1982 áprilisában lett listavezető az Egyesült Királyságban Paul McCartney és Stevie Wonder duettje, az Ebony & Ivory. A nóta Macca Tug Of War című szólóalbumán kapott helyet, és a népszerű brit komikus, Spike Milligan egyik műsorszáma ihlette.
Milligan azt mondta, hogy a zongora fekete és fehér billentyűi jól megférnek egymás mellett, sőt szükségük van egymásra a tökéletes zenei harmónia megteremtéséhez, a fekete és fehér bőrszínű embereknek pedig le kellene vonniuk a megfelelő következtetést e gondolatmenetből. Az Ebony & Ivory producere a Beatles tiszteletbeli ötödik tagja, George Martin volt, és bár a dal igen hamar meghódította a slágerlista legfelső fokát, felettébb megosztónak bizonyult: számos kritikus pusztán naivan bárgyúnak nevezte, mások szerint viszont olyannyira kínosan erőltetettre és röhejesre sikeredett, hogy azzal inkább erősítette a rasszizmust, mintsem gyengítette.
1983-ban Eddie Murphy és Joe Piscopo a Saturday Night Live adásában rendhagyó paródiával állt elő: Mi lett volna, ha Stevie Wonder Paul McCartney után Frank Sinatrával is készít egy antirasszista duettet?
Az Ebony & Ivory-t és Wonder minden egyéb felvételét betiltották az apartheid sújtotta Dél-Afrikában, miután a zseniális vak énekes az 1985-ben rendezett Oscar-gálán a legjobb filmes betétdalnak járó díj átvételekor kijelentette, hogy azt Nelson Mandela nevében fogadja el. (A díjat A piros ruhás nő című 1984-es Gene Wilder-vígjátékhoz írt I Just Called To Say I Love You-ért kapta.)
