1967 novemberében jelent meg a Beatles amerikai riválisának szánt pszichedelikus beat „fiúzenekar”, a Monkees Pisces, Aquarius, Capricorn & Jones Ltd. című negyedik albuma, rajta a Daily Nightly című dallal, amely két szempontból is jelentős: egyrészt ez volt az első sláger, amelyben a ma már megannyi billentyűs kedvencévének számító Moog szintetizátort használtak „UFO-hangok” keltésére, másrészt a dal nem másról szólt, mint az egy évvel korábbi hollywoodi hippi-zavargásokról, amelyeket a Sunset Stripre vonatkozó kijárási tilalom idézett elő.
A fiatal színészekből alakított Monkees 1967-ben a tisztes középosztálybeli amerikai családok kedvence volt: az a fajta együttes, amely a korszak jellegzetes öltözködési és zenei stílusát ártalmatlan módon népszerűsítette, mindenféle polgárpukkasztást mellőzve. Ezért is okozott nagy meglepetést, hogy utólag teljes mellszélességgel álltak ki a Sunset Stripen balhézók mellett, ráadásul a róluk szóló dalukat a szintén The Monkees névre keresztelt tévésorozatukban (amelyet az USA-ban majdnem mindenki nézett) két alkalommal is előadták.
A Sunset Strip Nyugat-Hollywoodban található, 2,4 kilométer hosszú, és a nála Magyarországon némileg ismertebb Sunset Boulevard részét képezi. Az 1960-as évek közepére a hippik egyik központjává változott, és bár művészi szempontból pezsgő életűnek bizonyult, a nem bódulásban érdekelt lakosai rémülettel szemlélték, ahogy a helyet megannyi drogárus és egyéb gyanús alak lepi el, valamint az éjjel-nappal tomboló zajorkán sem tette őket boldoggá, a tolongó hippik és a hippiket megbámulni érkező turisták által előidézett forgalmi dugókról már nem is beszélve.
1966 vége felé a hatóságok megelégelték a panaszáradatot, és a tettek mezejére léptek. Először a Sunset Strip legnépszerűbb zenés klubját, a Whisky a Go Go-t kötelezték arra, hogy „herélje ki” a nevét, és Whiskként üzemeljen tovább, aztán a hangos koncertek és a napi 24 órában hömpölygő emberáradat visszaszorítása végett bevezették az este tíz órától érvényes kijárási tilalmat is, aki pedig megszegte, azt rögtön előállították csavargásért. Amikor híre kelt, hogy be fogják záratni és le fogják bontani a Pandora’s Box nevezetű, szintén közkedvelt klubot, betelt a pohár, és 1966. november 12-én a hippik tiltakozást szerveztek az épület elé, ahol körülbelül 1000 ember jelent meg aznap este „zavarogni” és dacolni a kijárási tilalommal: köztük volt a Szelíd motorosok című kultfilm leendő két sztárja, Jack Nicholson és Peter Fonda is (az utóbbi legjobb filmjeiről szóló cikkem ide kattintva érhető el). A tüntetés végül erőszakba torkollott, és Fondát a hangadókkal egyetemben letartoztatták.
Cher és Sonny Bono az egyik tüntetésen 1966 decemberében
A november 12-i tüntetés feloszlatása tiltakozási hullámot indított el, így innentől fogva egészen december végéig sorozatosan zavargások bontakoztak ki a Sunset Stripen (nem egyszer hírességek közreműködésével), a hatóságok azonban nem hagyták magukat: 12 frekventált klub „ifjúsági engedélyét” vonták be gyors egymásutánban, azaz megtiltották nekik, hogy 21 év alattiakat is beengedjenek, a Pandora’s Boxot pedig a hippik háborgása ellenére is földig rombolták. A Sunset Strip-i zavargások nem várt hozadéka az a fajta megtermékenyítő hatás volt, amelyet a korszak rockmuzsikájára gyakoroltak: a Byrdstől a Mamas And The Papas-on és Frank Zappán át a Buffalo Springfieldig számos előadót késztettek a korábbinál sokkal „békeharcosabb” kiállásra, többen közülük pedig a Monkeeshoz hasonlóan dalban emlékeztek meg az eseményekről (Zappa a Plastic People-ben, a Buffalo Springfield a For What It’s Worth-ben, satöbbi). Ha Woodstock volt a hippi korszak hattyúdala, akkor egyértelműen a Sunset Stripen zajló zavargások jelentették a mozgalom „nagykorúvá” válását.
A Monkees legénysége 1967-ben
