Old Time RNR Magazine

Trevor Bolder: A Uriah Heep basszusmágusa

2021. május 22. - Teakbois

bolder_22.jpg

A 2013 májusában, 62 éves korában elhunyt Trevor Bolder a legendás brit hard rock csapat, a Uriah Heep leghosszabb ideig „szolgáló” basszusgitárosa volt. A Kingston upon Hull-i születésű zenész muzsikuscsaládból származott: apja trombitált, Trevor pedig eleinte kürtön játszott, ám a Beatles 1963-as felbukkanása mindent megváltoztatott – többek között az ő zenei ízlését is. 1964-től már rendszeresen fellépett különféle formációkkal, és Paul McCartney hatására a basszusgitárt választotta.

Trevor Bolder 1971-ben került be David Bowie kísérőzenekarába, amely aztán 1972-ben Spiders From Mars néven rögzítette a rock kaméleonjának nevezett énekes mérföldkőnek számító Ziggy Stardust & The Spiders From Mars című albumát. A lemez Ziggy Stardust című dalában Bowie megemlékezik zenésztársáról: a „Ziggy played guitar, jamming good with Weird and Gilly, and the Spiders From Mars” versszakban szereplő Weird maga Bolder, ez volt ugyanis a beceneve, amelyen minden ismerőse emlegette. A nyugodt természetű és hallgatag macsó hírében álló basszusgitáros egyébként sosem tudott megbarátkozni a Bowie által ekkoriban favorizált androgün glam imázzsal. Óriási megkönnyebbülés lehetett neki, hogy 1976-tól, a Uriah Heep tagjaként már nem kellett „marslakó nőimitátor” módjára öltözködnie, valamint „agyonsminkelnie” magát.

bolder_20.jpg

Bolder 1976 és 1981 között tevékenykedett először a Uriah Heep basszistájaként, majd néhány évig inkább másokkal muzsikált (például ő játszik a Wishbone Ash nevezetű kultikus progbanda 1982-es, Twin Barrels Burning albumán), aztán 1983-ban visszatért a Heepbe, amelynek haláláig tagja és aktív komponistája maradt. Annak érzékeltetésére, hogy Trevor Bolder mennyire fontos figura volt a világhírű rockegyüttes történetében, két kivétellel – az 1977-es Who Needs Me és az 1985-ös Heartache City − csupa olyan dalt válogattam össze, amelyet ő írt a zenekar számára (a Fear Of Falling című 1995-ös és a Lost című 2011-es szerzeményeiben ráadásul az ő hangja hallható).

Uriah Heep – Who Needs Me (1977)

Uriah Heep – Roller (1977)

Uriah Heep – Save It (1978)

Uriah Heep – Fools (1980)

Uriah Heep − Heartache City (1985)

Uriah Heep – Rich Kid (1989)

Uriah Heep – Which Way Will The Wind Blow (1991)

Uriah Heep − Fear Of Falling (1995)

Uriah Heep – Shelter From The Rain (1998)

Uriah Heep – Angels Walk With You (2008)

Uriah Heep – Lost (2011)

MÉG TÖBB TEAKBOIS-FÉLE RETRO:

David Byron: 12 Uriah Heep előtti dalkincs

Lee Kerslake (Uriah Heep): A nyugodt erő birtokosa

A Uriah Heep torka és Jimi Hendrix szelleme

Nagyon kemény, nagyon szerény… − Megzúzta Mezőkövesdet a Uriah Heep

Jack Bruce „nagyvilági ékköve”

Nudizmusért tartóztatták le az Emerson, Lake & Palmer tagját

Rush: A lázadás Mozgó Képei

Merrell Fankhauser: A dzsungellakó rocksztár

Steve Marriott esete az ólomkatonával

Styx: Mozinosztalgia és sátáni üzenetek

Lucifer’s Friend: Az ördög mágikus zenelakomája

Paul Williams: Aki furcsából lett különleges

A bejegyzés trackback címe:

https://otrnrmagazine.blog.hu/api/trackback/id/tr7716567548

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása