1971-ben jelent meg a Deep Purple Fireball című albuma, rajta a címadó tétellel, amelyben Ian Gillan egy olyan nőről dalol, aki egyrészt kiismerhetetlennek bizonyult a neves énekes számára, másrészt igazi vadóc volt, aki sebes tűzgolyóként süvített át Ian-ünk életén.
A Fireball a 15. helyig kúszott fel a brit slágerlistán, és a zenekar egyik legismertebb örökzöldjének számít a Smoke On The Water, a Perfects Strangers és társaik mellett. A dal elején hallható „tűzgolyó-süvítés” zaját egy közönséges légkondicionálóval keltette a Martin Birch hangmérnöknek segédkező asszisztens, Mike Thorne. A Fireball-ban rendhagyó módon nem található gitárszóló, ellenben akad benne egy rövid basszusszóló Roger Glover számára, amelyet aztán Jon Lord billentyűszólója követ. A szerzemény egyike azon kevés Deep Purple-dalnak, amelyben Ian Paice két lábdobot használt. A sodró tempójú és évjáratához képest meglepően kemény Fireball-t több rockmagazin is a világ első thrash metal dalának nevezte az 1980-as évek végétől kezdve.
