A Jethro Tull főnöke és az „álmellű” nők

Facebook Tetszik

2020. szeptember 23. - Teakbois

1975 szeptemberében jelent meg a Jethro Tull Minstrel In The Gallery című nagylemeze, amelyet – ahogy az a brit folk és prog rock éllovasainak esetében ekkor már megszokottnak számított – a megbízhatatlan értékítéletű kritikusok fanyalgással, a kísérletezésre nyitott közönség viszont kitörő örömmel fogadott. Az album rögzítésekor készült a Pan Dance című dal, amely nem került fel rá, és egészen 2002-ig kiadatlan maradt (a Minstrel In The Gallery remaster verzióján szerepel bónusztételként). A halászok (továbbá vadászok, kecske- és birkapásztorok) görög istenének tartott, sípon játszó Pán valószínűleg igen rokonszenves lehet Ian Andersonnak, a Jethro Tull főnökének, ugyanis ő is fúvós hangszerrel (a fuvolájával) delejezi meg a hallgatóit, ráadásul a halászathoz is nagyon ért (Anderson 1978-ban lazacfarmot alapított a skóciai Strathairdben, amely az 1990-es években már több mint 10 millió fontot ért). Ráadásul Pánról nevezte el magát az Egyesült Királyság egyik legismertebb táncegyüttese, a Pan’s People, amelynek csinos hölgytagjai szinte egyetlen férfit sem hagytak hidegen nagyjából 1968 és 1976 között: olyannyira nem, hogy Anderson is nekik írta a Pan Dance-t.

FIGYELEM! A cikk viccesen botrányos témája miatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóink kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.

A Pan’s People azzal tett szert országos hírnévre, hogy ők lettek a BBC Top Of The Pops című zenés tévéshowjának táncosai. A csütörtök esténként sugárzott műsor ereje akkorának számított, hogy aki fellépett benne, annak már másnap garantáltan több tíz- vagy százezer példánnyal több albuma fogyott. A Pan’s People a tévés népszerűségének köszönhetően 1974-ben önálló esteket állíthatott színpadra a neves londoni Rainbow Színházban, ahol ugyanabban az évben a Jethro Tull-lal is felléptek. Ian Anderson a közös produkciójukhoz komponálta a Pan Dance-et.

A koncert reklámkampányának keretében a Jethro Tull frontemberéről és a „műanyag álmelles” színpadi jelmezüket viselő táncosnőkről a Life magazin a színház előtt készített fotósorozatot. Hogy a folkos prog rock lazactenyésztőjének sikerült-e közelebbi kapcsolatba kerülnie valamelyik ügyes mozgású hölggyel, arról nincs információm… De nem lennék meglepve, ha kiderülne, hogy igen.