Napjaink egyik legtehetségesebb fiatal blues-rock gitárosa, Ryan McGarvey, aki tavalyi koncertje után idén ismét ellátogat a magyar fővárosba. A helyszín ismét az A38 hajó, az időpont pedig június 2, 20.00. A fiatal amerikai axemannel tavalyi koncertje előtt készítettünk interjút. Az Old Time RNR Magazin felületein még nem olvashattátok. Fogadjátok örömmel!

Bár még csak 28 éves, máris három nagylemezzel rendelkezik és rengeteg zenei díjjal a zsebében érkezik Budapestre Ryan McGarvey. A 2010-es Eric Clapton's Crossroads Guitar Festival-t megnyerő blues-rock gitáros olyan nevek elismerését vívta ki zenéjével, mint Joe Bonamassa, Ian Moore, vagy Chris Duarte. Június 5-én az A38-on első ízben lép fel a magyar közönség előtt, és a koncert előtt válaszolt pár kérdésünkre.

OTRNR: - Mindenekelőtt, nagyon köszönjük, hogy elfogadtad felkérésünket. Térjünk vissza egy kicsit a kezdetekhez hogyan kerültél kapcsolatba a zenével, különösen a blues-zal?

Ryan McGarvey: - Én is köszönöm, hogy időt szakítottatok rám. A zenével a szüleim lemezgyűjteménye révén ismerkedtem meg. A klasszikus rock nagyjain nőttem fel, mint Led Zeppelin, Jimi Hendrix, Stevie Ray Vaughan, ZZ Top, stb. Azután visszakerestem, hogy kik voltak rájuk hatással, és belecsöppentem a blues zenébe. Eleinte, amolyan puritán módon csak Robert Johnson, Elmore James, John Lee Hooker, BB King, Albert King, és Freddie King zenéit hallgattam, később a kortárs művészek zenéjével is megismerkedtem, mint Kenny Wayne Shepherd, Chris Duarte, és később Joe Bonamassa. Mindezek közben persze a rockzenét sem hanyagoltam el.

OTRNR: - A lemezeiden csak saját dalaid szerepelnek. Hogyan írsz dalokat? Miből inspirálódsz, mit tartasz fontosnak a zenédben?

Ryan McGarvey: - Azt gondolom, hogy azért is szeretem igazán a blues zenét, mert rettentően őszinte. az élményeimből, tapasztalataimból írok. Sok inspirációm származik korábbi kapcsolataimból, legyenek azok jók, vagy esetleg rosszak. Minden alkalommal más módon hatottak rám. Néha a zenei anyag születik meg először, néha a szöveg. Az csak egy mágikus pillanat lehet, ha a kettő egyszerre adja magát.

OTRNR: - Eddig 3 albumod jelent meg, az utolsó, a ”The Road Chosen” 2014-ben. Mit gondolsz, miben változott a stílusod, a 2007-es ”Forward In Reverse” óta?

Ryan McGarvey: - Úgy érzem, hogy az évek során változott a játékom. Kezdetben inkább a Stevie Ray Vaughan féle texas blues hangzás volt rám jellemző, de ahogy teltek az évek olyan előadók stílusát is beleötvöztem a zenémbe, mint Eric Johnson és Jeff Beck. A saját hangzásomat viszont magamtól találtam meg. A leginkább észrevehető fejlődést az ének terén mutattam. Úgy érzem a több száz koncert a világ körül megtanított jobban énekelni. A dalszerzői képességem is fejlődött. Személyesebb témákról írok, és azt gondolom, hogy a kifejezésmódom is nagyban változott.

OTRNR: - Mire vagy a legbüszkébb eddigi pályafutásod során?

Ryan McGarvey: - Nehéz megtalálni azt az egyetlen dolgot, ami a legfontosabb pillanat volt karrierem során. Az első nagy dolog az volt, mikor Eric Clapton megválasztott a Play Crossroads verseny győztesének. Ez segített nekem, hogy a világ minden tájára eljussak. A Guitar Player Magazine Új Tehetségei versenyt is megnyertem, ami szintén nagyon fontos mérföldkő, hiszen már kis gyerekként is olvastam a magazint és mindig néztem, hogy kiket választottak az olvasók a legjobbnak. Ez is egy hatalmas pillanat volt a karrieremben. Valójában kedves barátom, Joe Bonamassa volt az, aki közölte velem, hogy nyertem, amikor elküldött nekem egy képet a magazinból. És persze az egyik legfontosabb dolog, amikor idén megnyertem a European Blues Awards ’Legjobb gitáros’ díját. (Az előző évben is közel voltam az első helyhez.) Ez számomra az igazi kemény munka jele. Hogy átutazunk Európába és erőnkön felül teljesítünk a koncerteken. Nagyon különleges számomra ez a dolog.

OTRNR: - Színpadra léptél már számos kiváló zenésszel, köztük Kenny Wayne Shepherddel, vagy Joe Bonamassa-val, de ki az, akivel különösen megosztanád a színpadot, vagy készítenél közös dalt?

