Nemrégiben jelent meg a belgrádi JuJu Hands legújabb single-je a Crush On You, melyet megleshettek a cikk végén.

Saját bevallásuk szerint a desert punk az ő műfajuk, azonban számos stíluselem felfedezhető zenéjükben a rockabilly-től a roots rockon keresztül a punkon át egészen a garázs zenéig. Az egyszerű ritmusalapra egy igen tökös hangzású riff került. Összességében egy feszes, kőkemény garázsnóta született a srácoktól.

Várjuk a folytatást!

Serbian JuJu Hands recently released their latest single 'Crush On You'. You can check the new song at the end of the article.

They describe their music as desert punk, but we can find some other elements in the song from rockabilly through roots rock and punk to garage rock music. Simple basic rhythms with heavy rocky tone riffs. All in all, a tight, hard-wearing garage rock music was brought to the world by the guys.

We are looking forward to some new stuff! 

Eljutottuk ZZ Top koncertre, hallottuk a Jesus Just Left Chicagot élőben (és sok mást is), befaltunk közben pár mérföldet - tehát tehetünk egy újabb pipát a bakancslistánkra. Mégis egy kis negatívummal kell kezdenem . Vagyis, nevezzük inkább összehasonlításnak:

A kis old timer rock rajongó csapat ugyanis Debrecenből, Magyarország majdnem legkeletibb városából kelt útra, hogy eljusson Csehhoszág majdnem legnyugatibb városba, Plzen-be, egy jó koncertért. Egy olyan zenekar koncertjéért, ami hazánkban elkapcsolási faktor, de egyébként bárhol  máshol világsztárnak számítanak. A két város hasonló státuszú, nem főváros, lakosságszámuk nagyjából megegyezik, a sportcsarnokuk befogadóképessége is forma-forma. 

A magyar rádiók és koncertszervezők elkapcsolási faktora így néz ki egy hétköznap estén egy cseh középvárosban:

A zenén túl ennek belemehetnénk a gazdasági elemzésébe is: az, hogy csak a hotelben a recepciónál két olyan magyar társasággal találkoztunk, akik a koncertre jöttek, az hogy a koncerthelyszín környékén csak nagy keresgélések árán találtunk egy krimót, ahol be tudtunk dobni egy- egyébként isteni-  burgert és egy  sört, az, hogy másnap még a városnézés közben is rengeteg koncertről ismerős arcot láttunk áhh , hagyjuk is....de tényleg mocorog bennem a kérdés, hogy ha ezt Plzen meg tudja csinálni, akkor nálunk Debrecen, vagy legalább Budapest miért nem? Miért kell a - jellemzően amerikai - kedvenceinkért évről évre végeláthatatlan utazásokba bonyolódnunk?

A hosszú kitérő-bevezető után jöjjön az élmény maga. A koncert előtti rapid városnézés során szerettük volna megnézni a House Of Blues nevű helyet, de odaérve konstatáltuk hogy a hely sajnos bezárt. Azért a régi cégér még éppen fönt volt a falon, így egy selfiet lőttünk azért.

Utána csak egy gyors kaja/sör- természetesen a hely specialitás,a 10%-os Gambrinus - majd irány a Home Monitoring Arena. Hajszál pontosan  a meghirdetett kapunyitásra értünk oda, de a beengedési procedúra miatt sajnos lekéstük a Red Devils nevű csapat bemelegítő bulijának nagy részét: róluk annyit tudunk előzetesen, amit az event-ben olvastunk miszerint, ha "Szereted a headlliner ZZ Topot, akkor ezt  is szeretni fogod". És tényleg: az alig 30 perces koncert második felében kapcsolódunk be, és egy tejesen szuper, húzós, szájharmonikával spékelt blues-rockot halhattunk a nem annyira fiatal srácoktól, ami leginkább a Blues Travellers világát idézik meg. (megjegyzem, az előzenekar előtt is tele volt a stadion, magyar viszonylatban kicsit fura volt, de követendő példa).

Egy 30 perces beer-break, és hajszál pontosan 20.00 órakor színpadon termett az olcsó napszemüvegeket viselő ZZ Top, egyenesen Texasból. 

