csak egy divatos hullám lesz ebből, nem pedig valami maradandó, meglátjuk.

OTRNR: - 2016-ban rengeteg nagy rock ikon elhunyt. Hatással van ez a rockzenei színtérre szerintetek?

Gábor Andris: - Nem kizárólag a tavaly elhunyt rocksztárok száma van a színtérre kedvezőtlen hatással. Persze nagyon szomorú dolog, hiszen pótolhatatlan, ikonikus legendákról beszélünk. A kérdés inkább az, hogy lesz-e egyáltalán rockzenei színtér a jövőben. Minden felgyorsult, a műfajok keverednek, a stadion-rock lassan leköszönőben van, ma már a „híresebb” rockzenekarok zöme sem tölt meg egykönnyen ekkora helyeket. Az irányított média például itt most külön témakör lehetne, de ez és a rockzene helyzete is országonként változik leginkább, és itthon a Rádió Rock működésén túlmenően szükséges lenne a rock-ot végre infúzióra kötni.

OTRNR: - Végül térjünk rá a közeli és a távolabbi célokra. Milyen terveitek vannak erre az évre?

Gábor Andris: - Túl vagyunk egy januári A38-as koncerten és jelenleg a téli klubturnénk vége felé járunk. Tavasszal kicsit visszavonulunk dalokat írni. Szeretnénk még több emberhez eljuttatni a zenénket, és az új lemez, illetve nemzetközi együttműködések segítségével ez valószínűleg meg is történik majd. Az eddig meglátogatott országokon kívül ősszel tervezünk egy újabb bevetést Európában, illetve természetesen a hazai klubturné és a nyári fesztiválozás sem marad el. Idén részt veszünk továbbá olyan egyéb projektekben is, melyek még szervezési fázisban vannak.

OTRNR: - (+1) Egy kedves hölgy ismerősöm folyamatosan kiemeli a dús frizurátokat. Ígéretet tettem neki, hogy megkérdezem: mi a szép hosszú hajatok titka? :D

Gábor Andris: - Folyamatosan a tükörben nézegetjük magunkat, illetve beszélünk a hajunkhoz. A növény is attól nő, ha a locsoláson kívül becézgeted is :-D

Készítette: Kiss Ákos, Sebők Tamás
Fotók:
Christian Nastase (Danube Rock Festival - RO)
Adrian Mociulschi (Danube Rock Festival - RO)