Ryan McGarvey: - Azt gondolom, hogy nagyon felemelő lenne Eric Claptonnal, vagy Paul McCartney-val együtt zenélni. Csakúgy, mint Robert Plant-tel, vagy Jimmy Page-dzsel. Úgy vélem, hogy ők azok, akik igazán nagyok és soha senki nem fog olyan zseniális dolgot alkotni, mint ők. Továbbá, nem gondolnám, hogy bárki is gyakorolna akkora hatást a zenetörténelemre, mint ezek a srácok.

OTRNR: - Mi számodra minden idők 5 legjobb blues albuma?

Ryan McGarvey: - Kapásból azokat mondom, amiket nemrégiben hallgattam:

Cover To Cover - Jeff Healey
Trouble Is… - Kenny Wayne Shepherd
Tailspin Headwhack - Chris Duarte
You & Me - Joe Bonamassa
Best Of Friends - John Lee Hooker

Néhány névtől eltekintve azt is mondhatnám, hogy elfogult vagyok, mert örömmel tölt el, hogy ők a barátaim.

OTRNR: - Most először adsz koncertet Magyarországon. Mit vársz a budapesti fellépéstől?

Ryan McGarvey: - Nem is tudom, mire számítsak igazán. Sok csodálatos dolgot hallottam és mindig azt mesélik, hogy ők az egyik legjobb közönség. Mindig is meg akartam látogatni Budapestet. Nagyon várjuk, hogy együtt bulizzunk. Fergeteges éjszaka lesz, ahol új barátokat, új rajongókat ismerhetünk meg.

OTRNR: - Végül, de nem utolsó sorban, mit jelent számodra a blues zene?

Ryan McGarvey: - A blues mindenben ott van. Minden más zenében, de az élet elemeiben is. Olykor nagyon egyszerű, hiszen nem kellenek ahhoz nagy trükkök, hogy elmondd az igazságot. Tiszta és valódi. Benne vannak az érzelmek és valami, amit nem tudsz hamisítani. És ha nem vagy őszinte, amikor játszol, azt az emberek megérzik.

Fotó: www.schattenwerk.ch

Live From The Fox Oakland címmel új koncertanyagot ad ki hamarosan a blues-rock  szakma nagyra becsült házaspárjának bandája, a Tedeschi Trucks Band. Az előadásra még 2016. szeptember elején került sor, most azonban megörökíti a zenekar egy album és egy 90 perces film formájában is.

A különleges kiadvány március 17-én jelenik meg, de már előrendelhető. Sőt érdemes hamarabb rárabolni a cuccra, hiszen akik megrendelik a kiadványt automatikusan részt vesznek egy nyereményjátékban, ahol többek között Derek Trucks saját kézjegyével ellátott Gibson SG gitárját is megnyerhetik.

Egy kis kedvcsináló a lemezről. Íme a Keep On Growing

Második lemezével rukkolt elő az Ed Philips and the Memphis Patrol a Király 82. szülinapján. Igen, 82 éves lenne Elvis Presley, ha élne. És ha élne, meghallgatná ezt a lemezt. Ezt a 16 felvételt, amit a banda teljes mértékben átformált, újragondolt és úgy ad elő, ahogy azt még soha senki a nagyvilágban. Alkotószellemű és formabontó. Egyedülálló és döbbenetes! A Star People Productions gondozásában jelent meg az új korong, amelyen közreműködött – többek között- a többszörösen díjnyertes, "A Dal" Eurovíziós nemzeti dalválasztó show döntőjébe kétszer bekerült Fool Moon énekegyüttes és Ferenczi György EMeRTon-díjas magyar szájharmonika-művész, énekes is.

A zenekar új klipje a napokban jelent meg a lemezről

Folytatjuk állandó rovatunkat, ezúttal az TERMIMÁMOR frontembere, Petri Lackás vezet be bennünket abba a zenei világba, ami nagy hatással volt életére.

Köszönöm szépen a lehetőséget, hogy írhatok egy kicsit a világomról, na meg persze a rengeteg zenéről, ami hatott az életemre, és talán bele is véste az agyamba, hogy nem szabad feladni a zenélést, és a zenehallgatást.

Nagyon szépen köszönöm innen is a gitár tanáromnak a segítségét, még ha nem is jártam mindig be az óráira, de nagyon sokat segített megtalálni a saját stílusom stb. Etetett metállal, jazzel, pop zenékkel, meg mindenféle progresszív dologgal. Aki nem tudná, akkor itt elmondom, hogy azért az nem kis dolog számomra, hogy az taníthatott engem aki a (Berklee College of Music)-ban végzett. Akinek még ez se lenne elegendő, akkor annyit még, hogy ide Járt az a bizonyos John Mayer is.

Mikor került elő az első gitárom? Hát igazándiból mindig ott volt a falon az édes apukám gitárja, vagy az akusztikus gitárja a nappalinkban, szóval nem volt nehéz összefutni ezzel a hangszertípussal.

