Nemrég értekeztem arról, hogy a Deep Purple 1984-ben puszta kíváncsiságból (észreveszi-e bárki a sikamlós utalásokat?) slágerré tett egy anális szexről szóló dalt. Csaknem két évtizeddel a legendás hard rock csapat akciója előtt Pete Townshend, a Who dalszerző-gitáros főnöke is hasonló „trollkodásra” vetemedett: ő azt szerette volna kideríteni, meddig juthat a slágerlistán egy olyan számmal, amely alig burkoltan a hímnemű emberek egyik kedvenc időtöltéséről, a maszturbációról szól. Mint kiderült, a Top 10-be kerülés sem lehetetlen efféle üzenettel…
FIGYELEM! A cikk viccesen botrányos témája miatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóink kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.
Az 1967 áprilisában kislemezen megjelent Pictures Of Lily szövegének kamasz főhőse hosszú ideje képtelen elaludni éjszakánként, ezért sokat tapasztalt apjához fordul jó tanácsért. Az örege „gyógyírképp” néhány fotóval ajándékozza meg, amelyeken egy bombázó külsejű hölgy, bizonyos Lily látható. Hősünknek innentől fogva nyugodt az álma: Lilyt bámulva először mennyei érzés keríti hatalmába, majd holtfáradtan durmolni kezd. Egy nap arra ébred, hogy beleszeretett a falán díszelgő nőalakba, ám az apjának kiábrándító híre van számára: Lily sajnos igencsak „retro” szépség: 1929 óta halott, így aztán a felhevült fiúnak semmi esélye találkozni vele. Hősünk vigasztalhatatlan, de azért folytatja a Lilyről való esténkénti fantáziálást…
Townshend azt írta a dalról 2012-es memoárjában, a Who I Am-ben, hogy az 1853-ban született és 1929-ben elhunyt színésznő és szexszimbólum, Lillie Langtry ihlette, aki mellesleg VII. Eduárd brit király szeretője volt. A Langtry által kiváltott önkielégítési mániát megéneklő Pictures Of Lily az Egyesült Királyságban az 5. helyig kapaszkodott fel a slágerlistán, az USA-ban azonban (kivételesen) azonnal szemet szúrt a szöveg „utalásossága” egy éber cenzornak, így az ottani rádióadók többsége nem volt hajlandó műsorra tűzni a számot. Townshend eme szerzeményét egy korabeli interjúban power pop stílusúnak nevezte, amivel egy csapásra életre hívott egy teljesen új műfajt, amely aztán a hetvenes években élte virágkorát.
1967 decemberében jelent meg a csapat The Who Sell Out című albuma, amely nem csupán kísérletező jellegű muzsikát tartalmazott, hanem egy újabb „kézimunkás” dalt is (Mary Anne With The Shaky Hand). Townshendék ezúttal egy olyan fiatal hölgyről zengtek ódát, akinek „remegő keze” egyetlen férfit sem hagy hidegen, és Anglia fiai akár nagyobb belföldi utazásra is szívesen vállalkoznak, hogy megismerhessék Mary Anne „tudományát”. Ez utóbbi szerzeményből nem lett sláger, viszont a brit cenzorok figyelmét ugyanúgy elkerülte, mint az előzménye.
