1971-ben látott napvilágot a hihetetlenül termékeny soul házaspár, Ike és Tina Turner ’Nuff Said (azaz Enough Said, vagyis: Elég a dumából!) című albuma, amely a harmadik nagylemezük volt az említett évben és a sokadik közös pályafutásuk 1960-as kezdete óta. Noha Tina Turnert idehaza a ’80-as években született pop-rock slágerei miatt nevezik rocknagyinak, a jelzőt ezerszer inkább az olyan erőteljes, nyers funktól és soultól „csatakos” produkcióiért érdemli meg, mint például a ’Nuff Said.
A ’Nuff Said azt követően jelent meg, hogy Ike és Tina szupersztárrá vált egy vérpezsdítő Creedence Clearwater Revival-feldolgozás és Tina Phil Spector producerguruval rögzített szimfonikus rockslágere okán. A lemez az USA-ban és az Egyesült Királyságban egyaránt nagy sikert aratott, Brazíliában viszont egyenesen a házaspár addigi legkelendőbb kiadványa lett. Noha a duó elsősorban Tina lehengerlő hangjára és kihívó színpadi mozgására alapozta a karrierjét, a címadó dal egy döngölő, funk ritmizálású instrumentális szerzemény, amely két részre bontva (5. és 11. nóta) hangzik el a lemezen. A ’Nuff Said valóságos aranybánya a minőségi fekete zene rajongóinak: akadnak rajta félreérthetetlen szexuális célzásokat tartalmazó klasszikusok (I Love What You Do To Me és I Love Baby), Tina komponista nővére, Alline Bullock által írt „behódolási” himnuszok (az említett hölgy zeneszerzői tevékenységéről egy sort sem találunk Tina Turner magyarul is megjelent és megannyi fontos információt elhallgató önéletrajzi kötetében) a Baby (What You Want Me To Do) és a Pick Me Up (Take Me Where Your Home Is) képében, valamint olyan minőségi Ike-munkák, mint a Tinát Joe Cocker-üzemmódba állító Sweet Flustrations vagy a hófehér és kék szemű soullal kacérkodó Moving Into Hip Style – A Trip Child! Aki úgy érzi, nem csak a napsütéstől, de egy testet-lelket megdolgozó retro albumtól is szívesen megizzadna az idei nyáron, az bátran tegyen próbát ezzel a kitűnő anyaggal.