Arra emlékszem, még amikor eltörtem a kezem a gördeszkázás miatt..., és a műtét után ajánlották, hogy érdemes tornáztatni. (hát én annyit gyakorolgattam a gitárral, hogy valaki egy élete alatt nem törődik szerint annyit a gitárgyakorlással, mint akkor abban az időben én. Most is gyakorlok csak sajnos, most már kevesebb az időm a munka, és a fotózás, meg a koncertek miatt. De ahogy tudok, megpróbálok fejlődni, mert ez fontos számomra!

'Elején még a haverokkal CD-ket meg kazettákat másolgatva, cserélgettünk stb. Ilyen tudjátok borzasztó minőségekben..., Persze pár bakelit is megfordult nálam is. (de arra már nem nagyon emlékszek, max csak frízbiztem velük, akkor még annyira kicsi voltam. ... :D

Talán az első szám ami nagyon nagyon tetszett, és életem első számítógépen meghallgatott dala, na az a THE OFFSPRING - HIT THAT száma volt. Mivel csak egy CD-m volt és track 1-től track 20-ig volt mindenféle vegyes nóta, ezért nem tudtam, hogy mit hallgatok, csak annyit tudtam, hogy mi tetszik, és mi nem annyira. De igazándiból mindenevő voltam... Sőt volt, hogy az Avril Lavigne-összes számát hallgatgattam amikor gördeszkáztunk a haverokkal. E mellé még természetesen becsúsztak a kötelező akkori slágerek is. Na az volt az igazi deszkás zene, az kurvára nagyon beadta számomra.

Egy olyan korban élünk, amikor a lemezek hallgatása már elfeledett, sokan egy-két slágert kötnek, egy-egy adott lemezhez. Lackás is az ő táborukat erősíti. Lássuk mik voltak rá hatással – a szerk.

Nirvana – Smell’s Like Teen Spirit (Nevermind – 1991.)

Ez volt számomra egy nagy áttörés, amikor ezt a zúzós gitár soundot, és ezt az igazi hiteles "órdibálással egybe kötött emóciót meghallottam.  Akkor még nem nagyon tudtam, hogy mi is az amit hallgatok, de azt tudtam, hogy ezt reprodukálnom kell, vagyis lejátszani stb. Nagyon klassz szám lett, magasztos és közben igazi "Grunge" zene az egész! Számomra nagyon tetszik a dob és a basszus, és a minimál gitár használata a verzékben, a refrén pedig egy igazi érzelem átadósdi. Természetesen, nagy rajongója vagyok ennek a műfajnak. Sőt a Kurt Cobain naplóját is ajánlanám mindenkinek, hiszen abban vannak ám életsztorik, s még a számok , és a NIRVANA grafikái, meg kis bejegyzések az életről, meg mindent, amit át lehet adni, egy naplóban az benne van. Sőt még a fordítása is tökéletes szerintem. Nagyon sok érzelem jön át a többi zenéjükben is!

R.E.M. - Losing My Religion (Out Of Time – 1991.)

Ez a szám nagyon meghatározza az életem, nagyon sok újdonság található a dalban. Ott található egy érdekes hangszer, azaz a mandolin is. Nem sokan használták akkoriban ilyen zenékhez, de ők meglépték. Apukám is nagyon szereti ezt a zenét. A klipet is érdemes meglesni, mivel az is egy érdekesség lehet mindenki számára, csak ajánlani tudom mindenkinek.

Coldplay - Sky Full of Stars (Ghost Stories - 2014)

Egy popposabb irányba elindított zene, bár nekem ez nagyon tetszik újonnan, nagyon jó a zene és kész. Tetszenek a gitár soundok, és az ízléses fejhang használatok a dalban. Nagyon minimál a dob is, brutálisan átjön a lezserség, és közben meg több milliós érdeklődést adnak át.

30Y - Felhő (No. 4 - 2008)

Nagyon egyszerű, de közben meg nagyon finomkodós akkordokra épülő dal. Szerintem a dallamok is nagyon szépen körbeölelik a számot. Beck Zoli tényleg nem a sikerre írta a számait hanem inkább dokumentálta őket, természetesen vannak olyan dalai ahol érezhető az is, hogy nagyon sok sok munka és érdekesebbnél érdekesebb szövegek születnek, amik szerintem nagyon sokakat elgondolkoztatott/elgondolkoztat.

Mindegyik dalban van valami 30Y életérzés! Minden réteg megtalálja a saját dalát! És minden korosztálynak nagyon sokat adnak a dalok! Én nagyon nagyon szeretem őket, sőt és nagyon közvetlenek a zenei szakmában is. Egyszer kétszer ha össze futunk akkor mindenképpen a zenéről lehet velük beszélni, és ez nagyon fontos, hogy ők is ilyen fontosnak tartják a zene szeretetét.

Pearl Jam – Alive (Ten - 1991)

Ebben a számban nagyon sok minden tetszik! Izgalmas számomra a gitár, és az ének együtt működése, itt is mint a Nirvana-nál sok helyen a verse és a refrén közt nagy eltérések vannak, dinamikáznak mint az állat! Már az elején a gityó igazi ínyenceknek való megszólalás.

