Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Old Time RNR Magazine

Amikor George Harrison a Deep Purple-lel zenélt

2021. szeptember 14. - Teakbois

02_1_18.jpg

1984. december 13-án az ausztráliai Sydneyben adott koncertet az abban az évben újjáalakult és megint sikert sikerre halmozó Deep Purple. Ám a közönségnek nem csupán az jelentett ezúttal életre szóló élményt, hogy ismét a Blackmore, Gillan, Glover, Lord és Paice alkotta felállásban láthatja és hallhatja a zenekart, hanem egy nagyon különleges vendég jelenléte is, aki nem más volt, mint George Harrison. Az ominózus estén ráadásul egy rendkívül mókás öltözői fotó is készült a hard rockkerekkel mulató ex-gomabafejűről.

FIGYELEM! Egyes illusztrációk meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóink kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.

A Beatles egykori gitárosa ekkor már hosszú ideje igen jó barátságot ápolt a Deep Purple két tagjával, Jon Lord billentyűssel és Ian Paice dobossal, akik mellesleg később a szomszédjai lettek. Harrison épp Ausztráliában vakációzott az 1984-es koncert napján, és olyannyira ellazult, hogy szívesen színpadra lépett hard rocker barátaival egy dal erejéig: Little Richard 1957-es slágerét, a Lucille-t adták elő 8 percen át jammelve. Természetesen a fanyar brit humor megnyilvánulásával sem maradtak adósak a fiúk: George-ot nem a saját nevén konferálta fel Ian Gillan énekes, hanem „a liverpooli Arnold Grove”-ként: Arnold Grove annak az utcának a neve, ahol a Beatles legendás tagja gyerekkorában lakott.

A vidám együtt-muzsikálást még vidámabb öltözői iszogatás követte, amelynek során Harrison felvetette, hogy szívesen csináltatna magáról közös fotót a zenekarral. Ian Gillan ekkor már a zuhany alatt állt, de a hírre azonnal hagyta a fenébe a tisztálkodást, és a farkára egy sportzoknit húzva, „redhotcsilis” módon örökíttette meg magát George társaságában.

02_2_19.jpg

Öltözői ökörködés: Jon Lord, George Harrison, Ian Gillan és egy ismeretlen

Jon Lord a 60-as években ismerkedett meg Harrisonnal, amikor az már nagyon híres volt, ő viszont még csak egy feltörekvő zenész. Így emlékezett barátjára egy tévéinterjúban, amelyet egy másik jó barátja, Rick Wakeman, a Yes billentyűse készített vele:

A londoni Apple butikban találkoztam vele először, amelynek a Beatles tagjai voltak a tulajdonosai. George annyit mondott, hogy „úgy nézel ki, mint én”, mire a lehető legbénább válaszok egyikét nyögtem ki: „Sajnálom.” Ezzel kezdődött a barátságunk… Nagyon közel álltunk egymáshoz, csodálatos ember volt és fantasztikus zenész. John és Paul mellett nem tudott kiteljesedni, viszont már az első szólóalbumán bebizonyította, hogy ugyanakkor géniusz, mint ők.

02_4_14.jpg

Ian Gillan, Ritchie Blackmore és George Harrison akcióban

Lord és Harrison többször is zenéltek együtt az 1984-es Deep Purple incidens előtt: 1971-ben mindketten vendégeskedtek az Ashton, Gardner & Dyke második albumán, 1982-ben pedig Lord felbukkant Harrison Gone Troppo című szólólemezén. 1985-ben egy Harrison által finanszírozott vígjátékban, a Water-ben (amelyben Michael Caine egy amerikai nagyvállalatot akadályoz meg abban, hogy rátegye a kezét egy apró sziget földmélyi ásványvíz-készletére) a Beatles gitárosa, Jon Lord, Ringo Starr és Eric Clapton alakította a dalos kedvű komcsi gerillák kísérőzenekarát. Ráadásul Lord még Harrison 2002-es utolsó anyagán, a poszthumusz megjelent Brainwashed-on is szerepelt.

02_3_18.jpg

George Harrison és Eric Clapton a Water című film gerilláival

Ian Paice szintén futott pár kört Harrisonnal, akinek három szólószerzeményében dobolt, köztük az 1989-es Cheer Down-ban, amely a Halálos fegyver 2. betétdala, valamint Jim Capaldi (a Traffic dobosa) 2001-es albumán (Living On The Outside) együtt bukkantak fel az Anna, Julia című számban. Hab a tortán: Lord, Paice és Harrison zenészbarátaikkal Pishill Artists néven néha felléptek Henley-on-Thames város kocsmáiban, főleg improvizációkkal szórakoztatva az egybegyűlteket.

A bejegyzés trackback címe:

https://otrnrmagazine.blog.hu/api/trackback/id/tr2715353800

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása