Az 1953. február 26-án született Michael Bolton úgy él a köztudatban, mint a ’80-as évek második és a ’90-es évek első felének hosszú szőke hajú szívtiprója, aki férfiasan karcos hangjával megannyi szirupos balladát szabadított a világra, eddig összesen 75 millió albumot adott el, két Grammy-díjat nyert, és kétszer is vezette az amerikai slágerlistát. Azt viszont már csak a zenei kuriózumok megszállottjai tudják, hogy Bolton a befutása előtt, 1975 és 1985 között kizárólag veretes rockot játszott, méghozzá igen tehetségesen. Első két, eredeti vezetéknevével (Bolotin) fémjelzett szólóalbumán a southern rock világába tett kirándulást, a Blackjack frontembereként 1979-ben és 1980-ban Whitesnake-hatású nagylemezekkel jelentkezett, ráadásul 1980-ban még Ozzy Osbourne megüresedett helyét is megpályázta a Black Sabbath-ban.
A női szívek megdobogtatója betegesen félti családbarát imidzsét, ezért enyhén szólva nem szeret büszkélkedni „sötét” rockeri múltjával, a Black Sabbath-os „casting” megtörténtét pedig ma már egyenesen tagadja (Tony Iommi viszont élénken emlékszik a közös jammelés alatt nyújtott kiváló teljesítményére). Bolton 1983-ban és 1985-ben − a Columbia lemezkiadó égisze alatt − próbált utoljára rockzenével érvényesülni, ezúttal AOR és hard rock koktélt kevert ki producereivel. A várva várt siker ekkor még elmaradt, 1987-ben viszont a popos irányváltás szupersztárt csinált az énekesből. Bolton legismertebb dala az elpoposodás előtti korszakából az Everybody’s Crazy című potenciális hajrock sláger, amely erősebb kiadói támogatással könnyedén a listák élén végezhette volna. A gitárosi posztot ez alkalommal Bruce Kulick (KISS, Grand Funk Railroad) töltötte be Bolton mellett – az aranytorkú dalnok egyébként maga sem fakezű húrnyűvő, amit az alábbi videoklipben demonstrál is. A kisfilm „imidzsromboló” bevezető képsorairól se feledkezzünk meg: Bolton fiktív középiskolai ex-osztálytársa azon szörnyülködik, hogy hősünkből micsoda lehetetlen alak lett, pedig akár „normális” ember (ügyvéd vagy orvos) is válhatott volna belőle. Majd egy atomrobbanást látunk, és kezdődik a nóta… Hát igen, Michaelünk ekkor még nem az unatkozó felső középosztálybeli feleségek hallójáratainak dolgozott.
