1979-ben jelent meg Paul McCartney Wings nevű formációjának utolsó albuma, a Back To The Egg, amelyből több millió példány fogyott világszerte, a kritikusok azonban nem szerették, mivel nem vették jó néven az anyagon uralkodó stíluskavalkádot (reggae, New Wave és kemény rock egyaránt előfordul rajta). Pedig a változatosság és az irányzatok közötti bátor csapongás mindig is Macca védjegye volt, már a Beatlesben sem riadt vissza tőle (a dupla Fehér Albumra például ugyanúgy megírta a heavy metal műfaját megteremtő Helter Skeltert, mint a ’30-as évek kupléit idéző Honey Pie-t). Talán ennek az elutasításnak tudható be, hogy McCartney maga sem tartotta később jelentősnek ezt a lemezét, és ezért nem számít manapság közismertnek a tény, hogy két dalában is szerepelt a Led Zeppelin John Bonhamje és John Paul Jonesa, ráadásul az egyik tétel – a Rockestra Theme − 1980-ban elnyerte a legjobb instrumentális rockszerzeménynek járó Grammy-díjat (mellesleg ez volt az első alkalom, hogy ebben a kategóriában is osztottak ilyen elismerést).
Bonham és Jones mellett még jó néhány sztárzenész közreműködött az ominózus nótákban (a másik címe So Glad To See You Here). Íme, a teljes névsor:
Denny Laine, Laurence Juber, David Gilmour, Hank Marvin, Pete Townshend – gitár
Steve Holley, John Bonham, Kenney Jones – dob
Paul McCartney, John Paul Jones, Ronnie Lane, Bruce Thomas – basszusgitár
Paul McCartney, Gary Brooker, John Paul Jones – zongora
Linda McCartney, Tony Ashton – billentyűs hangszerek
Speedy Acquaye, Tony Carr, Ray Cooper, Morris Pert – ütőhangszerek
Howie Casey, Tony Dorsey, Steve Howard, Thaddeus Richard – fúvós hangszerek
Két felkért nagyágyú végül mégsem szerepelhetett a rocktörténelmi jelentőségű számokban. Keith Moon, a Who dobosa egy hónappal a lemezfelvétel megkezdése előtt elhunyt, így helyét a zenekar új bőrcsépelője, a Small Faces és a Faces egykori tagja, Kenney Jones vette át. Jeff Beck pedig azért maradt ki, mert közölte Maccával, hogy maga akarja eldönteni, mit és milyen hangzással játszik majd a gitárján, mire Paulunk rögtön tudatta vele, hogy ez esetben nem tart igényt a szolgálataira.
McCartney 2014-ben a Wings At The Speed Of Sound című 1976-os albumának újrakiadására felrakott egy szintén John Bonham dobolását tartalmazó bónusztételt, a Beware My Love demóverzióját − ebben Bonzo egyedül üt. Macca igencsak whisky-áztatta karcos hangja arra enged következtetni, hogy e ’76-os session napján a Beatles szívtipró géniusza és a Led Zeppelin vadembere szesztestvérekké váltak.