Passenger - Let her go (Young As The Morning Old As The Sea - 2012)

Egy újabb populárisabb ízléses dalokkal törődő csáveszről lenne szó! Zenekarával, és egyedül megjárta a világot a kis könnyed, de dallamos váltott basszusos zenéivel. Egyébként aki nem tudná, hogy ő miket játszik a gitárján, akkor annak annyit mondanék, hogy a Country-ból vett motívumokat előszeretettel használja, és a díszítései ettől ilyen királyok, meg ami még nagyon nem egyszerű, hogy megy a váltott basszus (hüvelykujj hardcore) = függetleníti a basszus hangot az akkordjain a dallammal. Egyszerűen tökéletesen szól! Ahogy mondanák, egyszerű de Passenger! :)

TERMIMÁMOR - Utazzunk el (2015)

Nincs albumunk, se levédett számunk... De szerintem illő lenne az is, hogy belevéssem azt is amilyért élek... Szerintem nem gáz bemutatni kedvenced ként a saját gyártmányod! Ugyanúgy egy Pizzéria is kiteszi a saját termékét a képekre, vagy egy sarki hamburgeres... akkor én miért ne tenném! :) Szóval ezt a számot akkor gyártottam, amikor utaztam Pest fele egy XY tehetségkutatóra.. És annyi a lényeg, hogy hallgassátok meg, én akkor így éreztem a gondolataimmal a helyzetem.

"Szerelmes nem vagyok, csak átutazó" ez a refrén, mindenki értse úgy ahogy saját maga érti!

Hallgassátok a többi kis dalunk/dalom! Amit a TERMIMÁMOR-ral is játszunk a koncertjeinkkel!

És köszönjük a rengeteg támogatást! És e blognak is, hogy segít nekem/nekünk ezzel is!

Quimby - Autó egy szerpentinen (Kilégzés - 2005)

Családdal hallgatott klasszikus. A Quimby-ben van valami, ami mindig meglepett, nekem a hitelesség az ami értékes bennük, érdekes bele gondolni, hogy az ember ilyen "híresen", hogyan lehet ilyen visszafogott még 10-20ezer ember koncertre járó emberek között is.

Természetesen szerintem úgy, hogy ők tényleg a múltban megélt dolgaikat masírozzák oda  népnek, átadják az érzelmeiket, gyűlöletüket, vagy amit éppen művelnek a színpadon.

Sum41 - Over my head (Does This Look Infected? - 2002)

Egy klasszikus gördeszkás zene számomra, ami nagyon sokat dobott az életemen anno. Erre deszkáztam a srácokkal. A gitárból és a dobból nem elég zene, zúzós is, meg minden!

Ed Sheeran - I see fire (The Hobbit: The Desolation of Smaug - 2013)

Egy új csillag számomra, ez a manus. Az utcazenéből a világsztárságig! Ez a dal igaz egy filmnek a zenéje, de nagyon szépen megkomponálta. Dallamos gitár. Looperrel dolgozza ki a dalait az élő koncertjein!

Ki emlékszik már a bakelitek különlegesen magával ragadó illatára, a 60-as 70-es évek lenyűgöző, rockslágereire? Nagyon reméljük, hogy sokan, hiszen az OTR’N’R-nak is nem titkolt célja visszahozni a köztudatba többek között olyan előadók zenéit, mint a Led Zeppelin, Jimi Hendrix, Eric Clapton, a Creedence Clearwater Revival, Rory Gallagher és a Taste, vagy a Deep Purple. Ki így, ki úgy. Mi a hasábokon, a szentesi Same Old Story zenekar a hangszereken örökíti meg a rocktörténelem kiemelkedő évtizedeinek zenéit.

A Kováts Zoltán (gitár, ének), Szávka László (basszusgitár, ének), Fekete-Kováts Zoltán (gitár, ének), Horváth-Varga Zoltán (dob) alkotta kvartett 2014 decemberében alakult.

Az együttes létrehozására azért került sor, mert bár élünk, halunk a blues-rock zenéért, az utóbbi időben eléggé eltávolodtunk e stílusoktól. Zoli és Laci is egyetértenek abban, hogy ez a felállás nagy segítség abban, hogy a zene öröm maradhasson. A mentőakcióként is felfogható egyesülés neve igencsak találó. Imádjuk a munkánkat, a mindennapos előadásokat, de egy kis örömzene mindannyiunkra ráfér.

Ebben a mentőakcióban két olyan társra leltek, akik hasonló cipőben járnak. Kováts Zoltán több mint 40 éve gitározik és énekel.

A négyes legközelebb a szentesi Kávézó a belvárosi Favágókhoz galériáját rengeti meg, február 10-én, pénteken.

Itt egy nagy klasszikus a csapat előadásában.

A padlás-koncert eseményét a plakátra kattintva éritek el!

