David Coverdale a Deep Purple 1976-os feloszlása után hozta létre a Whitesnake-et, amelynek már a neve is egy jókora fallikus szimbólum volt. A mikrofonállványát rendszeresen a hímtagja meghosszabbításaként használó énekes egydimenziós, szexmániás szövegei szemernyi kétséget sem hagytak afelől, hogy a minőségi hard rockot játszó csapat kizárólag a főnöke méretesnek kikiáltott kígyójáról és annak a szebbik nemre gyakorolt hatásáról írja a dalait. 1979-ben, Lovehunter című második albumuk megjelentetésekor, azonban a szokásosnál is jobban magukra haragították a folyton a nők tárgyiasítása miatt aggódó feministákat (akik egyébként a férfiak tárgyiasítása miatt nem nagyon szokták felemelni a szavukat).
FIGYELEM! Egyes illusztrációk meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóink kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.