1974. március 24-én „rocktörténelmi jelentőségű” eseményre került sor: Wayne County, a Backstreet Boys énekese kénytelen volt megjelenni egy New York-i bíróságon, mivel a CBGB-ben (hírhedt és különösen veszélyes helynek számító klub) tartott közös koncertjük során úgy szájba verte a mikrofonállványával a Dictators énekesét, Handsome Dick Manitobát (e nevet nem épp állásinterjúkhoz tervezték), hogy a sértettnek eltörött az állkapcsa. Természetesen az említett Backstreet Boys nem az a Backstreet Boys, amelynek tagjai sziruposabbnál sziruposabb popslágereket zúdítanak ránk a ’90-es évek közepe óta, hanem egy vérbeli punkos glam csapat a ’70-es évekből, a változatosság kedvéért transzvesztita énekessel.
FIGYELEM! A cikk szókimondó jellege miatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóink kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.
A napjainkban is aktív Wayne Rogers (aki Wayne County néven vált közismertté, de ma már Jayne Countynak hívatja magát) 1947-ben született Dallasban, amely nem számított éppen homoszexuális-párti városnak a ’60-as évek végén. Wayne ekkoriban már büszkén vállalta másságát, és női ruhában flangált a közterületeken, amivel többek közt azt váltotta ki a járókelő redneckekből, hogy néha tüzet nyitottak rá, csak úgy ijesztgetésképp és miheztartás végett. Ennek ismeretében nincs mit csodálkoznunk azon, hogy hamarosan New Yorkba tette át a székhelyét, ahol senki sem nézett rá ferde szemmel, sőt 1972-re a helyi klubélet körülrajongott résztvevője lett különféle punk előfutár glam formációi élén. Wayne egyforma lelkesedéssel szedte a női hormontablettákat és a tudatmódosító pirulákat, közben pedig olyan meghatározó alakulatok frontembereként polgárpukkasztott, mint a Queen Elizabeth, a Backstreet Boys, majd az Electric Chairs. Bokros zenei teendői mellett időt szakított arra, hogy szerepeljen Derek Jarman kultfilmjében, az 1978-as Jubileumban, amely egyébként pont Queen Elizabethről, azaz I. Erzsébetről szól.
Noha a mainstream sztárok nem nagyon emlegetik a nevét, a bennfentes szem- és fültanúk pontosan tudják, hogy a fellépéseit olyanok figyelték a közönség soraiból, mint David Bowie, Lou Reed, vagy a Ramones leendő tagjai, akikre kétségtelenül hatást gyakorolt. Wayne Rogers/County megannyi örökzöld underground slágert adott a világnak; például a Man Enough To Be A Woman-t, a Night Time-ot, a Stuck On You-t, a Fuck Off-ot (benne ama klasszikus sorral, amely ekképp „magyarítható”: „Ha nem akarsz megb…ni, akkor b...d meg!”) és a Backstreet Boys Cream In My Jeans című közönségkedvencét, amelynek kapcsán talán nem kell részletes magyarázatot mellékelnem arról, mi is az a „krém” Wayne nadrágjában.
Érdemes megemlíteni, hogy a Fuck Off volt Jools Holland zongorista első stúdiófelvétele. Holland napjaink egyik legmegbecsültebb brit boogie-woogie billentyűdöngölője, akinek sztárokat felvonultató zenés tévéműsora 1992 óta fut a BBC Two-n. Az Electric Chairs-ben pedig egy ideig Henry Padovani is pengetett, aki a Stinget világsztárrá varázsoló Police eredeti gitárosa volt. Miután a két csapat lenyomott egy közös turnét 1977-ben, Padovani átigazolt Wayne County Villamosszékeihez, mivel akkoriban ez a zenekar sokkal népszerűbb volt a Police-nál, és úgy vélte, a Rendőrség semmire sem fogja vinni. Ez volt a rocktörténelem legméretesebb tévedéseinek egyike.