A hangzást egyetlen Ford Fairlaine idézettel tudnám leírni: "Eszem faszom megáll". Az öreg Gibbons egyedül hozza a két gitáros gitártémákat játszi könnyedséggel, a dob és a basszus pedig olyan futurisztikusan és mindent körülölelően szól, ahogyan azt a zenekartól a hangzóanyagaikon megszokhattuk. A hangmérnököknek  be lehet írni egy csillagos ötöst.Kétszer. 

A koncert erős kezdéssel, indult, majd az ötödik szám körül csúszott be egy bájos baki: a lengyel zászló lengetésével akartak az öregek bevágódni a közönségnél, de a szarkasztikus reakcióból rájöttek hogy valami nem oké, de jött az a I'm Bad, I'm Nationwide és megnyugodtak a kedélyek. 

A blokk egy hangulatos blues jammel ért véget, és én azt hitem, hogy ez a koncert vége: ugyanis a öregek alig 45 perc alatt kimaxolt minden: slágert, jópofaságot, örömzenét. Az órára nézve jöttem rá, hogy alig a buli felénél tartunk: és ekkor jöttem rá, hogy a ZZ Top miért az ami: ezek a arcok 19-re húztak lapot. 

Egy ledöbbentően tökös Hendrix feldolozás (Foxy Lady) után egy gyors gitárcsere, majd Gibbons elmondta, hogy ő a country hazájából jöttek, behívta második gitárosnak a technikust,és nyomtak egy igaz autentikus countryt. Elaléltam volna, de nem volt idő, előkerültek a szőrös gitárok, és záporoztak a slágerek a Tush, Sharp Dressed Man, Gimme All You Lovin és egy második ráadásnak még egy Jailhouse Rock is beleért. Alig több mint 90 perc, 1700 km oda-vissza, 3 ország és egy életre szóló élmény, a másnapi sörgyár látogatásról nem is beszélve, ahol ilyen motorok vannak dísztárgyként.

(a képek egy  rossz cseretelefonnak köszönhetőek, sorry)  

Kiss Ákos
main photo: Milán Rísky 

Szeptember 8-án ismét az A38-on koncertezik a dél-afrikai gitárhős, Dan Patlansky. A héten az is eldőlt, hogy a fővárosi Amberjack vezeti fel az estét. Így tehát garantált egy a fiatalos, lendületes blues-rock esemény.

Dan Patlansky nem mindennapi előadása tavaly elkápráztatta a hajó közönségét, és nem meglepő, hogy idén is nagy az érdeklődés a koncertjére. A fiatal gitáros az IntroVertigo lemezét turnéztatja, de már az „utánpótlásról” is szó esett például abban az interjúban, amit az OTRNR készített Dan-nel. A beszélgetést itt tekinthetitek meg.

Az Amberjack nemrégiben adta ki első, Storm című nagylemezét, mely igen pozitív kritikákat kapott a hazai szaksajtótól. Természetesen mi is írtunk róla, lemezajánlónkat itt olvashatjátok. A srácok tehetségét az is bizonyítja, hogy tavaly a Pulzus Tehetségkutatót aranyérmét is bezsebelték. Aerosmith, Cream, Led Zeppelin: a hatások megvannak, így nem ajánlatos késlekedni.

Az eseményt a LOTS Music szervezésében rendezik meg az A38 Hajón szeptember 8-án. A facebook eseményt itt találjátok.

További info: I LOTS Music I   I DAN PATLANSKY I   I AMBERJACK I

A Century Media Records gondozásában szeptember 29-én New Beginning címmel érkezik a Radio Moscow. Az Iowa-i pszichedelikus rockerek ezzel már ötödik lemezüknél járnak, melynek igen stílusos lemezborítóját is felfedték a napokban.

Még 2014-ben első helyen hoztam év végi lemezösszesítőmben, a Radio Moscow Magical Dirt című albumát. Lenyűgözött a lemez atmoszférája, ezzel a srácok zenéje is közel került a szívemhez. Reméljük, ezzel az új lemezzel sem okoznak csalódást, melyről hamarosan egy új single-t is bemutatnak. Addig is megmutatjuk nektek a New Beginning borítóját, melyet Courtney Cole tervezett Dana Trippe fényképének felhasználásával, valamint kicsivel alább a lemez tracklistjét is elolvashatjátok.

