A 2013 májusában, 62 éves korában elhunyt Trevor Bolder a legendás brit hard rock csapat, a Uriah Heep leghosszabb ideig „szolgáló” basszusgitárosa volt. A Kingston upon Hull-i születésű zenész muzsikuscsaládból származott: apja trombitált, Trevor pedig eleinte kürtön játszott, ám a Beatles 1963-as felbukkanása mindent megváltoztatott – többek között az ő zenei ízlését is. 1964-től már rendszeresen fellépett különféle formációkkal, és Paul McCartney hatására a basszusgitárt választotta.
Trevor Bolder 1971-ben került be David Bowie kísérőzenekarába, amely aztán 1972-ben Spiders From Mars néven rögzítette a rock kaméleonjának nevezett énekes mérföldkőnek számító Ziggy Stardust & The Spiders From Mars című albumát. A lemez Ziggy Stardust című dalában Bowie megemlékezik zenésztársáról: a „Ziggy played guitar, jamming good with Weird and Gilly, and the Spiders From Mars” versszakban szereplő Weird maga Bolder, ez volt ugyanis a beceneve, amelyen minden ismerőse emlegette. A nyugodt természetű és hallgatag macsó hírében álló basszusgitáros egyébként sosem tudott megbarátkozni a Bowie által ekkoriban favorizált androgün glam imázzsal. Óriási megkönnyebbülés lehetett neki, hogy 1976-tól, a Uriah Heep tagjaként már nem kellett „marslakó nőimitátor” módjára öltözködnie, valamint „agyonsminkelnie” magát.
Bolder 1976 és 1981 között tevékenykedett először a Uriah Heep basszistájaként, majd néhány évig inkább másokkal muzsikált (például ő játszik a Wishbone Ash nevezetű kultikus progbanda 1982-es, Twin Barrels Burning albumán), aztán 1983-ban visszatért a Heepbe, amelynek haláláig tagja és aktív komponistája maradt. Annak érzékeltetésére, hogy Trevor Bolder mennyire fontos figura volt a világhírű rockegyüttes történetében, két kivétellel – az 1977-es Who Needs Me és az 1985-ös Heartache City − csupa olyan dalt válogattam össze, amelyet ő írt a zenekar számára (a Fear Of Falling című 1995-ös és a Lost című 2011-es szerzeményeiben ráadásul az ő hangja hallható).