1971-ben jelent meg Ringo Starr It Don’t Come Easy című dala, amely igen hamar slágerré vált: az Egyesült Királyságban és az USA-ban a 4. helyig kúszott fel a listán, Kanadában pedig meg sem állt a képzeletbeli dobogó legfelső fokáig. Noha a nóta komponistájaként egyedül Starrt tüntették fel, jó ideje köztudomású, hogy Beatles-béli társával, George Harrisonnal írta.
A Beatles feloszlását követően Ringo mély depresszióba zuhant, és teljesen bizonytalannak érezte muzsikusi jövőjét. Állítása szerint egészen az It Don’t Come Easy sikeréig képtelen volt elhinni, hogy szólóelőadóként is folyamatosan lesz majd rá igény. Egy évvel korábban az útkereséssel volt elfoglalva: első szólóalbuma jazz-sztenderdeket, a második pedig country-nótákat tartalmazott, az It Don’t Come Easy-vel azonban megszületett a saját, csak rá jellemző stílusa. A dal alapötlete még 1968-ban pattant ki Ringo fejéből, a végső formába öntéshez azonban szüksége volt George segítségére, aki szívesen segített barátjának. A keleti filozófiákhoz vonzódó gitáros úgy vélte, jól állna a dalnak, ha az utolsó versszak Istenről vagy Krisnáról szólna, de Ringo nem akarta belekeverni a mondandójába a vallást, ezért úgy döntött, inkább a béke fontosságát hangsúlyozza. A reményteljes jövőt vizionáló slágerben Ringo arról énekel, hogy a siker nem hullik csak úgy az ölünkbe, alaposan meg kell dolgoznunk érte, valamint a rajongói bizalmát kéri a folytatáshoz. A számban George Harrison gitározik (ő a produceri feladatokat is magára vállalta), a Spooky Tooth Gary Wrightja zongorázik, Klaus Voorman basszusgitározik, és persze Ringo dobol. A háttérvokált Pete Ham és Tom Evans, a Beatles által felfedezett és támogatott zseniális zenekar, a Badfinger tagjai szolgáltatják, és egy fúvosszekció is felbukkan (az ő kilétüket homály fedi).
Az It Don’t Come Easy-ből Bettye LaVette készített 2010-ben teljesen egyedi, a lehető legfüstösebb detroiti bluesbárok hangulatát idéző feldolgozást. LaVette a soul nagyasszonyaival együtt kezdete a pályafutását a ’60-as évek elején, ám egészen 2005-ig kellett várnia arra, hogy befusson. Az élete addig többször is vakvágányra siklott: megannyi kiadó utasította vissza, elvesztette minden pénzét, és előfordult, hogy prostitúcióból tartotta el magát. Ha valaki tényleg tudja, hogy a sikerért meg kell szenvedni, az bizony ő…
Ráadás:
Ringo Starr a neves filmrendezőnek, David Lynchnek dicséri Bettye LaVette teljesítményét.