Tracklisting:

“New Beginning”
“Deceiver”
“Woodrose Morning”
“Dritin’”
“No One Knows Where They’ve Been”
“Last To Know”
“New Skin”
“Pacing”
“Pick Up The Pieces”
“Dreams”

A tavaly elhunyt Somló Tamás életművének legmarkánsabb dalait feldolgozva nagyszabású emlékkoncerttel emlékeznek meg a legendáról augusztus 9-én Budapesten, Somló Cirqsz címmel.

Somló Tamás napra pontosan 1 éve hunyt el, 69 éves korában. Ikonikus éneke, szaxofon- és basszusgitárjátéka a magyar könnyűzene egyik meghatározó ikonjává tette, az LGT, Omega, az Atlas vagy a Kex is soraiban tudhatta.

Az ikonikus zenésznek méltó emléket szeretne állítani családja és a teljes könnyűzenei szakma, így egy nagyszabású emlékkoncertet tartanak tiszteletére a Sziget Fesztivál -1. napján. Az este vezető zenekara a Modern Art Orchestra jazz és kortárs zenei big band lesz, ők kísérnek majd a színpadon többek között olyan zenészeket, mint Bródy János, Gerendás Péter, Bornai Tibor, Pénzes Máté, vagy a Roy és Ádám trio.

A Somló Cirqsz műsort Novák Péter állította össze, az emlékkoncert műsorvezetője Tilla lesz. A Facebook eseményt itt találjátok. 

Cell címmel nemrégiben jelent meg a fővárosi Jackie’s Gun debütáló, 12 dalt tartalmazó nagylemeze. A Petgerdi András, Fodor Krisztián és Hegyi Ádám alkotta trio 2015 nyara óta tevékenykedik egy egység alatt, de a csapat gyökerei 2013-ig nyúlnak vissza.

– A Jackie's gun 2013-ban alapult akusztikus duóként. Ádám és Krisztián működtette a csapatot. Az első projektben írt dalunk a Jackie's gun nevet viselte, így jött a bandanév. Egy évvel később trióvá bővültünk a Pálinka Republik énekese, Péterdi András belépésével. Így született meg a banda egysége. Ritka próbák keretein belül egy év alatt összehoztunk egy albumra való 13 számos repertoárt, amelyet úgy döntöttünk, (a Pearl jam - Ten albumának hirtelen elkészülésének történetétől inspirálva) hogy felvesszük az albumot. Amit meg is tettünk 2016 nyarán – tudtuk meg a srácoktól.

A lemezt, mint sok induló csapat saját maguk készítették el. Segítségükre volt ebben Honfi Imre Olivér (Mojo Workings, Furcsa vendég) aki a dob (Miricz Attila) és basszusgitár (Kiss Bors Máté) sávok felvételéhez nyújtott technikai és szakmai segítséget, valamint az album keverése során tanácsadóként segítette a Jackie’s Gun munkáját.

Az utómunkálatok alatt egy videoklip is elkészült a „Happenings seem similar”-höz, melyet Kelemen Barnabás és stábja készített el. A lemez borítóját Kerekes Dóri tervezte.

 A természetesen egy későbbi cikkünkben kielemezzük a srácok lemezét, addig is a fent linken ti is meg tudjátok hallgatni.

Múlt pénteken Sir Tom Jones előzenekaraként lépett színpadra a VeszprémFesten Pribojszki Mátyás és zenekara. Az ország egyik kiemelkedő szájharmonikása Facebook oldalán írt meg egy nem mindennapi történetet az estéről.

– Már a délutáni zenekari beállásnál is ott füleltek a legendás sztár kiváló zenészei, mosolyogtak, majd a komplett koncertünket is végighallgatták, megtapsolták néhány száz korábban érkező vendéggel együtt. Szerintem és a Közönség visszajelzéséből ítélve is, nagyon kerek, kellemes felvezető műsort játszottunk. Miután meghajoltunk, megtapsoltak bennünket, sőt vissza is hívtak volna, de egy világsztár koncertjén nagyon komoly szabályok vannak, nagyon pontosan kell működnie mindennek. Szóval megtapsoltak, meghajoltunk, elköszöntünk, bementünk az öltözőnkbe...

Az este meglepetése csak ezután érkezett.

