A rocktörténelem legfőbb eseményei közé tartozó 1969-es Woodstocki Fesztiválon legalább annyi híres banda adott koncertet, mint ahányan nem éltek a felkínált lehetőséggel. A Doors például azért nem tette tiszteletét a rendezvényen, mert a tagjai úgy vélték, a Woodstockban rendezett „felhajtás” fele olyan sikeres sem lesz, mint az 1967-es Monterey-i Popfesztivál, a Led Zeppelin legényei pedig azért utasították vissza a felkérést, mert eszük ágában sem volt más népszerű előadókkal osztozni a színpadon és a közönségen. Az ekkoriban még csak a feltörekvő brit alakulatok sorát erősítő Jethro Tull azonban konkrétan „antirocker” hozzáállás miatt nem szerepelt a fellépők listáján.
Ian Anderson, a fuvolás progresszív rock pionírjának számító zenekar főnöke 2009-ben a következőt válaszolta a cikkem címében megfogalmazott kérdésre egy amerikai magazinnak:
Igazak a híresztelések, valóban megkerestek engem a Woodstocki Fesztivál szervezői, de nemet mondtam nekik. Megkérdeztem tőlük, hogy olyan eseményről van-e szó, ahol meztelenül rohangálnak majd a nők, rengeteg sört vedelnek a férfiak, és mindenki bedrogozva fetreng a sárban. Amikor igennel feleltek, kijelentettem, hogy én ebből nem kérek, ugyanis utálom a drogos hippiket és az alkoholistákat, ráadásul az sem dob fel, ha egy nő nem a megfelelő helyen és időben dobálja le a ruháit. Persze ha rendesen megfizetnek, egész más a helyzet; bármelyik nő vetkőzését elviselem bárhol, sőt még a hippiket is…
Noha Anderson a nyilvános meztelenkedést helytelenítette, az álmellüket közszemlére bocsátó hölgyekkel igencsak rokonszenvezett. Tanulság: Nem lehet minden rocksztár Mötley Crüe szinten dekadens.
