Tricia Nixon, Richard Nixon amerikai elnök lánya egy kellemes teapartit szervezett az 1970-es esztendő egyik napsütéses délutánjára, amelyre egykori egyeteme, a New York-i Finch ex-diákjai közül válogatott vendégeket. A hippik kedvencének számító zenekar, a Jefferson Airplane énekesnője, Grace Slick − legnagyobb megdöbbenésére −meghívást kapott az eseményre: 10 évvel korábban ő is ugyanott tanult, ahol Tricia. Mivel a meghívó Grace Wingnek érkezett (ez a botrányhős frontasszony eredeti neve), a címzettnek az is megfordult a fejében, hogy valószínűleg nem is tudja Tricia, hogy „hová és kivé züllött” Miss Wing, különben esze ágában sem lett volna meginvitálni az illusztris társaságba. Grace úgy határozott, hogy ha már belépőt nyert eme eseményre, extravagáns és őrülten veszélyes akciót hajt rajta végre.
Kevés embert utáltak annyira ekkoriban az ellenkultúra éllovasai, mint Tricia apját, aki nem csupán a karót nyelt nyárspolgárság megtestesítője volt szemükben, de a vietnami háborúval kapcsolatos intézkedései és heves drogellenes fellépése sem tette őt népszerűvé a körükben. Slick nem épp józan mérlegelés révén kiötlött haditerve az volt, hogy az egyik szépen kilakkozott körme alá némi LSD-t rejt, amit majd a teázgatás közben egy óvatlan pillanatban Nixon poharába pottyant, aztán kaján mosollyal az arcán végignézi, ahogy a totálisan betépő elnök hülyét csinál magából az egybegyűltek előtt.
Grace Slick
Az énekesnő a ’60-as évek egyik legismertebb agitátorát, Abbie Hoffmant kérte fel kísérőnek, és természetesen a tervébe is beavatta. (Hoffman volt az, akit a Who gitárosa, Pete Townshend dühödten lerugdosott Woodstockban a színpadról, miután a banda koncertje közben kéretlenül felbukkant a világot jelentő deszkákon, és mikrofont ragadva a füvezésért bebörtönzött költő, John Sinclair szabadon bocsátását követelte.) A száraz humoráról közismert Slick így emlékszik vissza a nagy napra Somebody To Love? című 1998-as memoárjában:
Biztos voltam benne, hogy a rendes Finch-lányok mind a fess és unalmas férjeikkel érkeznek majd, úgyhogy jó poén lesz, ha én viszont Abbie-vel jelenek meg, aki egy két lábon járó rémálom. Megkíséreltem elegáns és alkalomhoz illő ruházatba csomagolni Abbie-t, aki még a szakállától is megvált a kedvemért: öltönyben és lenyalt hajjal úgy festett, mint egy különösen rosszul sikerült maffiózóparódia. Szóval Abbie-t kicsinosítottam, én viszont miniszoknyát, teveszőr hippi kabátot és go-go csizmát vettem fel, hogy alaposan sokkolhassam az előkelő nőseregletet. A biztonsági szerepkört betöltő rendőrök persze nem akartak beengedni, amikor meglátták a valószínűtlen duónkat, mire meglobogtattam a meghívót az orruk előtt.
Abbie Hoffman
A két delikvensnek azonban így sem sikerült bejutnia a teadélutánra: egyrészt Slick a helyszínen döbbent rá arra, hogy csak nőket hívtak meg, férfiaknak pedig szigorúan tilos volt a belépés, másrészt Hoffman sokat rontott a megítélésén azzal, hogy egy nagy, marihuánalevelet ábrázoló zászlóval érkezett, amelyet aztán a Fehér Ház kerítésére akasztott. A rend őrei ekkor kifejezték letartóztatási szándékukat, mire az énekesnő és barátja sebesen kereket oldott. Nixon tudattágítására mellesleg nem kerülhetett volna sor, ugyanis nem vett részt lánya partiján, sőt nem is tartózkodott aznap a Fehér Házban.