Már csak alsónadrágban voltam, hiszen a koncert után az ember átöltözik (koncertre meg felöltözik), szóval készültem a csapattal, hogy kimegyünk a nézőtérre és végighallgatjuk a legenda koncertjét, amikor megjelent Tom Jones zenekarának vezetője, valamint további három zenésze és megkérdezték tőlem, hogy maradok-e, mert nekik annyira tetszett a mi koncertünk és az én szájharmonika játékom, hogy megbeszélték főnökükkel, hogy szeretnének felhívni az utolsó számukban... Atyaég, ez komoly? Nagyon sok elismert művésszel játszhattam együtt az elmúlt több, mint 20 évben, na de egy igazi Világsztárral? Ráadásul Ők hívnak... Természetesen IGEN-t, mondtam. Majd minden pontosan úgy történt, ahogy megbeszélték velem. Jöttek, szóltak, felhívtak, szólóztattak. Nagyon nagy élmény és megtiszteltetés volt ez számomra. Még most is ott vagyok kicsit és hallom, ahogy maga Sir Tom Jones konferálja: "Matt on harmonica!”. – emlékezett vissza közösségi oldalán a békéscsabai blues zenész.

Természetesen szerkesztőségünk is gratulál Matyinak az életre szóló élményhez. Az alábbi videóban megtekinthetitek a magyar szájhamonikás és a 77 éves brit énekes közös műsorát.

Sebők Tamás
Fotó: Nagy János

Mivel alapvetően ez egy blogfelület, teljesen belefér, hogy egy jegyzetszerű véleményformáló cikket is publikáljak, amit még sosem csináltam itt az OTRNR-on. Most azért is éreztem aktualitását, mert a téma ahhoz a személyhez kapcsolódik, akinek nagyon sokat köszönhetek, mint amatőr gitáros és mint könnyűzenei újságíró. Nem más ő, mint John Frusciante, a Red Hot Chili Peppers korábbi dalospacsirtája, gitárosa, fő dalszerzője.

Valamikor 9 évesen nagybátyámtól „kölcsönvettem” (még mindig nálam van) egy elég kontrasztos, mélykék és tüzes narancssárga színekben pompázó borítóval ellátott zenei CD-t. A belső borítóján valami tetovált rockerek fekete-fehér képe, mellette pedig egy piros lemez. A Red Hot Chili Peppers Californication albuma volt. Másnap nem igazán motiváltan, de behajítottam a lemezes magnómba. És ott elkezdődött az utam. Minden, ami ma vagyok onnan indult. Óriási RHCP rajongó lettem. Ma már nem tenném be azt a CD-t semmiféle lejátszóba, mert kissé viseltes lett, de azért ott díszeleg a többi mellett, mint a lemezgyűjteményem első darabja. Otherside, Californication, Parallel Universe, Scar Tissue. Óriási hatások. És később az élő anyagok! Lehengerlő volt a koncerteket nézni. A nappaliban törökülésben másfél méterre a tévétől csak néztem a 2003-as Slane Castle koncertet, és nem szóltam semmit.

Leginkább John fogott meg. Hogy miért? Nem tudom, akkor hallottam először rockzenét. Azok a dallamok, a lüktetés, a sikálások, ahogy egy funk központú dalba belecsempészte a Black Sabbath riffet. Istenként tekintettem rá. Mindamellett, hogy elkápráztatott, titkon tanultam is tőle. Megismertem általa a Led Zeppelin, Hendrix, vagy épp a Ramones zenéjét, akiket minden interjúban bálványozott. Zenei prófétám lett, így kezdtek el érdekelni a szólóanyagai is. Ez viszonylag későn érkezett, – bár még hivatalosan nem jelentette be – már nem játszott a Peppers-ben. Valamikor kb. 10 éve lehetett. Úristen 10 éve! Rettentően hiányzik. Emlékszem a Carvel volt az első, amit tőle hallottam. A kétezres évek második felében belecsöppentem egy olyan világba, melyet nagyon keményen meghatároznak az elektronikus hatások. Egy új oldaláról ismertem meg virtuóz kedvencem. Aztán 2010 egyik hűvös januári napján megjelent a The Empyrean.