Sebők Tamás

Az ARONS Land Cargo Co., Hajba Áron egykori Jazzékiel-gitáros tavaly év évégén megjelent debütáló lemezének harmadik, ezúttal szövegvideója a Fly című dalra forgott. A klip Áron hosszú amerikai és európai utazásai közben készített „homevideóinak” felhasználásával készült, Kósa Péter utólagos felvételeivel, operatőri közreműködésével. Az Always Closer Never There lemez anyaga teljes egészében a február 16-i lemezbemutató koncerten lesz először hallható.

Az ARONS Land Cargo Co. Always Closer Never There című albuma tavaly decemberben látott napvilágot a Klinik gondozásában, a megjelent kritikák közül több az év legizgalmasabb lemezei közé sorolta azt. Hajba Áron és a fivérei alkotta blues-folk-vintage rock zenekara február 16-án mutatja be a lemezanyagot a budapesti Gödör klubban. A lemezbemutató koncertet a pécsi Junkie Jack Flash zenekar lendületes és szenvedélyes előadásáról ismert frontembere, Pető Szabolcs vezeti fel.

A koncert Facebook eseményét itt találjátok!

A 2016-ban alakult Klinik fiatal zenészek, producerek és grafikusok közösségeként a labelhez tartozó művészek munkáját segíti lemezeik gondozásával, kiadásával, szervezéssel és PR-ral. Hajba Ároné mellett jelenleg a Jazzékiel, az Anton Vezuv, a Musica Moralia és a Deadmen következő produkcióin dolgozik.

Arons Land Cargo Co. Facebook: www.facebook.com/aronslcc
Klinik Label: www.kliniklabel.com

Bár a tavalyi év a zenekarépítésről szólt a Peter Kovary & The Royal Rebelsnél, azért a Keepin’ On című bemutatkozó EP-t elkészítette a csapat, és szinte azonnal bombaként ugrott be hazánk klasszik rock vonalon mozgó bandáinak sorába. A csapat nemrégiben a Dal 2017-es válogatójában is szerepelt, most pedig új albumuk kiadására készülnek Kőváry Péterék. Vele beszélgettünk az aktualitásokról.

OTRNR – Szia Peti! Pár szóban hogyan értékelnéd a tavalyi éveteket?

Pörgős volt nagyon, de az idei év még inkább az lesz, hiszen megjelenik végre az első album, és elkezdünk rendszeresen koncertezni is. Nagyjából sikerült megvalósítani mindent, amit 2016-ra terveztem, szóval elégedett vagyok. Sikerült összehoznom egy stabil csapatot, csináltunk egy EP-t és 2 klippet, beindult a koncertezés is.

OTRNR – Már korábban is bejelentettétek, hogy hamarosan megjelenik a debütáló albumotok? Mit kell tudnunk róla?

Tizenegy dal került fel végül az albumra, ebből négy már korábban napvilágot látott a Keepin’ On EP-n. A dalokat szerzőként jómagam jegyzem, egy kivétellel, ugyanis van az albumon egy régi nóta (Love So Divine), amit még öcsémmel (Kőváry Zoli – The Trousers)  írtunk kb 25 évvel ezelőtt, az akkori bandánknak, a The Ragdoll-nak, csak a szöveget írtam át teljesen. A 11 dalból 8 teljesen új, a hangmérnöki és a produceri teendőket is én láttam el, szóval komplex feladat volt az album elkészítése, de nagyon élveztem. A masteringet Deutsch Gábor (Anorganik) barátomra bíztam.

OTRNR – Mi jellemzi a lemez dalait?

Úgy érzem, hogy sikerült kellőképpen változatos lemezt összehozni, vannak rockos , pörgős nóták ( It’s a Riot), laza rock’n’rollok ( Forever And A Day) , blues és hard rock hatású tételek ( Run For Cover, Can You Hear Me Now) , illetve countrys, southernes lazulások egyaránt. Alapvetően pozitív, vidám hangulatú a zenei világunk, és ez szerintem lejön az album hallgatása közben.

Az új album dalaiba itt belehallgathattok:

OTRNR – Mit kell tudnunk a lemezbemutatóról?

Február 23-án mutatjuk be az albumot Budapesten a Kuplungban, a The Trousers, illetve a River Of Lust társaságában. Szeretnénk minél ütőképesebb koncertprogramot összehozni, a saját nóták mellett lesznek feldolgozások a nagy példaképeinktől, de ezekről egyelőre többet nem szeretnék elárulni. A koncerten segítségünkre lesz a Dalban már megismert két vokalista lány is.

OTRNR – Vendégzenészek lesznek a Halfway Till Morningon?

A címadó dalban 5 vendégzenészünk is volt, hiszen megszólal egy komplett fúvósszekció és van egy dögös szaxofonszóló is a nótában, mely felvételeknél békéscsabai fúvós barátaim voltak segítségemre. A billentyű szólamokat ugyanebben a dalban Bacsa Gyuszi cimborám játszotta fel, a háttérvokálokat pedig régi zenésztársam, Hodosi Enikő (Manoya) a Neo-ból énekelte fel.

OTRNR – Milyen formában lesz elérhető a lemez? Mit szólsz az aktuális bakelitreneszánszhoz?

