1968. november 30-án hágott az amerikai country slágerlista élére a Wichita Lineman, minden idők egyik legfurcsább dala, hogy aztán öt héten át el se mozduljon előkelő pozíciójából. A nálunk szinte teljesen ismeretlen, az USA-ban viszont a legjobb (és leggazdagabb) zeneszerzők között számontartott zongorista-énekes Jimmy Webb szerzeményét a már akkoriban is ikonikus alaknak számító gitáros-énekes Glen Campbell adta elő az amerikai session zenészek krémjét tömörítő stúdióegyüttes, a Wrecking Crew közreműködésével (ennek maga Campbell is oszlopos tagja volt). A Wichita Lineman napjainkra olyannyira jelentőssé vált, hogy a washingtoni Kongresszusi Könyvtár (az USA és egyben a világ legnagyobb bibliotékája) idén beválogatta a Nemzeti Dalgyűjteményébe mint kulturális, történelmi és esztétikai szempontból egyaránt kimagasló művészeti alkotást.
Webb mesterművét gyakran emlegetik az első egzisztencialista country nótaként. A komponista az Oklahoma állambéli Washita megyében autózott, amikor megpillantott egy vonalvizsgálót egy telefonpózna tetején, aki épp felhívta a központot, hogy jelentést tegyen. Webbnek azonnal meglódult a fantáziája: úgy érezte, a semmi közepén a magasban egyedül munkálkodó férfi a magány tökéletes szimbólumává varázsolható. A road movie-ba illő élmény hatására született dalban a vonalvizsgáló a barátnője hangját véli hallani a vezetékek ellenőrzésekor, és ettől melankolikus, nosztalgikus érzés lesz rajta úrrá. A zeneszerzőnek a Kansas állambéli Wichita neve jobban tetszett az oklahomai Washitáénál, úgyhogy az előbbibe helyezte át a cselekményt. Glen Campbell még két Webb-szerzeménnyel aratott hatalmas sikert: ezek a By The Time I Get To Phoenix és a texasi városról elnevezett Galveston, amelyeket a Wichita Linemannel együtt Campbell és Webb rajongói „földrajzi daltrilógiaként” emlegetnek.
Érdemes megjegyezni, hogy a Wichita Lineman-ben Carol Kaye basszusgitározik, aki idén ünnepelte 85. születésnapját: a világ 10 legjobb basszusgitárosa közé sorolt hölgy több évtizeden át slágerek tucatjaiban mutatta meg, mit tud (Quincy Jones, a Beach Boys, Barbra Streisand, vagy épp a Kojak tévésorozat alkotói egyaránt versengtek a kegyeiért), Paul McCartney pedig példaképeként hivatkozott rá, akinek a basszushangzását a Sgt. Pepper’s Lonely Hearts Club Band készítésekor inspirációként használta. Kaye nem hivatalosan a legtöbbet foglalkoztatott basszusgitáros az eddigi zenetörténelemben: több mint 10 ezer dalban hallható a játéka. Glen Campbell gitárosi képességeire sem lehet panasz: a rockzenészek által nagymesterként tisztelt country sztár a nemrég elhunyt Eddie Van Halen bálványa volt, és a legendás hard rock húrnyűvő nem szégyellt „továbbképzésre” járni hozzá.