Leírhatatlan, amit e lemez hallgatása alatt érzek. Soha még ilyet senkitől nem hallottam. Emlékszem, egy interjúban John elmondta: „Éjszaka, vaksötétben hallgasd, teljes hangerőn” – Miért ne? Egy álmatlan éjszaka lett az eredménye. Annyi érzelmet hordoz magában, ami azonnal hatást gyakorol a hallgatóra, először tuti bőgtem a Heaven zárásán. Aztán mindenki kerül olyan helyzetbe, amikor az életben egy nagy döntést kell meghoznia. Ekkor jött az Ah Yom… és a kultikus sor: „The whole course of time is the blink of an eye”. Nem nagy filozófia, de pont ott van a helye a dalban, ahol végleg eldönti, hogy pontosan merre is csapódjon le a bennem folyamatosan tétován billegő mérleg nyelve.

És elérkezünk a jegyzet zárásához, amiben meg is érthetitek, hogy miért is hoztam én össze mindezeket. Szuperhősöm ugyanis hosszú évek óta remete szerepet vállal és sajátos stílusban alkot, sokak nagy bánatára. A napokban ismét napvilágot látott az interneten egy új dal, ami után a kommentelők rendesen megszórták negatívumokkal.  Saját zenei világát valósítja meg saját kiadásban. Nem kimondottan nekem, vagy neked, aki ezeket a sorokat olvasod, vagy azoknak, akik még mindig látják esélyét, hogy valaha visszameg a Chilibe. Nem fog. Nem csípi a felhajtást.

Azért is kezdtem bele ebbe a monológba, hogy akik most ítélkeznek felette, ismerjék meg azt, hogy mit adott a rockzenei világnak az az ember, akit egykori rajongóként most szapulnak.

Sebők Tamás

Az idén tizedik jubileumát ünneplő Campus Fesztivál zenei kínálata minden igény kielégít, mondhatni eklektikus. A rockenei körökből meg is kapták már a szervezők, hogy túl populáris. Egy vegytisztán rockzenei felhozatallal élő zenehallató számára valóban ijesztő lehet a plakát,de ha elmerül valaki a programban, akkor látható, hogy a old timer rock egyáltalán nem periférikus termék kelet-magyarország legnagyobb házibuliján. 

Szerdán, 07.19.-én 16.30 tól a Víztorony kertbenlép színpadra a amerikai folk-rock legszebb, bobdylan hagyomnyai felelevenítő Platon Karataev.

Szinte percre pontosan ezzel egy időben, 16.15 kor lép a Dehir.hu színpadra a Blues From Hell. A zenekar az 1920-as évek, a West Coast és napjaink blues életérzését közvetíti zenéjén keresztül. Repertoárjuk igen sokszínű, hiszen többek között Little Walter, William Clarke, Muddy Waters, Rod Piazza és Eric Clapton dalait is tartalmazza.

Egy "kicsit" később, a fesztivál nulladik napjának zárásaként 23.45 or ugyanezeket a deszkákat koptatja majd magazinunk egyik kedvenc hazai bandája a '60-as,'70-es évek világát idéző Ozone Mama. 

A csütörtöki napon kora este (20.40 kor) a Víztorony Pódium ad otthont az erős Rollng Stones hatást muató Ivan And The Parazol koncertjének., de ezen a délutánon Rudán Joe is tiszteletét teszi.

Pénteken a fesztivál kiemelt fellépője, a Prodigy előtt bemelegítésként láthtják az érdelődők a The Luckies, a Fran Palermo, és a Middlemist Red hangversenyeit- zsinórban egymás után.

Pénteken egy igazi garage nap lesz: Debrecen legmenőbb szörf-punk bandája, a Nyolcadikosok után a beborult Deep Glaze, majd a sokat vitatott Dope Calypso játszik a Dehir.hu színpadon.

A Campus utolsó napján jön a hazai rockabilly élet egyik nagyáyúja, az Ed Philips&Memphis Patrol, és Debrecen egyik büszkesége, a nemrég aranylemezes előadóvá avanzsáló Nyughatatlan. 

Természetesen lesz Tankcsapda, P. Box, és sok más klasszikus terpeszállós rockzenekar is. Így azok az old timer zenerajongók is nyugodtan látogassanak el a Campusra, akik első látásra megijedtek a 2Unlimited fellépésétől.