Egyelőre CD illetve online formában jelenik meg az album , február 20.-án. Ugyanakkor nem titkolt szándékom, hogy – korlátozott példányszámban – bakeliten is megjelentetem a lemezt, valamikor tavasszal. Jómagam nagy bakelit rajongó vagyok, sajnos azoban a bakelit gyártása jelenleg igen költséges, nehézkes és lassú, de keresem a legjobb megoldást.

OTRNR – Nemrégiben a Dal 2017-es műsorának 2. körében léptetek fel. Milyen lehetőséget láttok a közmédiában rockzenekarként?

Számunkra ez egy jó lehetőség volt arra, hogy megmutatkozzunk. Nem is gondoltuk teljesen komolyan a nevezést, és magunk is csodálkoztunk, hogy bejutottunk. Egy rockzenekar számára elég nehéz médiaszerepléshez jutni, örültünk, hogy ott lehettünk, jó móka volt. Több mint egy hét távlatából azt gondolom megérte, nagyon sok pozitív visszajelzést kaptunk, lett jónéhány koncert felkérés, és jelentősen nőtt a lájkok száma a szociális médiában.

OTRNR – Külföldön is megmutatkoztok a közeljövőben, mit vártok a 2017-es évtől?

Sikerült leszervezni tavaszra egy jó kis turnét, az itthoni állomások mellett játszunk Ausztriában, Olaszországban és Csehországban is. Nyáron szeretnénk 1-2 fesztiválra is eljutni, ősszel pedig folytatni a klubturnét. Márciusban jön az új klip, de ezen felül szeretnék idén még legalább másik két videot is leforgatni. Szerencsére, most már segítségem is van a zenakari menedzsmentet illetően, sikerült az albumhoz kiadót is találni, és a bookingot is az ő segítségükkel szervezzük.

A '80as '90-es évek fordulóján felbukkant Hoolywoodban egy egészen új típust megtestesítő férfiideál, a sebzett lelkű problémás, de mégis macho fiúé.

Ennek az új színészgenerációnak a tagjai nem csak a filmvásznon, hanem a való életben is vonzódtak a "szex, drugs and rock 'n roll" életérzéshez.

Johnny Depp köztudottan rockzenészként kezdte pályafutását (és napjainkban egyre inkább úgy tűnik, hogy akként is fog nyugdíjba menni), de Jaqulin Phonix, és tragikusan fiatalon elhunyt testvére, River is kacérkodtak a zenével. (River Phonix halála egyébként az Angyalok Városának egyik kultikus klubjában, az Johnny Depp tulajdonában lévő Viper Roomban történt, és Pintér Miklós, a Grungery főszerkesztője nemrég egy érdekes cikket publikált a témában, ami ITT olvasható. 

Ennek a generációnak a tagja Keanu Reeves is, aki a mellett, hogy a Holtpontban, a Mátrix -trilógiában, és a John Wick sorozatban bizonyította (és a mai napig folyamatosan bizonyítja) remek színészi kvalitásait, időnként basszusgitárt ragad, és nyom egy is alter-rockot a haverokkal. Hogy napjainkig ezt mennyire rendszeresen vagy rendszertelenül teszi, azt nem tudni pontosan (nagyon kevés forrás van erre vonatkozóan a neten), de az biztos, hogy 1991 és 2004 közt ezt szervezett keretek közt, a DogStar nevű bandában tette. 

Az '90es évek alternatív rockzenei trendjeibe autentikusan belesimuló rocktrió 1991-ben alakult, a híres színész mellett Greg Miller - (Vokál/Gitár) és Rob Mailhouse (dob) alkották a formáció első felállását. Az "útkeresés" időszakában a külvilág nem sokat vett észre a csapat létezéséből. Sem lemez nem született ekkoriban, és fellépéseik száma is meglehetősen limitált volt. (első koncertjük egy nyilvános próba volt, ahol megközelítőleg 60 ember-a zenészek családtagjai és baráti köre-látogatott el.)

A csapat 1994 ben csatlakozott egy másik gitáros/énekes a csapathoz Bret Domrose személyében. Alig egy évvel később, 1995-ben viszont Greg Miller távozott a kötelékből, így a csapat viszonylag rövid, de eseménydús létezése során trió felállásban működött.

A "megszilárdulás" évében az addigi szoba-jammelés után a banda kilép a világot jelentő deszkákra, nem is akárhogy. Egy Új-zélandi Bon Jovi koncert előzenekaraként mutatkoznak be a nagyközönségnek, és még ugyanebben az évben felvezetik egyszer David Bowie-t is, majd az államokban két rövid turnét is lenyomnak, egyiket a Weezer, másikat a Rancid társaságában. Az erős kezdés részeként-vagy inkább ráadásaként- szerepeltek a Naomi Watts főszereplésével készült Ellie Parker című dráma soundtrackjén, és a Me and Will című kis költségvetésű roadtrip movie-ban is felcsendült egy számuk.

