Az 1970-ben alakult seattle-i Heart minden idők legsikeresebb olyan rockzenekara, amelyben nők a főnökök. Az Ann Wilson énekesnő és Nancy Wilson gitáros vezetésével ügyködő csapat napjainkig több mint 35 millió albumot adott el, a nővérek szerzeményei számos alkalommal szerepeltek a nemzetközi slágerlisták élbolyában, az egész Amerika által nézett és hallgatott VH1 zenecsatorna pedig a Heart-ot is beválogatta Minden idők 100 legjobb hard rock előadója című összeállításába. Az együttes legismertebb dala a Barracuda, amely rendhagyó módon született.
Ann Wilson több interjúban is hangsúlyozta, hogy a dal szövegének semmi köze a tengerek veszedelmes lakóihoz: nem valódi barrakudákról szól, hanem azokról az alattomos és ocsmány illetőkről, akik az újságok címoldalán akarják besározni a tisztességes zenészeket, azaz a zugfirkászokról és az érzéketlen lemezkiadói sajtósokról. A Heart legénységének igencsak meggyűlt a baja mindkét emberfajta képviselőivel: A zenekar kiadója, a Mushroom Records olyan álhíreket szivárogtatott ki a sajtónak, hogy a Wilson nővérek valójában vérfertőző szeretők, mire egy rádióriporter másnap a banda koncertje után nekiszegezte a kérdést Ann Wilsonnak: „Hogy van a kedvese?” Ann azt hitte, az igazi párja, Michael Fisher menedzser felől érdeklődik a fickó, amikor pedig kiderült, hogy a húgáról, éktelen haragra gerjedt, faképnél hagyta a riportert, és a szállodai szobájában még aznap este megírta a Barracuda szövegét.
A Heart tagjait olyannyira felháborította a Mushroom Records által kreált pletykaözön, hogy szerződést bontottak velük, de azt nem tudták megakadályozni, hogy a kiadó 1977-ben piacra dobja félkész második albumukat, a Magazine-t. A Barracuda az ugyanabban az évben boltokba került harmadik nagylemezükön jelent meg, amelyet már a Portrait Records forgalmazott. A dal emlékezetes riffjét Nancy Wilson nem saját kútfőből merítette, hanem a Nazareth This Flight Tonight című Joni Mitchell-feldolgozásából. A gitáros hölgy így mesélt egy 2019-es interjúban a Barracuda zenei alapjának keletkezéséről:
A Nazareth-tel és a Queennel is turnéztunk ekkoriban Európában. A Nazareth minden este előadott egy fogós Joni Mitchell-feldolgozást, amelyhez írtak egy jó kis riffet. Nem szégyellem bevallani, hogy „kölcsönvettem” tőlük, ebből lett a Barracuda riffje. Persze Nazareth-ék rögön észrevették a dolgot, és amikor a dalunk slágerré válása után összefutottunk velük valahol, nem viselkedtek épp kedvesen, le is tolvajoztak engem. Úgy vélem, nem szolgaian másoltam a Nazareth-et, csak inspirációként használtam a riffjüket, és létrehoztam belőle valami sajátot. A rock and roll műfaj kezdetétől mindenki ezt csinálja, az elődeink ötleteiből táplálkozunk.
A Barracuda lett a Heart második olyan dala, amellyel az együttes bekerült az amerikai slágerlista Top 20-ába, a 11. helyig jutottak vele. A Wilson nővérek szerzeménye máig az egyik legkedveltebb rocknóta, az új évezredben sem telik el úgy nap a Föld bolygón, hogy ne tennék adásba rádióadók százai, a kritikusok szerint pedig a dallamos heavy metal mérföldkövének számít.
