2021. június 29-én, 74 éves korában elhunyt minden idők egyik legképzettebb és legegyedibb hangú rockénekese, John Lawton, aki hírnevét elsősorban annak köszönheti, hogy három albumot vett fel a Uriah Heep tagjaként a hetvenes évek második felében, valamint annak, hogy ő volt a rajta kívül csupa német topmuzsikust felvonultató progresszív hard rock csapat, a Lucifer’s Friend frontembere, amelynek lehengerlő erejű negyedik lemezéről jómagam is ódákat zengtem.
John Lawton 1946. július 11-én született az Egyesült Királyságbéli Halifaxban, és a hatvanas évtized elején alapította meg első zenekarát, a The Deans-t, amellyel sorra járták az ifjúsági klubokat. Az első igazán profi csapata a Stonewall nevet viselte, és eme alakulat kötelékében nem kevés színpadi rutint szerzett magának. Így beszélt tapasztalatairól egy 2002-es interjúban:
Munkásklubokban léptünk fel, amelyekről azt kell tudni, hogy csupa a rockzenét általában cseppet sem kedvelő, viszont igencsak félelmetes idősebb bányász és egyéb fizikai munkás látogatta őket, aki a fárasztó napi robot végeztével igazi zenészeket és igazi énekeseket akart hallani. Aki hamisan kornyikált, vagy esetleg csak kiabált éneklés helyett, azt igen hamar kidobták az efféle klubokból – és ezt most tessék szó szerint érteni. Szó sem lehetett róla, hogy beatdalokkal kezdjük a műsort, először a melósok kedvenc ötvenes évekbeli táncdalait kellett előadnunk, és ha elég meggyőzőek voltunk, jöhetett pár aktuálisabb szám is. Nagyon jó iskola volt munkásklubokban zenélni: maximalistává és szerénnyé tett, sohasem vehettem biztosra a sikert, és a rock mellett más irányzatokra is nyitottá kellett válnom. Tudomásom szerint csak én és Tom Jones futottunk be a munkásklubokból az akkori „fiatalok” közül.
Lawton a Stonewall tagjaként 1969-ben körbeturnézta Németországot, majd a siker hatására úgy döntött, ott marad. Először Asterix néven alapított progresszív rockegyüttest, majd annak tagjaiból létrehozta a Lucifer’s Friendet: utóbbival pont azt a fajta sokszínű rockzenét játszotta, amelyet szeretett, a mindennapi betevőt pedig a Les Humphries Singers nevű, a német tévében gyakran szereplő popformáció egyik énekeseként kereste meg. 1970-ben rögzítette a Lucifer’s Frienddel a Ride The Sky című nótát, amely minden olyan klasszikus heavy metal dal előfutárának tekinthető, amelyben hangszálakrobata énekes hallható. 1974-ben megannyi rocksztár – David Coverdale, Glenn Hughes, Ian Gillan, Ronnie James Dio – társaságában énekelt Roger Glover (a Deep Purple basszusgitárosa) The Butterfly Ball című szólóalbumán, 1976-ban pedig a Uriah Heep őt választotta az alkoholproblémái miatt elvesztette énekese, David Byron utódjául. Három kitűnő Heep-album elkészítése után Lawton előbb szólókarrierbe kezdett, aztán ismét a Lucifer’s Frienddel dolgozott, valamint számos egyéb zenei projektben vett részt. Szerteágazó munkássága megannyi csodálatos dalt eredményezett, ezek közül válogattam össze néhányat annak érzékeltetésére, mekkora jelentőségű énekessel lettünk szegényebbek a halálával.
Asterix – Gone From My Life (1970)
Lucifer’s Friend – Ride The Sky (1970)
Lucifer’s Friend – Hobo (1972)
Lucifer’s Friend – Rock ’n Roll Singer (1974)
Lucifer’s Friend – Sorrow (1974)
Roger Glover & Friends − Little Chalk Blue (1974)
Lucifer’s Friend – Moonshine Rider (1976)
Les Humphries Singers – Sing Sang Song (1976)
Uriah Heep – Sympathy (1977)
Uriah Heep – Free ’n Easy (1977)
Uriah Heep – Put Your Lovin’ On Me (1978)
Lucifer’s Friend – Hey Driver (1981)
Rebel – Wings Of Fire (1982)
Zar – Heart Of The Night (1990)
Lucifer’s Friend – Heartbreaker (1994)
Intelligent Music Project – Things We Can’t Do (2014)
Lucifer’s Friend – Sea Of Promises (2016)
Lucifer’s Friend – Palace Of Fools (2019)