1996-ban jelenik meg első, négy számos EP-jük, a Quattro Formatti (nem tudtam rájönni, hogy egy amerikai zenekar angol nyelvű számait tartalmazó kiadványnak miért adtak olasz címet), majd ugyanebben az évben kihozzák első "rendes", 12 számos lemezüket is, Our Little Visionary címmel. Az album érdekessége, hogy hangmérnökként és háttérvokalistaként az a Ed Stasium volt jelen az anyag születésénél, aki Ramones, a Talking Heads és a Living Colour felett is bábáskodott.

A banda ezek után kisebb-nagyobb aktivitással folyamatosan koncertezett (főként Keanu színészi karrireje hatott ki a zenekar "szabad kapacitására". ) És bár a rajongók ekkor még nem éreztek ebből semmit, már ekkor megjelent a tagok közt a feszültség: a főállású zenész státuszra hajtó, és a csapat zenei agyának számító Domorse egyre nehezebben viselte, hogy Reeves színészi elfoglaltságai miatt nem hozzák ki magukból a maximumot.

1999 fordulópont a banda életében, két esemény miatt is: egyrészt a csapat életének legnagyobb koncertjére kerül sor a patináns nevű Glastonbury Festiválon, másrészt moziba kerül a Mátrix első része, amely Keanu Reeves karrierjének szempontjából az igazi áttörést jelenti.

Hogy ez mit jelentett a DogStar szempontjából, azt mindennél jobban jellemzi egy mondat, amelyet a Noisey magazin számára adott 2015-ben adott interjújában Rob Mailhouse, a banda ütőse mondott: " A Mátrix, a pénz és a mémek előtt Keanu Reevesel játszottam egy bandában, amely a Bon Jovitól David Bowieig osztozott a színpadokon". 

2000-ben sokat sejtető címmel megjelenik a második album, a Happy Ending, Keanu színészi karrierje pedig még nagyobb lángon kezd égni (elég, ha csak a Mátrix két folytatására gondolunk). 

A csapaton belül pedig az állandósult feszültséggel egyenes arányban csökkennek a fellépések is. A banda utolsó performanszára 2002-ben Tokióban kerül sor, a hol a gitáros-énekes Bret nyilvánosan be is jelenti, hogy szólókarrierjére koncentrál. Egy rövid időre a Berlin nevű Los angelesi bandába igazolt, és televíziós filmekhez készít zenéket. 

2004-ben még megjelenik egy Mr. Big feldolgozás a csapattól (a Shine című nóta), de ez tényleg az utolsó életjel volt a részükről, ráadásul a számot már 2002-ben rögzítették a második albumnál. 

A DogStar nevű, ígéretesen induló formáció a kezdetekben tehát jól tudta hasznosítani a basszusgitárosuk ismertségét, de ugyanez az ok vezetett a feloszlásukhoz is. 

Később egyébként a dobos, Rob Mailhouse, és Keanu alakítottak egy formációt Becky névvel 2008 környékén, de a csapat valamiért idejekorán befejezte tevékenységét, az ütős fent idézett interjúja alapján pedig valószínűsíthető, hogy nincs jóban egykori zenésztárásával, Keanu Reeves el. 

Az Old Time R’N’R névhez hűen most startoló, havi rendszerességgel megjelenő rovatunkban a ’60-as, ’70-es évek klasszikus korongjait tesszük a mikroszkópunk alá, és egy kis múltidézéssel próbálunk népszerűséget hozni ezeknek a mára sok esetben elfeledett lemezeknek. Ha már indítunk egy ilyen rovatot, akkor próbáljuk valahogy dátumhoz kötni a megjelenéseket. Debütáló cikkhez debütáló lemez dukál, méghozzá a John Kay vezette Steppenwolf első lemezét vesszük górcső alá. John Kay egyfajta példakép számomra óriási muzikalitás és életszemlélet jellemzi a pasast.

Na de térjünk rá a lemezre. Minden kétséget kizáróan a Born To Be Wild és az eredetileg Hoyt Axton szerzeményeként ismert The Pusher feldolgozása a két gyöngyszeme a lemeznek és az Easy Rider (Szelíd Motorosok) című filmnek egyaránt.

A stúdió feltüntetésében vannak kisebb hibák, ugyanis a kaliforniai American Recording Company in Studios City-t jegyzik a rögzítés helyéül, azonban egyszerűen csak American Recorders a stúdió neve. Ez az egyetlen album a Steppenwolf történetében, mely egyszerre jelent meg mono és stereo formátumban is.

Kezdjük az elemzést a lemez egyik legnagyobb dalával, a Born To Be Wilddal. A dalt Mars Bonfire írta, aki a The Sparrow csapatában játszott együtt John Kay-jel, és akinek fivére a Steppenwolf dobosa. Az album egyetlen kislemezként megjelent dala, a Billboard Hot100 single chart-jának ezüstérmese, majd később mindenidők legjobb 100 hard-rock dalának listáján is helyet foglalt.    

A The Pushert is a Steppenwolf tette népszerűvé, azonban eredetileg egy Sparrow dalról beszélünk. Mint azt fent említettünk Hoyt Axton szerzeménye, akinek Joy To The World albumán is megjelent 3 évvel a Steppenwolf után. A Szelíd motorosok mellett a Top gear 9. évadának egyik epizódjában is hallhatjuk.

