Az utóbbi négy-öt évtizedben számos alkalommal kérdezték meg Paul McCartneytól, melyik a számára legkedvesebb dal, és a Beatles ikonikus basszusgitáros-énekese mindig azt felelte, hogy az nem más, mint a Beach Boys God Only Knows című slágere, amelyet az amerikai surf rock csapat főnöke, Brian Wilson írt. A nóta a Pet Sounds albumon található, amelyet Magyarországon egyáltalán nem ismernek milliók, sőt talán még ezrek sem, a nemzetközi pop-rock porondon viszont ugyanolyan meghatározónak számít, mint mondjuk a Beatles Sgt. Pepper’s Lonely Hearts Club Band-je. A Beach Boys által közvetített kaliforniai életérzés ugyanúgy világhódítónak bizonyult, mint a Beatles révén teret nyerő British Invasion hangzás – bár a Vasfüggöny mögött érthető okokból nem tudott annyira gyökeret verni a pálmafás/szörfdeszkás látomásokat keltő lágy amerikai muzsika, mint a ködös Albionban fogant szemtelen és önironikus beat.
McCartney 2002-ben Wilson társaságában adhatta elő a God Only Knows-t, és állítása szerint ez volt élete legnehezebb fellépése; a koncertet megelőző próbán folyton elcsuklott a hangja a meghatottságtól, miközben a dal neki jutó sorait próbálta elénekelni. 1990-ben, amikor Japánban turnézott, McCartney így mesélt a Wilson iránti rajongásáról David Leaf újságírónak:
Már a Beach Boys korai albumai is tetszettek, a kellemes surf rockjuk, de nem mélyültem el igazán ezekben a lemezekben. John és én egyaránt imádtuk Wilsonék többszólamú falzett vokáljait, de ekkor még nem éreztük veszélyesnek a csapatot. Az 1966-os Pet Sounds viszont mindent megváltoztatott: Brian annyira lenyűgöző anyagot írt e lemez képében, hogy szó szerint meg kellett feszülnünk, hogy legalább ugyanilyen jót hozzunk össze abban az évben. A Revolvert már annak tudatában készítettük, hogy versenyre kell kelnünk a Beach Boysszal, különben elsöpörnek minket. Természetesen hatottak ránk, a Here, There And Everywhere énektémái például egyértelműen a Pet Sounds mániámnak köszönhetőek. Szóval rivalizálni kezdtünk Brianékkel, de közben végig megmaradt a kölcsönös tisztelet, sőt imádtuk egymás produkcióit. Amikor a gyerekeim elkezdtek érdeklődni a zene iránt, azonnal vettem nekik egy-egy példányt a Pet Sounds-ból, hadd tudják meg, mi az igazi muzsika. Véleményem szerint a Pet Sounds (és különösen a God Only Knows című dal, amely a melódiakomponálás legmagasabb szintjét képviseli) olyannyira klasszikus, hogy nem is nevezheti magát zeneileg műveltnek, aki nem ismeri. Szeretni nem kötelező, de ismerni igen.
Ráadás:
Brian Wilson (akinek szörfözéstől való undoráról a közelmúltban értekeztem) kedvence nem egy Beatles-dal, hanem a Ronettes Be My Baby című 1963-as slágere, amely elsősorban arról híres, hogy a neves producer, Phil Spector (akinek Tina Turnerrel végzett munkájáról itt olvashattok) ezzel alapozta meg a Wall Of Sound hangrögzítési technikát (ami aztán Wilsont is megihlette).