De miket is hallhatunk még a ma 49 éve megjelent klasszikuson? A lemezt indító Sookie Sookie-t a Stax Records házibandája, a Booker T. & The M.G.’s gitárosa, Steve Cropper valamint az R&B körökben szintén nagy névnek számító Don Covay írta. Egyfajta keveréke a hard-rockos koszos hangzásvilágnak és az igazi 70’s soul-funk zenének. – Ez egyébként a Steppenwolf későbbi albumain is megjelenik és véleményem szerint az egyik legnagyobb védjegyük.

A Berry Rides Again-t hallgatva – akár a címre pillantva, akár a dalszöveget olvasva, akár a zenét hallgatva – szinte másodperceken belül - a rock’n’roll nagypapája, Chuck Berry jut eszünkbe. A dallal ugyanis Chuck Berry előtt tisztelegnek.

Van itt nekünk még egy Willie Dixon átirat, a Hoochie Koochie Man. Sokat nem lehet hozzáfűzni, talán hangzásvilágában, nyújt többet az eredeti szerzeményél. Persze azoknak, akik csípik ezt a billentyűvel, koszos gitárhangzásokkal megtűzdelt stílust.

A The Ostrich-ről még mindenképpen szeretnék pár szót ejteni, hiszen az egyik kedvencem, és véleményem szerint a lemezt megkoronázó darab. A legjobban mutatja be azt a világot, amit a Steppenwolf képviselt. Ritmusos, blues-ból, funk-ból soul-ból táplálkozó, erőtől duzzadó pszichedelikus hard-rock zene a 60-as évek legvégéről. A korszak egyik zsenialitása.

2017-ben is Dobbantó zenei tehetségkutató fesztivál a szarvasi Granárium-Zebra Club színpadán a hangszeres zenét játszó előadóknak. A nagy múltú klub versenyei számos zenekar számára jelentettek ugródeszkát. Nálunk kezdte bontogatni szárnyait az Ektomorf, a Magna Cum Laude, a Fatal Error, a Mongooz and the Magnet és a The Luckies, hogy csak néhány nevet említsünk azok közül a zenekarok közül, melyek a klubban zajló tehetségkutatóknak a színvonalát egyre feljebb és feljebb emelték.

Indulási feltételek:
csak saját szerzeményekkel, amelyek szövege, ha angol nyelvű a versenynapokon magyarra fordított változatát a zsűri számára kérjük csatolni
stílusirányzatokat nem szabunk meg, egyetlen kikötése van a produkciónak, hogy hangszeres legyen
a zenekarok nem rendelkezhetnek kiadók által terjesztett hanghordozóval (kivétel a szerzői kiadás)

A jelentkezés 2017. január 24-én indul és 2017. március 05-ig tart. A jelentkezési lap a klub honlapjáról tölthető le: www.zebraclub.hu és a dobbanto2@gmail.com email címre kell vissza küldeni.

Nevezési díj nincs!
A verseny menetrendje:
A beérkezett nevezésekből 15 zenekar 3 elődöntőn keresztül versenyzik a döntőig. Elődöntőnként egy zenekar 15-20 perces műsorral mutatkozhat meg a színpadon.
Az elődöntők 1. és 2. helyezettjei automatikusan a döntő szereplői lesznek.

A döntőben 6 zenekar versenyzik majd. A sorozat a szarvasi Granárium Zebra Clubban zajlik. A verseny 2017. március 18-án indul.

A zsűrik értékelési szempontjai:
hangszeres tudás
szöveg, szövegértés
színpadi összkép
egyediség
szubjektív vélemény

A színpadon állandó backline a zenekaroknak:

Marshall 6100 git fej
Marshall 1960 vintage 4*10 git láda

Fender Twin Rewerb git combo

Ampeg 8*10 bass láda
Ampeg Svt3 pro bass fej

Tama Supertstar custom
dobfelszerelés, állványzat, lábgép, dobszék

Nyeremények:
Fesztiválfellépési lehetőség hazai fesztiválokon (szervezés alatt). Az elmúlt évek helyezettjei eljutottak általunk a Rockmaraton, SZIN, Zorall Sörolimpia, arTúr fesztiválokra, illetve a Gödör Klub és a Budapest Music Expo színpadára.

A győztes indulási jogot szerez a Hangfoglaló Magyarország 2017. döntőjében ahol a fődíj egy 1 millió forintos HANOSZ vásárlási utalvány és a Cseh Tamás program által felajánlott induló zenekaros pályázat különdíja, amely 2 millió forint. Továbbá az országos döntőn induló zenekarok díjazása egy tehetséggondozó csomag, amely a következőket tartalmazza:

- MR2 Petőfi Rádió félórás promóciós riportját, és játszási lehetőségét;

- Fellépéseket (Gödör Klub, A38 hajó, nyári nagy fesztiválok és 20 vidéki élőzenés klub színpadain)

- Bemutatkozási lehetőségek online portálokon (Rockbook, Lángoló Gitárok, BEOL)